Manapság egyre kevesebben vásárolnak autót egy egész életre. Ami 30 évvel ezelőtt természetes volt, az mára már szinte elképzelhetetlennek tűnik, igaz, ebben az új gépjármű tervezéskor leszögezett várható élettartam is nagyban közrejátszik. A szigorú környezetvédelmi normáknak, biztonsági előírásoknak behódoló profitorientált autógyártók már nem az örökkévalóságnak, hanem a rövid jelennek tervezik négykerekű csodáikat.

Egy másodkézből vásárolt gépjármű átlagosan négy évet tölt egy tulajdonosnál, aki legjobb esetben nemcsak üzemanyaggal, esetleg olajcserével tartja úton autóját, hanem futásteljesítménytől függően a gyártó által előirt kopó alkatrészeket is a megfelelő időben cseréli. A külső-belső gondozása és karbantartása éppolyan fontos, hiába működik tökéletesen a felfüggesztés-motor-fékek trió, ha az összkép egy rozsdás ütött-kopott vederre hasonlít. Az újonnan vásárolt autók esetében kicsit jobb a helyzet, kivéve, ha valamelyik cég flottáját erősítették. Ezek átlagosan hat évet töltenek az első tulajnál, és mivel a jótállás kötelez, ezért a karbantartási intervallumok is be vannak tartva, valamint jó az általános állapotuk is.

Sajnos minden autó életében eljön az a pont, amikor elfárad, megtorpan, legyengül és ezeket a tüneteket könyörtelenül a tudtunkra adja. A gyengélkedés kijavításának komoly anyagi vonzata van, ezért jogosan feltesszük magunknak a kérdést, hogy készek vagyunk-e kisebb vagyont költeni a hibák helyreállítására, a gyári állapot visszaállítására, vagy eljött az idő, hogy megváljunk négykerekű kedvencünktől és a csiszolnivalókat az új gazdira bízzuk.

A búcsú pillanatát nem csak a technikai állapot gyengülése idézheti elő, hanem az a nem elhanyagolható tény is, hogy időnként valami újra, jobbra vágyunk. Kisebbre, nagyobbra, benzinesre, dízelre, feketére, szürkére és még sorolhatnánk a felnitől a felszereltségig.

Ha a fenti két helyzet közül valamelyiket magunkénak érezzük és meghoztuk a döntést, hogy túladunk a régin és jöhet az új(-abb), a következő lépés a megfelelő időpont kiválasztása, hogy sikeresen gazdát cseréljen már megunt autónk.

A következő szempontokat kell számításba vennünk, hogy a megfelelő pillanatban, a legjobb időpontban kerüljön gépjárművünk az amúgy is zsúfolt használtautó piacra.

Az autó általános technikai állapota

Sajnos a romániai utak nem tükörsima felületükről, a karbantartások gyakoriságáról híresek ezért komoly tényezőként tekinthetjük a rossz útfelületeket a gépjárművek általános meghibásodásánál.

Vegyük sorba mi mindent hibásodat meg a kátyútengerek miatt.A legnyilvánvalóbb a felfüggesztés elemei: mélyről jövő kopogó hangok a lengőkar dió meghibásodásáról, a stabilizátor pálca elfáradásáról, esetleg a magát megadó lengéscsillapítóról tudat minket.

A kormánymű is meghibásodhat: a kormánykazetta megadja magát, a toronycsapágyak csak csattogva és nagy erővel továbbítják a mozgást a kormánymű többi részéhez.

Három romániai tél, és hála az itt használt, csak modernnek nem mondható úttisztító anyagoknak egy teljesen új kipufogó rendszert is minden további nélkül megtámad – jobb esetben csak felületi rozsda keletkezik a fém alkatrészeken. A sózás a kasznit sem kíméli: ahol kőfelverődés van – márpedig az útviszonyok miatt mindig van – ott a sós, felcsapódó vizes latyak biztosan megtámadja a festék alatti fémet, ez pedig tavaszra a természettel együtt szépen kivirágzik, nagy örömünkre.

