A sportág megcsúfolása volt a szerda délutáni meccs, az áldozat szerepét pedig valakik az SzKC-ra szerették volna ráosztani. Ez szinte sikerült, de három piros lappal megúsztuk, a meccset viszont megnyertük. És nehogy sajnálni kezdjük Nagybányát és együtt érezni „csodálatos" közönségükkel, mert bizony megérdemlik a sorsukat. Az SzKC elleni szerdai meccs után pláne.

A Minaurnál egy, az SzKC-nál három cserejátékos ült a padon kezdéskor, Szász András csak a lelátón foglalt helyet, gond van a térdével. A meccset jobban kezdte a Minaur, Tatai is jól védte a kapujukat, 1-2 góllal folyamatosan előnyben voltak. A magyar kapus csak ebben a hónapban marad Nagybányán, ő is eligazolhat a Minaurtól, mert kipukkadt a lufi – mint kiderült, a játékosok nagy része hónapok óta nem kapott fizetést, még tavalyról is elmaradtak egyeseknek, Lars Walther edző korábban elment, több játékos is elhagyta az együttest, a norvég Stefgavik még be is perelte a klubot az elmaradásokért.

Ennek ellenére kb. 1700 néző buzdította a maradék csapatot és igyekezett befolyásolni a Fâscu-Moldoveanu bírói párost. Ennek legékesebb bizonyítéka a 20. percben látszott meg: Kuzmanoski, majd a több hónapos kihagyásra kényszerült és a 17. percben beálló Rusia vezérletével magára talált az SzKC, de Markez bevetődésénél elszabadult a pokol. Lövése arcon találta Tatait, aki a földön maradt, ám Iváncsik Tamás nekiugrott a szerb játékosnak, mire Ojleski is odakerült, tovább tolta a magyart, a két csapat összefutott. A játékvezetők döntése: Iváncsik két perc, Ojleski piros lap!

A játékrészt két góllal hozta a Minaur, de fordulás után feljavult az SzKC játéka, Kuzmanoski elemében volt, a 40. percben pedig Mihalcea emberhátrányban, kontrából szerzett vezetést. Elhallgatott az addig „lelkes" nagybányai közönség. Pláne akkor, amikor Marta dobása is homlokon találta a jól védő Szabó Leventét (végig ő védett, Jokanovic csak egy hetesre jött be, de bekapta), mégsem rohant rá senki a nagybányai szélsőre felelősségre vonni őt... Rusia elegánsan, felszabadultan játszott, szép gólokat dobott, uraltuk a játékot, ám a játékvezetőknek volt még ellenszer a tarsolyukban: Sipos egy olyan lerántásért kapta meg a harmadik két percét, amilyent legalább egy tucatot követett el a meccsen mindkét csapat. Ő is kiült a lelátóra Szász és Ojleski mellé.

A végjáték mégis a miénk lett, hiába vették át a vezetést – taktikusan, keményen védekeztünk, egy góllal vezettünk. Annyira, hogy az utolsó másodpercekben Ghiță a játékvezetők szerint nyakra ment, egyből piros lapot kapott Cristescu földre viteléért. Másodpercek voltak hátra, Rusiát reklamálásért küldték le, sőt a kispadunkon is két percet kapott valaki, így három (!) mezőnyjátékosunk (Tálas, Onyejekwe és Kuzmanoski) állhatott szembe az időn túli szabad dobással, ami lepattant a falról, hatalmas bírói hátszél ellenében sikerült nyerni!

Sokan menteni akarják a nagybányai (illetve elméletileg az egész román) kézilabdát, pedig nincs mentség, tények vannak: a nagybányai csapatokat – mert a női együttes is hasonló helyzetben van – hitegették, vezetőik szórták a pénzt, nem fizettek az ígéretek ellenére, felelőtlenek voltak, titkolóztak és ennek pedig megitták vagy megisszák a levét. Ebben az esetben a csapat és a közönség.

De ettől kezdve nagyon nevetségesen díszelgett a tévéképernyőn a Handbalul sport național felirat, nevetséges és álszent volt a nagybányai szurkolók viselkedése, illetve arcátlan a játékvezetők ténykedése. Ráadásul nagyon túlbuzgó és sportszerűtlen volt a két magyarországi sportoló, Tatai Péter és Iváncsik Tamás magatartása is. Már engedjék meg, de hol írják elő azt, hogy egy „nehéz anyagi helyzetben" csapatnak mindenképpen nyernie kell? Azért kellene leborulni előttük, mert a hetvenes, illetve a kilencvenes években jók voltak, s tavalyra összevásároltak egy olyan csapatot, amit a mai napig nem fizettek ki (!) és igen gyanús körülmények között megnyerték vele a bajnokságot? A profi sport ma már nem erről szól, sajnos Romániában ezt sokan másképp gondolják – ezért tart ott több sportágban is ez az ország, ahol tart. A férfi kézilabda-banokság teljes lezüllesztése talán a legjobb példa erre.

Számunkra az a fontos, hogy az SzKC meccset nehezen bár, de megérdemelten megnyerte és feljött a második helyre. Innentől kezdve annak is kell szurkoljunk, hogy a Minaur vigye végig a bajnokságot, mert ha kizárják, hat pontunktól foszthatnak meg, s azokért bizony nagyon megdolgoztunk augusztusban és ma. További kérdés, hogy Ojleski és Ghiță kapnak-e eltiltást és ha igen, akkor mennyit. Szombaton 19 órától az újonc Foksányt fogadjuk, csak a győzelem elfogadható, még így megtizedelve is. Ne sajnáljunk mi se senkit, mert bennünket sem fognak.

Férfi Kézilabda Nemzeti Liga, alapszakasz, 15. forduló

NAGYBÁNYAI MINAUR–SZÉKELYUDVARHELYI KC 24–25 (13–11)

Nagybánya, Lascăr Pană Sportcsarnok, 1700 néző. Vezette: Fâscu Marius (Temesvár) és Moldoveanu Aurel (Arad)

MINAUR: Tatai (11 védés/19 kapott gól) – Iváncsik 2, Bușecan 4, Karacic 10 (6), Sabău 4, Bera 2, Cristescu 3. Csere: Răzvan Pop (5/6) – Marta. Vezetőedző: Petru Pop.

SZKC: Szabó (15/23) – Mihalcea 3, Markez 4 (1), Onyejekwe 2, Ojleski 1, Sipos, Tálas 1. Csere: Jokanovic (0/1) – Kuzmanoski 4, Ghiță 4, Rusia 6. Vezetőedző: Vlad Caba.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 3–1, 14. p.: 6–4, 18. p.: 7–6, 24. p.: 10–9, 32. p.: 15–13, 46. p.: 20–20, 53. p.: 22–23, 56. p.: 23–25.

Kiállítások: 8, ill. 20 perc

Hétméteresek: 6/6 ill. 1/1