Jakab Zoltán volt szövetségi kapitány, jelenleg a román utánpótlás válogatott edzője. Ő hitt benne, hogy nem szűnhet meg egy olyan sportág, amely három bajnoki aranyat szállított Székelyudvarhelyre.

Szerény, habár tudja, rajta múlott, hogy még létezik futsal a székelyföldi városban. A 2010/11-es idény előtt mindenki temette a teremlabdarúgást Székelyudvarhelyen. A háromszoros aranyérmes Sport Klub a végét járta, de Jakab Zoltán nem így gondolta: kiállt mellette, és megmentette tetszhalott állapotából. A sikerkovács a dobogó harmadik fokára vezette együttesét. Habár akármikor eligazolhatna, Jakab Zoltán inkább marad itthon.

Erre a bajnoki bronzéremre sokkal büszkébb lehetsz, mint pályafutásod eddigi ezüst- és aranyérmeire.

Ha megnézzük, hogy milyen játékosállománnyal, illetve anyagi háttérrel értük el a 2010/11-es bajnoki idényben ezt az eredményt, akkor egyértelmű, hogy a feltett kérdésben a válasz is benne van. Függetlenül attól, hogy egyesek szerint gyengült a bajnokság, az én meglátásom, hogy a harmadik hely számunkra felér az aranyéremmel. Induláskor tudtuk, hogy a Marosvásárhely mindent visz. A második helyre több együttes pályázhatott teljes joggal: Sepsiszentgyörgy, Galac, Chiajna, vagy akár mi is.

Amikor indult a bajnoki idény, akkor csapata sem volt Udvarhelynek.

A pontvadászat már megkezdődött, a Sport Klub három hét után kapcsolódott be a bajnokságba. Akkor szedtük össze a játékosokat. A végére aztán úgy sikerült ez a csapatot összerakni, annyira motiváltak voltak a sportolók, hogy azt is megkockáztatom, hogy amennyiben az őszi idényben nem játsszuk le mindkét meccset Galaccal, akkor a bajnokokat elkerülhettük volna az elődöntőben. Így akár a második helyet is elérhettük volna a végelszámolásnál.

De ne legyünk elégedetlenek, a harmadik pozíció reális. Az a klub érdemli meg a jobb helyezéseket, ahol tudatosan dolgoznak, mi pedig idényközben értünk oda az élmezőnyhöz. Az időt megspórolni nem lehet, mint ahogy a meccseket sem lehet újrajátszani.

Az aranyérmeseket az alapszakaszban alaposan megszorítottátok, a meglepetés a levegőben lógott.

Valóban, a Marosvásárhely elleni hazai találkozón 31 percig a páholyban voltunk. Egy nagyképű együttest leptünk meg, de nem volt elég hosszú a kispadunk, hogy végig partiban lehessünk. Akkor elhittük, hogy erősek tudunk lenni.

Ez a harmadik hely mire jogosítja fel a Sport Klubot?

Azt reméltem, s most is hiszek benne, hogy Székelyudvarhelyen szükség van a teremlabdarúgásra. A népszerűség is ezt bizonyította. Hétről-hétre egyre több néző látogatott ki a találkozóinkra. Azt látom, hogy az SK nem fog megszűnni a 2011/12-es idényben sem. Augusztus elején el kell kezdenünk az edzéseket.

Kik lesznek benne az új csapatban?

Ez folyamatban van. A klubnak egyetlen szerződésben levő játékosa van jelenleg: Szabó Zsolton kívül minden futsalosnak lejárt a szerződése. Fontos lenne a játékosokkal való mielőbbi megegyezés, a szerződések megkötése. Szeretnénk erősíteni is, a terveink közt elsősorban volt udvarhelyi játékosok hazacsalogatása szerepel.

De ez addig nyitott marad, míg a sportolók idegen városban vagy külföldön nem tudnak érvényesülni, hiszen köztudott, hogy mi nem tudunk annyi pénzt ajánlani, mint mások. Az is lehet, hogy még kevesebb összeggel kell gazdálkodnunk, mint az elmúlt idényben. Azzal is számolnunk kell, hogy nem minket fognak választani a játékosok.

Ez az idény szakmailag is más volt számodra. Nem volt napi edzés az SK-nál, illetve a csapat hónapról hónapra változott a szezon során.

Ennek megvolt a maga varázsa. Olyan játékosok voltak, akik csak a mérkőzéseken való szereplést vállalták. Szakmai kihívás volt az öltözői hangulat kialakítása, ezt úgy irányítani, hogy a sportolók is megértsék, ahhoz, hogy eredményesek legyünk, olyan döntésekbe is bele kellett mennem, hogy elfogadtam, az játszik, aki nem is jár tréningre. Aki pedig minden egyes foglalkozáson ott volt, az játékjogot sem kapott.

Több sportszeretőnek az volt a véleménye, ha te nem állsz a teremlabdarúgás mellé, akkor ez a sportág már nem is élne Székelyudvarhelyen.

Jóleső érzés, ha többen ezt mondják. Nekem is mondták ezt szemtől szembe. Nem is az a fontos, hogy olyan edzője van a gárdának, aki kicsit menedzsel a háttérben. Nem szabad elfeledkezni Kovács Lajos tanár úrról, aki nagyon sokat segített, persze a klub többi elnökségi tagjáról sem. A játékosok érdemei mellett nagy szerepe van a közönségnek is, hiszen az elején, amikor botladoztunk, akkor is mellettünk álltak.

A polgármesteri hivatal támogatása is ide illik, még akkor is, ha úgy vélem, hogy sokkal nagyobb pénzösszeggel kellene ezt a sportágat szponzorálni. A képet pedig a többi támogató zárja, akik mellettünk voltak, amíg a hivataltól huzavona után megkaptuk a pénzt. Ez egy csapatjáték, mindannyiunk eredménye.

Biztosan maradsz Székelyudvarhelyen?

Mindig jön egy ajánlat külföldről. Azt kell tudni, hogy ha elszerződnék, akkor nagy valószínűséggel megszűnne a Román Labdarúgó Szövetségnél a munkaviszonyom. Amíg megvan ez a stabil állás, az U21-es válogatott szövetségi kapitányaként a futsalban lehetek, addig visszamondom a megkereséseket. Mert én az itthonban gondolkodom.

Mennyire lesz nehéz összeszedni az induláshoz szükséges pénzösszeget?

Azt már tudjuk, hogy a polgármesteri hivataltól kapott összeg 20 ezer lejjel kevesebb lesz, mint a múlt szezonban. A nyár arról kell, hogy szóljon, hogy támogatókat szerzünk. Úgy tűnik, hogy ezzel a kicsi költségvetéssel nem lehet jobb eredményt elérni, minőségi javulást várni.

Ha júliusban megérkezik a csapat folyószámlájára a várostól a költségvetésből kapott első rész, akkor biztosan elindulunk a következő bajnokságban. Ha ismét az a hercehurca lesz, mint a tavaly, akkor át kell gondolni az egészet. Addig nem lehet támogatókat keresni, amíg a város a lehetőségeihez mérten nem adja időben a megszavazott összeget.