Ne lepődjünk meg, ha néha az elektromossági rendszerünk sem úgy szuperál, ahogyan mi szeretnénk. A poros utak, a kaszni rázkódása, rosszabb esetben a motortérbe tévedő rovarok, vagy akár rágcsálók az elektronika gyakori meghibásodását okozhatják. Egy nem működő lámpatest, egy, a műszerfalon felvillanó figyelmeztető jelzés, pár szétcsúszott csatlakozó gyorsan kihozhat a sodrunkból és ilyenkor gyakran átkozzuk a napot, amikor ezt a csotrogányt ránk sózták.

Nem véletlen, hogy nyugatabbra egy gépjármű akár nagyobb probléma és főleg anyagi befektetés nélkül használható akár 10-15 évig is. Azonos futásteljesítményű, évjáratú, motorizációjú gépjárművek között akár hatalmas állapotbeli különbségek is lehetnek attól függően, hogy éppen melyik ország útjait rótták. Sok nyugatról importált használt autó kerül hozzánk, mert az országba kerülés pillanatában több szempontból hibátlannak minősülnek, de ez 10-15 ezer, hazai utakon megtett kilométer után drasztikusan megváltozik.

A fent felsorolt meghibásodások, külön-külön vagy akár egyszerre is előfordulhatnak és sok esetben a javításokra szükséges összeg meghaladhatja az autó piaci értékének több mint felét is. Egy ilyen helyzetben kellene komolyan megfontolnunk, hogy ha kisebb áron is, de adjunk túl a jelenlegi négykerekűn, mert a javításba befektetett összeg az eladáskor nem fog visszatérülni, sőt nagy valószínűséggel hatalmasat bukunk.

Furcsa hangok a beltérből

Ha kizárjuk a motor, futómű és szélzaj hangját a beltérből, felfigyelhetünk a különböző műanyagok, illesztések kellemesnek nem mondható hangversenyére. Ha nyikorognak az ajtók menet közben, zörögnek a beltér műanyagjai, esetleg a kezünkben marad egy darab a díszítőelemek közül, akkor jó eséllyel kezdünk megérkezni a tervezők és marketingesek által megálmodott életciklus végéhez.

Persze ha valami zörög, nyikorog, esetleg leesik bent, akkor nem kell azonnal ráakasztanunk autónkra az eladó cédulát, de ezek a jelek nem elhanyagolandóak és sok esetben nem csak a beltér állapotáról árulkodnak, hanem az általános helyzetet is tudatják velünk. Gondoljunk csak bele: a rázkódás, ami kilazította az illesztés műanyag rögzítéseit, azt a futómű és a kaszni továbbította.

A gyárak sem úgy tervezik a járgányokat, hogy előbb széthull a beltér, aztán leesnek a lökhárítók, majd besül a motor, hanem valahogy úgy, hogy mindez szépen, egyszerre történjen meg.

Küllem, festés, karcolás

A legelső szempont, ami szerint bárki autót vásárol, legyen az új vagy használt, az a külalak. Ez az első dolog, amivel szembesülünk és az esetek nagy százalékéban, főleg a női vásárlóknál, az egyik legfontosabb tényező a vásárlás döntéshozatalában.

A festés hibátlan állapotban tartása szinte lehetetlen, ha használni is akarjuk a gépjárművet. Hol egy figyelmetlen autóstársunk nyitja ránk az ajtaját egy bevásárló központ parkolójában, hol egy gyerek biciklizik el gyanútlanul parkoló autónk mellet és hagy örök nyomot a festésben, de még a kaszniban is. Nem beszélve a tetőnkre hamuzó kedves szomszédról, vagy az örök kedvenc, a lakáskulccsal felfegyverzett, kedves ittas idegen, aki művészi tehetségét a fényezésünkön éli ki.

A karcos lökhárító, a megfakult festés vagy az útpadka rágta alu felni mind az autó élettörténetéről árulkodik, illetve az előző tulaj(ok) vezetési készségéről is tanúskodik.

Ha el szeretnénk adni az autót és van rajta egy pár karcolás, kisebb hiba, illetve látszanak a használat nyomai, nem ajánlott egy teljes újrafényezés költségeivel terhelni a pénztárcát, ugyanis a befektetett összeg eladáskor nagy valószínűséggel nem fog visszatérülni. Egy teljes fényezés, elemenként (egy elem például egy sárvédő vagy motorháztető) 100 eurós átlagárral számolva könnyen túlhaladja az 1000 eurós határt, ami már komoly befektetett összegnek számít.

