A focipálya a templom közelében van, így néhány szitokszó elhallatszik bizony odáig is. Néhány perces késéssel kezdődik a vasárnap délutáni találkozó, szép időben, s a hangulat a huszadik percig barátságos, meghitt, idilli. Aztán egy vitatott játékvezetői ítélet után Vas Róbert sípmester meghallja a falu száját („Mi vót, te majom, te?"), az egyik asszisztense is megkapja a magáét („Vigyázz, hogy mit integetsz, me átalmegyek!").

Kandó és a "vasfegyelem"

A hazaiak ellenfele a bajnok Szentábrahám, mindkét csapatban vannak olyan játékosok, akik tapasztaltak, rutinosak, és régebb felsőbb osztályban kergették a labdát. Például a vendégeknél első gólt szabadrúgásból szerző Kandó Csaba, aki egykor az FC Budvárban is lőtt sorsdöntő gólokat – itteni találatához kellett a malomfalviak kapusa is, aki bevédte a lövést. Pedig azelőtt még precízen beállította a sorfalat.

Az egyenlítés gyorsan megszületett a hazaiak nagy örömére, de a következő támadásnál ismét rezgett a hálójuk, Kandó a rövid sarokba bólintott. A szünetig nagyjából ennyi volt említésre méltó a bíró folyamatos szidásán kívül, de Vas sem volt rest kiosztani néhány sárgalapot: dacolva a be-beüvöltő nézőkkel, „vasfegyelmet" tartott a pályán.

Fordulás után jön a harmadik vendéggól, a hazaiak pedig kapaszkodnak, hogy ne menjen el a meccs, szinte végig ők támadnak, a kékmezesek pedig Kandót vagy Gindellát futtatják egy-egy ellentámadásra. Van néhány szóbeli pengeváltás a szurkolók között ("Ejisze disznyót kaptál, hogy nem fújtad bé a 11-est?" mire "Hallgassatok, te, me két gólt adott nektek!"), előkerül a sör és az üdítők is.

A vendégszektor mögött egy baromfitársaság is benéz a meccsere, de ők inkább elvannak a kapirgálással, mintsem a szurkolással.

Az idő szép, napsütés van, de amint lemegy a nap, egyből hideg lesz.

A pályán potyognak a gólok: a malomfalviaktól Jakab Tamás szánja el magát lövésre, s ezt a vendégek kapusának „sikerült" bevédenie, úgyhogy kapushibából itt is, ott is esett gól. A nézők hangja és a meccs ismét felpörög, de ismét Kandó az, aki lehiggasztja a hazaiakat: mellel átvesz egy indítást, majd a hosszú sarokba zúdít. Káprázatos gól volt, ezzel 2-4 lett az állás.

A hazaiak azonban most sem adták fel, s addig-addig, hogy a pálya „avaros" feléről jövő szöglet után fejesgól születik, s újra élni kezd a remény az egyenlítésre, újfent malomfalvi támadások jönnek, miközben szürkülődni kezd. A vendégek a rutinos Gindella elfutása és beadása után azonban újabb találatot lőnek, de ez már a hosszabbítás perceiben volt.

„Csordahajtásig eresszed!"

szól be valaki, aki már sokallja a hosszabbítást, Vas néhány perccel később lefújja, s nem maradt más hátra csak megnézni a szentábrahámiak ünneplését ("Szép volt, fiúk!" – zengte a szurkolósereg), majd elvonulni.

Jó meccs, sok gól, szép idő – kell ennél több?

Amit láttunk, hallottunk

Pálya: elég kicsi, nem egyenletes, de nem göröngyös, a vonalak fűrészporból
Lelátó: nincs, fehérre festett vaskorlát van
Eredményjelző: nincs
Öltöző: van, de nem a pálya mellett
Nézők: a falu apraja-nagyja nincs kint, de a nagyja azért igen: általában huszon-harmincas a legtöbb, lányok is vannak (ami örvendetes), a vendégek külön „szektorban", egy fa alatt szurkolnak

Durvaság: voltak kemény belépők, de a „vasfegyelem" működött, főleg az első játékrészben villogtak a megérdemelt sárgák
Összkép: nyikómalomfalvi idill vasárnap délután, ezt rontotta el a hazaiak számára kedvezőtlen eredmény