Negyven éve világbajnok volt Románia férfi kézilabdában, ma egy előselejtezőn se tudja átverekedni magát. A néhány héttel ezelőtti, Finnország elleni fiaskó azt jelenti, hogy a román férfi kézilabda-válogatott megint távol került a világ élvonalától. Idén márciusban múlt pontosan negyven éve, hogy utoljára világbajnok lett a román kézilabda-válogatott.

Kicsid, Birtalan, Orbán és a többiek

A román kézilabdacsapatok a nyolcvanas évek elejéig a világ legjobbjai között voltak mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál. A fokozatos elsorvadás és sorvasztás a nyolcvanas években kezdődött, amikor az ország akkori vezetői a labdarúgást kezdték erőltetni – ennek az eredménye a máig egyetlen román BEK-győzelem (Bukaresti Steaua, 1986) lett, valamint a kilencvenes évekbeli világbajnokságokra való kijutás.

Kicsid Gábor, Birtalan István, Ghiță Licu, Gheorghe Gruia, Roland Gunesch, Cristian Gațu, no meg Orbán István – olyan nevek ezek, amiknek hallatán még mindig felkapja a fejét a kézilabdát évek óta követő sportrajongó.

Ezek a sportolók karrierjük alatt a világ élvonalbeli kézilabdázói voltak, akiknek többször lógott valamilyen arany-, ezüst- vagy bronzérem a nyakában, mint ahányszor Bajnokok Ligájába jutott az utóbbi években a Bukaresti Steaua focicsapata.

Kézilabdában Románia női csapata már a nagypályás időszakban világbajnok volt, 1959-ben pedig a férfi együttes lett ezüstérmes Bécsben – ebben a garnitúrában egy udvarhelyi sportolónak, a néhai Barabás Árpádnak is volt része. A magyarok elleni, második meccsen megsérült, többet nem játszott a vb-n, ezüstérme karrierjének csúcsa volt.

Oktatták a világot

A hatvanas évektől elkezdődött a román (főleg férfi) kézilabda szárnyalása – ezt úgy kell elképzelni, hogy a hatvanas-hetvenes években túlzás nélkül a románok oktatták Európát és a világot a kézilabdasportra.

Vagy inkább Románia, mert a csapatban többen voltak erdélyi magyarok, illetve szászok is – azt se feledjük, hogy a sportág a harmincas években előbb az erdélyi szász városokban lett ismert. Ha nem is sorozatban nyerte, de összesen négy világbajnoki címmel büszkélkedhet a román aranygeneráció, az utolsó két vb-címben része volt az udvarhelyi születésű Orbán Istvánnak is.

Az SzKC meccsein néha ma is megjelenő, Marosvásárhelyen élő Orbán (aki 2008 és 2011 között a Székelyudvarhelyi KC kapusedzőjeként dolgozott) már tinédzser korában Bukarestbe került, ahol 134-szeres román válogatott, és hatszoros országos bajnok lett.

Orbán István a Bukaresti Steaua elsőszámú kapusa volt, a válogatottban viszont mindig másod- vagy harmadhegedűsi „posztja" volt, a fő kapuvédői teendőket általában a Dinamós Cornel Penu látta el.

Az első vb-jén, 1970-ben a Párizsban világbajnoki címet nyert román válogatottban, ahol a döntőben a Német Demokratikus Köztársaságot verték 13–12-re. Itt csak néhány percet kapott, de négy év múlva a Berlinben szintén diadalmaskodó nemzeti csapatnak: ekkor szintén az NDK volt az ellenfél, most házigazdaként, a románok 14–12-re nyertek.

Orbán István a román válogatottban 1970-ben, balról jobbra: Cornel Oțelea, Orbán István, Cornel Penu, Roland Gunesch, Kicsid Gábor, Gheorghe Gruia, Birtalan István, Ghiță Licu, Valentin Samungi, Cristian Gațu, Mihai Marinescu, Titus Moldovan

„Akkoriban nagyon jó kézilabdaélet volt, főiskolás világbajnokságokra is jártunk, két ilyen aranyérmem is van – 1975-ben Bukarestben volt, két évvel később Lengyelországban, ahol eltörött a lábam" - emlékszik vissza a ma 65 éves Orbán.

A román válogatott sikerkovácsa Nicolae Nedeff volt – a ma 85 éves edző az ötvenes-hatvanas években párhuzamosan volt edzője mind a női- mind pedig a férfiválogatottnak. Hét világbajnoki címe (három a nőkkel, négy a férfiakkal) máig világrekord.

A franciák is a románokat lesték

A nőknél a hetvenes években Miklós Magdolna nemcsak az udvarhelyi Akarat, hanem a román válogatott tartóoszlopa volt. Beszédesek a következő adatok: 198 meccsen 396 gólt dobott a válogatottban, négy világbajnokságon vett részt, 1971-ben Hollandiában negyedik, 1973-ban Jugoszláviában ezüstérmes, 1975-ben a Szovjetunióban negyedik (itt a torna legjobb játékosa volt, 24 gólt dobott), 1978-ban Csehszlovákiában hetedik lett, utóbbi vébén 14 gólt szerzett.

Az 1976-os montreali olimpián negyedik helyet elért román válogatottban is kulcsszerepe volt (akárcsak udvarhelyi csapattársának, Lackovicsné Magyari Máriának), az olimpián, öt meccsen 14 gólt dobott.

Mind az edzők, mind pedig a játékosok tudása, ami ebben a két évtizedben felhalmozódott, a következő években semmivé lett – olyanok látták ennek hasznát, mint például a franciák, akik a mai napig bevallják, hogy a francia kézilabda-iskola a romántól tanult a hetvenes években.

A kézilabda lehetett volna Románia elsőszámú (ahogy ők szeretik mondani: nemzeti) sportága, amiben ma olyan szinten lehetnénk, mint a németek, a spanyolok vagy a franciák.

Ehelyett kellett erőltetni a labdarúgást, a kilencvenes években a kézilabda – túlzással – szinte a köztudatból is kikerült (a férfiválogatott 1990-ben, Csehszlovákiában nyert utoljára érmet – bronzot – ekkor Orbán István volt a kapusedző), napjainkban egy harmad- másodosztályú (bunda)focimeccs is több nézőt vonz, mint például a válogatott meccsei.

A nőknél ugyan vannak felvillanások, de a legtöbbször itt is csak Gheorghe Tadici ámokfutásai, no meg a mesterségesen összerakott és napok alatt kipurcanó zsoldos csapatok (lásd Oltchim) szereplése a jellemző.

Románia kiengedett a kezéből egy sportágat, a mai kézilabda-nagyhatalmak, illetve az aranygeneráció szintjét egyszerűen még megközelíteni is lehetetlen.

Mikor lesz még ilyen?

A román férfi kézilabda-válogatott négyszer volt világbajnok (1961, 1964, 1970, 1974), egyszer ezüst- (1959), egyszer pedig bronzérmes (1967). A montreali olimpián (1976) ezüstérmet nyertek, a müncheni játékokon (1972) bronzot. Klubszinten a Bukaresti Dinamo 1965-ben, a Steaua 1968-ban nyerte meg a Bajnokcsapatok Európai Kupáját.

A román női kézilabda-válogatott háromszoros világbajnok volt (1956, 1960, 1962), egyszer pedig ezüstérmes (1973). A női csapatok közül a Bukaresti Ştiinţa 1961-ben, a szintén fővárosi Rapid 1964-ben nyerte meg a BEK-et.