Ezen a hétvégén egy órával korábban kezdődtek a mérkőzések az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokságban. A C csoport játékosainak így korábban kellett kelniük. A szüreti bálok és a lakodalmak időszakában ez nem biztos, hogy kellemes dolog. Meg is látszott néhány focis mozgásán, ha tehette volna, nem öltött volna mezt, inkább az ágyában húzta volna a csendest.

Alig kezdték el a párharcot, ismerős hangokra leltünk. Az ellenlábas az a Szentpéter volt, akikhez a múlt héten látogattunk el. A női szurkolósereg egy része nem csak hazai környezetben biztatja kedvenceit, hanem idegenben is hallatják hangjukat. Amúgy egy-két „Hajrá, Szentpéter!", vagy „Mindent bele, fiúk"-on kívül csak a játékvezető felé intézett, néha a nyomdafestéket nem tűrő rigmusok hagyták el a nézők száját.

A találkozót jól kezdték a bogárfalviak, húszméteres szabadrúgást eresztenek meg, a kapus pedig lábbal szeretett volna tisztázni, de alaposan mellétrafált, így az első percekben már vezetett is a házigazda. Nem sokra rá pedig büntetőből már 2–0 módosult az állás.

„Bíró, sok a sárga!" – kiáltotta be az egyik néző. Nem tudni, azért, hogy a vendégek narancssárgában szerepeltek, vagy a játékvezetők öltözéke is ilyen színű. Azt nem mondhatni, hogy egy másik értelmezésben – a lapok tekintetében sokszor kellett volna felnyújtania a sípmesternek.

Szép akció után szépítettek a szentpéteriek, sokáig viszont nem örülhettek, mert egy nagyon jól eltalált, távoli lövés a léc alatt kötött ki. „Hát ezt, hogy csinálta?" – ámult az egyik drukker. Érezhető volt, hogy nem sok ilyet mutattak be eddig a kedvenceik.

Amúgy a forgatókönyv itt is hasonló, mint máshol. Szapulták a bírókat. Nem mondhatni, hogy jogosan. De ha már kilátogattak, akkor ki kell engedni a gőzt, megmutatni, hogy „szájkárátéban" akár világbajnokok is lehetnének. Ha rajtunk múlna, akkor át is adjuk ezt a díjat. „Téged a játékosok irányítanak, te majom!", vagy „Hé, öcsi a verést neked megígérték, de úgy néz ki, én kell megadjam". Hogy csak két gyöngyszemet említsünk.

A csorda békésen legelészett a pálya szomszédságában. Engem meg kávéval kínáltak a félidőben. A meccs lassan eldőlni látszott, amikor megszületett a negyedik, majd az ötödik hazai gól is. A végére már szép számmal begyűltek nézők – többen a templomból igyekeztek a pálya szélére.

A fiúk örömet szereztek nekik, bár a végén a vendégek tizenegyesből faragtak a hátrányból, 5–2-re nyertek. „Ez egy láda sört megér!" – kérte a prémiumot a házigazdák kapusa. Míg a vendégek egykedvűen konstatálták, hogy ezúttal nem lesz annyira szép cikk teljesítményükből, mint az előző héten.

Azért mindkét gárda megérdemli a dicséretet, sportszerűen küzdöttek a nagyon nehéz talajon. Olyankor, amikor pár kilométerre a város még aludt.

Amit láttunk, hallottunk:

Pálya: sok a göröngy, csoda, hogy nem történt különösebb sérülés, a labda össze vissza pattogott rajta.

Eredményjelző: nincs.

Öltöző: most épül, még nem használják.

Nézők: kevés számban, egy-egy szószólóval.

Durvaság: nem volt számottevő.

Összkép: álmos meccs, kevés focival.