Elindult a labda a huszadik labdarúgóvébé döntőjében (ismét sípszótól sípszóig írok, mint a két elődöntőben), a németek és az argentinok harmadszor feszülnek egymásnak világbajnoki fináléban.

Csurig van a G. Music Pub emberrel, és nem mindenki szurkol a német csapatnak, argentin mezben is van egy srác.

Tapsol ő is, amikor a kilencedik percben Messi meglendül és figyelmezteti a németeket, hogy most nem a brazilokkal van dolguk. Nem adják alább a németek sem, kemény, ütős-vágós meccs, Kramert gyakorlatilag kiüti vállal Garay, nem ez lesz az utolsó ilyen, úgy érzem.

A kocsma egyik fele üvölt,

a másik meg őrjöng, amikor Higuaín bevihetné az argentinok vezető gólját – mert azért a német csapat sem működik tökéletes gépezetként.

Jujj, mi volt itt, és még mi lesz! Higuaín betalált, talpra ugranak az argentinoknak szurkolók, de les volt! Másodpercek után a német drukkerek ugranak fel örömükben, mert megúszták.

Jönnek a helyzetek egyre-másra, izgalmas, jó meccs, mindkét csapat be tud törni a tizenhatosba is, igazi, látványos, fogyasztható vb-döntőt látunk. A félidő végén hatalmas kapufát fejel Höwedes, vezethetnének a németek is.

Én még emlékszem az 1986-os döntőre, annyira csodálatosan közvetítette az akkori Petőfi Rádióban Novotny Zoltán, hogy most is előttem van Völler egyenlítő, illetve Burruchaga győztes gólja – csütörtökön az „öreg" közvetítette a Fradi–Sliema Wanderers EL-selejtezőt, élvezet volt hallgatni és nosztalgiázni. Tudják, 1986, Mexikó, Szokol rádió, bulgárantenna. De vissza a második félidőre, a Maracanába és a G. Music Pubba. Vajon Messi lesz az új Maradona vagy Müllerék lépnek Matthaussék nyomába?

És szinte mennybe megy!

A 48. percben mellélő, ezt sem hiszik el egy páran itt a G-ben. Olyan névsorba kerülhetett volna be, mint Iniesta, Materazzi, Zidane, Ronaldo, Petit, Brehme, Burruchaga, Völler, Rumennige, Valdano, Brown – és mehetnénk egészen 1930-ig.

Aki a világbajnoki döntőben gólt lő, az megmarad az örökkévalóságnak, illusztris a névsor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Sárosi György és Titkos Pál is benne vannak. Csak hogy haza is beszéljünk.

Az 58. percben Neuer elsodorja Higuaínt, nem tud nem eszünkbe jutni Schumacher és Battiston ütközése 1982-ből, ezt Gundel Takács Gábor is említi, szörnyülködve nézzük a visszamutatást, függetlenül attól, hogy ki kinek szurkol.

Kezdünk leizzadni,

túl vagyunk a hetvenedik percen, patthelyzet van a pályán, kései gól fog dönteni vagy az sem. Minden benne van még ebben a meccsben, hiszen nagyon kiegyensúlyozott, egy vébédöntő így is, úgy is emlékezetes.

Van, aki választási ciklusokban méri az időt (a négy éveket) és van, aki vb- és Eb-döntőkben.

Tíz perc van hátra, gól nincs, és semmi sem szól egyik vagy másik csapat mellett. Egyszerűen jók, de egyelőre még mindig nem jobbak egymásnál. Nyílnak a sörök sorozatban a kocsmában, ezekben a pillanatokban úgy néz ki, hogy a hosszabbításra is maradunk. Vagy a tizenegyesekre is.

Jön a hosszabbítás, négy és nyolc éve is volt ilyen, sőt nyolc éve tizenegyesek is – bármennyire hihetetlen,

még mindig nem vagyunk belefáradva

a világbajnokságba. Van itt egy pár olyan arc a G-ben, akinek ha holnap reggel azt mondanád, hogy ma is van meccs, elsőre elhinné.

Pisilés közben beszéljük egyik argentin szurkolóval, hogy ha Argentína nyerne a Maracanában, az kábé olyan lenne, mintha Magyarország Bukarestben győzne, de nem Románia ellen.

Megkezdődik a hosszabbítás, „Dajcslándűberállesz!" és „Árhentíná!" fut ki a torkokból, illetve a „Don't cry for me, Argentina!" Többségben vannak a németeknek szurkolók, az tény, meg is hűl a vér az ereikben, amikor Palacio mellé löbböli Neuer fölött a labdát. Ha bemegy, holnap sokan kezdenének az övéhez hasonló frizurát növeszteni.

A ráadás második félideje kezdődik meg, a végletekig feszítik a húrt a németek és az argentinok. Négy évvel ezelőtt is a 117. percben dőlt el, Iniesta akkor vágta be a hollandoknak a győztes gólt a fináléban. Schweinsteiger vérzik, nem érvényes a beszólás, hogy „Ne szimulálj!", utána Müllert fejelik meg, ez tényleg egy öldöklő csata.

És GÓÓÓÓÓL!

Götze iratkozik fel arra a listára, amiről beszéltem, mellel átvette, bevágta, 113. perc! És ezzel véget is ér a vébé, vége van, Götze az új Iniesta..?

Igen, ő! Lábon állva néztük az utolsó perceket, Németország lett a világbajnok! Schweini úgy sír, mint Klinsmann '90-ben, Mario Götze lett az új Brehme, a szintén síró Rojo pedig az új Basualdo, vagy Messi az új Maradona, mert Maradona is sírt az akkori vesztett döntő után.

„Ez azért durva, hogy ennyi férfi sír!" – szólal meg a csajom, de nekem is dobog a szívem, nem vitás... Ki az, aki nem sír itt, örömében vagy bánatában?

Nem maradt más hátra, mint az, hogy a németek átvegyék a világkupát, illetve az, hogy megköszönjük az egy hónapig tartó fociőrületet. Nektek, önöknek, magunknak, a G. Music Pub közönségének és ennek a csodálatos őrületnek, amit labdarúgásnak hívnak. Mert a foci a legszebb dolog a világon.

Mondjanak akármit.