A megfelelő évszak

Banálisnak tűnhet azt állítani, hogy sokszor a megfelelő évszakban meghirdetett autókat könnyebb eladni, de ez a valóság. Például próbáljunk a lehető legnagyobb áron eladni télen egy kabriót: ki fog -20 fokban majd a befagyott ajtók mellett arra várni, hogy nyílik az elektromos tető vagy nem, esetleg azt nézni, hogy milyen szép az alu felni nyári gumival, amikor 30 centis hótakaró van az úton.

A kabriók, terepjárók (nem SUV-ok), nagyteljesítményű sportautók az átlagostól eltérő, külön szegmenshez tartoznak, külön vásárlókörrel. Legtöbb esetben hobbi célú befektetés egy ilyen gépjármű vásárlása, ezért őket most félre is tesszük.

Igazából az átlag autó négy évszakos, tehát nem lehet azt mondani, hogy a kompakt autónkat tavasszal, a kombit ősszel próbáljuk eladni, hanem inkább az évszaknak megfelelően emeljük ki a felszereltségi szint egyes elemeit. Például tavasszal és nyáron emeljük ki a nyári gumit, alu felnit, napfénytetőt, a légkondicionálót, klímaberendezést, navigációt, míg télen a téli gumit, acél felnit, összkerékhajtást, bőrülést, ülésfűtést, fűtött tükröket és szélvédőt, valamint az állófűtést érdemes hangsúlyozni.

A piaci árak

Annak ellenére, hogy jelenleg a használt autók piaca csökkenésnek indult, nem szabad megfeledkezni az általa diktált árakról.

Ha úgy döntünk, hogy most tavasszal meg szeretnénk válni már nem szalonképes négykerekűnktől, érdemes szétnézni a használt autók között, ki mennyit kér egy hasonló típusért. Most megfordulhat mindenki fejében, hogy annak idején ennyiért vettem és ennyit fektettem bele még pár extrát is raktam rá s akkor összeadva ennyit ér. Ez viszont nem így van, sőt valószínűleg sokan meglepődnek majd, hogy pár év alatt mennyit vesztett gépjárművük vásárlási értékéből, de ez a valóság, az átlag autó az egyik legrosszabb befektetés.

Az internet az egyik legnagyobb adatbázis, amit ilyenkor előhívhatunk. Rengeteg olyan weboldal létezik, amelyik csak ezzel a témakörrel foglakozik, keressünk fel több ilyet is. Utánanézhetünk, hogy egy azonos típusú, évjáratú, futásteljesítményű autóért mennyit kérnek, de még fontosabb, hogy menyiért kelt el. Nézzük meg az alsó és felső határt és józan fejjel hasonlítsuk össze azzal, ami a házunk előtt parkol: külső, belső, szín, felszereltség, szervizeltség és összkép.

Ezek a hirdetések megtévesztőek is lehetnek, nekünk csak mérvadónak, irányt mutatni szükségesek, nem pedig követendő példának. Ha találunk a miénkhez hasonló típust mondjuk 7 000 és 10 000 euró között, akkor mi ne 11 000-ért hirdessük meg, kisbetűvel odaírva, hogy alkudható, hanem próbáljunk meg a két határérték közé kerülni, esetleg alacsonyabb áron kínálni, ha sietős a helyzet.

Tökéletes recept nem létezik arra, hogyan tudjuk a legjobban és a legjobbkor eladni a már megunt, esetleg nem tökéletes autónkat, de a felsoroltak talán segítenek majd kicsit másképpen alakítani azt, amit mások szerencsének neveznek.

A legfontosabb tanács az, hogy ha már úgy határoztunk, eladjuk a régi autónkat, akkor sose költsünk feleslegesen pénzt a cicomázásra, fölösleges javításokra, házi tuningolásra. Inkább törekedjünk arra, hogy a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb árért adjunk túl az árun, még akár a nulla ráfordítás is jól sülhet el, ha megtaláljuk a megfelelő vásárlót.

Ne feledjük el, hogy azt a pénzt, amit feljavításon megspórolunk, azt az új autónkba fektethetjük, mert valószínűleg mi is ugyanabban a hajóban evezünk majd, mint akinek eladtuk régi autónkat. Vagyis folytatjuk más félbehagyott projektjét.