Teljesen megtelt a sportcsarnok a 11. fordulóból decemberre halasztott FK Székelyudvarhely-Marosvásárhelyi City Us rangadóra. A találkozó előtt a Băjan Alexandru-Bogdan Sorescu játékvezetői kettősből előbbit ünnepélyesen köszöntötték, mert utolsó találkozóját vezette, ugyanis betöltötte a 45 évet, így befejezte karrierjét. A Székely Himnuszt jól láthatóan a vásárhelyiek kapusa, Pallai Gábor is énekelte, kitűnő hangulatban indult a meccs.

A játék is magas színvonalú volt, a Klein – Szabó, Mánya, Mihály, Szőcs (játszott még Birtalan, Bíró, Balázsi, Kovács és Miklós) kezdőötös a harmadik percben már gólt kapott, ám a lendületes udvarhelyi támadások egyike is góllal ért véget, Bíró labdát szerzett, átadását Szőcs értékesítette.

Nem esett jól a nézők egy részének, hogy a mérkőzés harmadik játékvezetője folyamatosan az asztal előtt állva, illetve a két csapat kispadja között járkálva nézte a mérkőzést, holott ez számára nem lett volna kötelező (ülve is követhette volna a találkozót, mint ezt tette a második félidőben) – sem a jóérzésű, szép szavakra nem reagált, sem pedig a durva beszólásokra. Egyszer kollégája, Sorescu is nekifutott az oldalvonalnál – ez sem győzte meg arról, hogy nem kellene a szakszövetség nézőtéren levő tagjai előtt szerepelnie, mert a nézők egy része miatta nem tudta folyamatosan követni a meccset.

Klein nagyon jól tette a dolgát a kapunkban, de a társai által rendre elrontott támadásokból sokat kontrázhatott a vendégcsapat – egy ilyen végén újból Stoica volt eredményes, majd egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Nicușan lőtt a léc alá, ezzel már 3-1 volt oda. Nem adta fel Jakab Zoltán gárdája, két perccel a félidő vége előtt Bíró adott pazar labdát Mányának, akinek lövésébe a magyar válogatott Pallai csak beleütni tudott, a kapufa segítette a hálóba a labdát.

A játékrész utolsó percében aztán elszabadult a pokol: Sorescu játékvezető egyszer Bírónak műesésért adott sárga lapot, majd egy gólgyanús helyzetet (a labda a vásárhelyiek kapufáját érintette, de nem ment át a gólvonalon) követően kiállította Szőcs Lászlót. Az történt, hogy Szőcs a fejét fogva előrehajolt a játéktér szélén, feje hozzáért Sorescu lábához, aki egyből piros lapot mutatott fel az udvarhelyinek.

Az időmérő 19 perc 32 másodpercet mutatott, a meccs félbeszakadt, percekig állt a játék. Jakab Zoltán edző előbb leparancsolta csapatát a játéktérről, jelezve, hogy ez a meccs ennyi volt az FK-nak, aztán mégis meggondolta magát és lejátszották a hátralevő másodperceket. A közönség nagyon hangosan és folyamatosan adott hangot felháborodásának.

A második félidőt értelemszerűen három plusz egyes felállásban kezdte az FK, de a másfél percet nem tudták kivédekezni, Stoica ismét bevette Klein kapuját. Zúgott a buzdítás, közte a „Ria-ria-Hungária!" is, Birtalan kétszer is villant, de Pallai szenzációsan mentett – ő találta meg egy hosszú labdával a jól helyezkedő Ignatot is, aki nem kegyelmezett, már három volt közte.

Jakab húzott egy merészet, vészkapusos játékra váltott, ennek néhány perc múlva meg is lett a haszna, Szabó spiccelt a jobb alsóba. Erre a vendégek edzője, Kacsó Endre is hasonlót kért csapatától, de ráfáztak: Kovács a felezővonalnál szerelt, a labda kapuba csorgott, dacára annak, hogy Stoica még elérhette volna, de nagyon hibázott a kapuja előtt. Mindössze egy gól lett a különbség, felrobbant a csarnok, de a 34. percben Ignat gyönyörűen ívelte az üresen maradt kapunkba a labdát.

A hátralevő perceket végitámadta az FK, Pallai tette a dolgát – a magyar kapus térde azonban súlyosan megsérült a 37. percben egy rossz mozdulatnál (a meccs után a busz felé sántítva annyit jegyzett meg, hogy „elszakadt..."). Tizenkét másodperc volt hátra, amikor Stoica meglépett a bal szélen és a hosszúba spiccelt, két szekundummal a vége előtt pedig Ignat ismét az üres kapunkba lőtt távolról, beállítva a végeredményt.

Az FK hibái megbosszulták magukat, de kétségtelen, hogy a kiállítás és a végig a levegőben lógó botrány is hozzátett a vereséghez. A lefújás után is folyamatosan a játékvezetőket gyalázták szóban a szurkolók, sőt néhányan a hátsó bejáratnál gyűltek össze, ahol szintén hangot adtak elégedetlenségüknek, de rendbontás nem történt, csupán a vásárhelyi játékosok kaptak egy-egy keményebb megjegyzést.

Jakab Zoltán, FK Székelyudvarhely: „Annyira belenyúltak ezzel a kiállítással a meccsbe, hogy több jóra nem is lehetett számítani, mert egy jó csapat ellen játszottunk. Sajnos azt az emberhátrányt sem tudtuk kivédekezni. Attól a pillanattól kellett futni az eredmény után. Egy fontos játékosunkat veszítettük el, támadásban lett volna szükségünk a húzóemberünkre, mert ez az erőssége Szőcsnek. Elmondhatjuk, hogy a közönség mai s jelesre vizsgázott szurkolásból és sportszerűségből. A szövetség végzi a dolgát, úgy látom, hogy nagyon sokat kell mi igazoljunk ahhoz, hogy még egyszer román bajnok tudjon lenni Udvarhely."

Kacsó Endre, City Us: „Nem tudom, hogy jogosan tették-e ki Szőcs Lászlót, de attól meggyengült Udvarhely, mert szerintem ő a legjobb játékosuk. Azt mondom, hogy a vitatott helyzetnél nem volt gól, az udvarhelyiek is azt mondták, hogy nem volt bent a labda. Tapasztaltabb csapat vagyunk, ma jobbak voltunk, de Udvarhelynek is van esélye a bajnokság megnyerésére."

Szőcs László, FK: „Nem mondtam semmit, csak fogtam a fejemet és nekimentem a combjának, nem akarattal volt az egész! Amire pirosat adott. Pedig Déván ráncigálták, de ott nem adott semmit, még sárgát sem. Egy ilyen meccsen szerintem nagy hiba volt ez."

Pallai Gábor, City Us: „Szenzációs hangulat volt, azt hiszem, hogy a kiállítás egy kicsit erős volt, s az meghatározta a mérkőzést, megtörte a hazai csapat játékát. Nehezteltek a bíróra, ami valahol érthető is, de mi tovább csináltuk a dolgunkat és sikerült megnyernünk a mérkőzést."

Teremlabdarúgó 1. Liga, 11. forduló (elhalasztott mérkőzés)

FK Székelyudvarhely-Marosvásárhelyi City Us 4-8 (2-3)

Gólszerzők: Szőcs (5.), Mánya (18.), Szabó (31.), Kovács (33.), illetve Stoica (3., 11., 22., 40.), Nicușan (12.), Ignat (29., 34., 40.)

Piros lap: Szőcs (20.)