Bevallom, a mindenki ért a focihoz mondás rám hatványozottan nem igaz. Éppen ezért tűnt érdekes vállalkozásnak a körzeti labdarúgó bajnokság egyik mérkőzésének követése.

Nem mondom, hogy különösebb izgalmak közepette érkeztem volna a pályára, de annyit elkönyveltem a végére, hogy van egy jellegzetes hangulata egy ilyen mérkőzésnek.

A felsőház hangulata

A játék leginkább a középpályára korlátozódik, a passzok jórészt erősek, a labda magasan száll, jelentős eseményből kevés akad. Változik ez némileg a második félidőben, amikor az oroszhegyiek sikeres támadására meglepő gyorsasággal reagálnak a hazaiak. A vidámság nem tart sokáig, hamarosan öngóllal segítik a vendégeket, de a meccs végére a boldogfalvi gárda örülhet.

Totális amatőrként volt néhány gondolatom a körzetiről, amiből egy hibásnak bizonyult. Meglepődve láttam, hogy a csapatok bizony nem edző nélkül érkeznek a meccsre: itt is akad a pálya szélén valaki, aki a játékot átlátva próbál instrukciókat osztani, több-kevesebb sikerrel.

Amiben más, hogy a pályaszéli instruktor közel sincs egyedül. A kerítésre támaszkodó sportbarátok előszeretettel bővítik a tennivalók listáját: „Meg kell nyomni őket, vissza kell adni a tavaszi fordulót! Hajrá Boldogfalva!", hangzik el a parancs.

A mindig kritikus nézők a számonkérésnél sem restek: „Kulcsár, mit ittál az éjjel, fiam?", jön a költői kérdés, amire nevetve, söréből nagyot húzva reagál a szurkolótábor. Mert sör itt is van, bár – nagyon helyesen – nem árulják a pálya szélén egy autó csomagtartójából. Amolyan hozott anyagként szerepel a fociőrültek szatyrában.

Nem mindennapi résztvevők

is akadnak, mind a pálya szélén mind pedig annak közelében. A női partjelző kimondottan ritkaság, ennek ellenére a vasárnapi meccsen inkább a férfi játékvezetőt vette szájára a közönség. Az első félidőben nem igazán érte szó a ház elejét, azonban a második játékfélben csak úgy dőltek a szebbnél szebb frázisok. Meglepő módon a hangadó egy hölgy volt, aki többek között nehezményezte, hogy „a múltkor is ez a köcsög volt". Persze akadt még a tarsolyban bőven, a bíró különböző, felmenőági nőrokonait bőszen illették mindenféle hangzatos jelzővel.

Szintén kevésbé gyakori résztvevő egy focimeccsen a tehén – itt akadt belőle egy pár, a pálya szélétől nem messze békésen követték a csapatok küzdelmét, nem zavarva a játék menetét.

Ami kimondottan pozitívum a játékkal kapcsolatosan, hogy durvaságot szinte egyáltalán nem láttunk. A nagy rúgásokat inkább a labdának tartogatták a játékosok, így a sárga lap sem lendült sokszor a magasba. Sérülés is csak egy volt, az egyik játékost autóval vitték el a pályáról.

Így a sportszerűséget szem előtt tartva, nyugodt vasárnapi mérkőzésen tartotta otthon a három pontot Felsőboldogfalva csapata.

Amit láttunk, hallottunk

Pálya: kisebb hibái vannak, de megállja a helyét
Lelátó: nincs, a pálya egyik felén kerítésre támaszkodhatnak a nézők
Eredményjelző: nincs
Öltöző: van, méghozzá új
Nézők: kevesen vannak, de a hazaiak kimondottan lelkesek, gyakran hallani a „Hajrá Boldogfalva!" szavakat
Durvaság: egyáltalán nem jellemző, csak a szóbeli
Összkép: élvezhető meccs, nem túl fordulatos játék, kellemes környezet