Fricit nem könnyű elérni telefonon. Tapasztalataim alapján előbb próbálkozol, majd sms-t küldesz. Aztán visszahív. Kedden délben kétszer szólt a csengőszó, amikor tárcsáztam, a vonal túloldalán pedig Ilyés Ferenc köszönt. Meglepődtem. A kötelező köröket lefutottuk: gratulálok, hogy lassan pakolhat a bőröndbe, utazik az év legjobban várt sporteseményére.

Jó idényen van túl, csapatával, az MKB Veszprémmel hazai környezetben mindent vitt. A 31 éves sportolót társai a januári Európa-bajnokságon a válogatott csapatkapitányává választották. Közben kivívták a világbajnoki és az olimpiai részvételt is Magyarországnak.

Utóbbinál álljunk meg egy kicsit. Az átlövő megsérült az egyik tesztmeccsen. A diagnózis hátborzongató volt: bokatörés. Frici nem hagyta magát. Egy cél lebegett a szeme előtt: ott legyen az olimpián. Hogy miért? Erre is válaszolt.

Mikor tudtad meg, hogy második olimpiádra készülhetsz?

Nem hamarabb, mint bárki más. Hétfőn hirdetett keretet a szövetségi kapitány. Akkor ismertette a sajtóval is, így én is onnan tudtam meg. A mester szerint ez a szűkített keret. Örülök, hogy felkerültem a listára.

A bokád mennyire bírja a terhelést? Hiszen ez volt a legfőbb kérdés, ami a részvételedet illeti.

Jól alakul. Több mint három és fél hónapja annak, hogy megműtötték. Még meccset nem játszottam vele. Ezen a héten lesz pár találkozónk, akkor tesztelem majd élesben. Az döntheti el végérvényesen a sorsom, de úgy érzem, hogy nem lesz semmiféle baj vele.

Az edzéseken már teljes értékű munkát végzel?

Múlt héten még magaslati edzőtáborban voltunk Szlovéniában. Ott annyira a kézilabda nem volt előtérben, inkább az erőnlétre hangoltunk. Ezen a héten úgy egyeztünk a mesterrel, hogy amennyit bír a lábam, annyit terhelem. Nem is lenne jó, ha megerőltetném, mert eddig csupán gyógytornát végeztem, nagyon kevés más mozgással. Nem akartam a nulláról kezdeni az olimpiai edzőtábort sem. A szakemberek a fokozatosságra hívták fel a figyelmem.

Mennyire volt ez pihenő számodra? Vagy csak kényszerpihenő volt?

Az első két-három hét volt pihenő, amikor a műtét után feküdnöm kellett. Azután már folyamatosan kezeléseken vettem részt, hogy gyorsítsuk a felépülést. Az eleje volt kényszerpihenő, mert inkább annak nevezhető. Ha gipszben van a lábad, az nem igazán felszabadító érzés. Mikor ráállhattam, akkor már úsztam, konditerembe jártam. Talán még többet is voltam mozgásban, mintha napi másfél-kétórás edzéseken vettem volna részt.

Hiányoztál a válogatott olimpia-selejtezőjéről is, de a csapatod kupa- és bajnoki győzeleméről is. A képernyőn és a lelátóról követted az eseményeket.

Az ember azt hinné, hogy három hónap alatt nem történik olyan sok minden. De ezalatt az időszak alatt zajlottak azok az események, amiket felsoroltál. Sőt, még egy sikerrel megvívott világbajnoki selejtező is. De mindent nyertünk. Nagyon nehéz volt ezeket kintről szemlélnem, úgy, hogy nem tudtam semmit sem tenni érte. A csapat megvívta ezeket nélkülem, ezúttal remélem, hogy hasznára tudok lenni a gárdának.

Szerepeltél mindenféle világeseményen: Eb-n, vébén. Olimpián is. Meg tudod ítélni, hogy mennyivel másabb ötkarikás játékokon szerepelni. A sportolók mindig azt nyilatkozzák, hogy különlegesebb.

Nagyon egyszerű. Nem csak azért, mert négyévente van. A sportolónak az olimpia a csúcs. Sőt a csúcsok csúcsa. Aki nem volt még olimpián, azért küzd nagyon, hogy ott legyen. Aki meg már volt, az meg tudja, hogy milyen érzés. Egy csoda. Ezért mindenáron ott akar lenni mégegyszer.

A londoni olimpia a második lesz számodra, nyolc évvel ezelőtt szerepeltél Athénban is. Akkor vízhordóként, most csapatkapitányként.

2004-ben még csak fél éve voltam a magyar válogatottban. Nagyon fiatalként. Hogy kijuthattam akkor, már az is nagy meglepetés volt számomra. De akkor lógtam a szekér végén. Ezúttal tényleg az lenne az igazi élmény, hogy csapatkapitányként vezessem Magyarországot az olimpia első meccsén ki a játéktérre.

A sportolónál fontos az eredmény is.

Álmodni lehet. De nem szabad elrugaszkodni a valóságtól. Jó, álmodunk az éremről, de amennyiben az első hat között végzünk az olimpián, ezzel a küldöttségnek pontot szerzünk, az óriási lenne. De előbb játsszuk le a csoportmeccseket, nézzük meg, hogy hol végzünk. Akkor ráérünk a folytatásról beszélni.