Imádja a gyerekek őszinteségét. Az eredmények nem maradtak el, Albert István két teremlabdarúgó UEFA Kupa-sorozatban is pályára lépett a Székelyudvarhely Sport Klub színeiben. 38 évesen a teremlabdarúgó 1. Liga egyik legfiatalabb edzője. Ezen kívül az FC Székelyudvarhelynél két korosztálynál is a gyereknek próbálja átadni tudását.

Miként emlékszel vissza az első sportélményedre? Mi volt az a sportág, amivel először megismerkedtél?

Úgy emlékszem, hogy az első a gokartozás volt. Két hónap alatt meg is utáltatták, arra használtak fel, hogy csak tologassam az autókat. Erről hamar letettem. Kis asztaliteniszezés jött, aztán a birkózásba csaptam bele, néhai Verestói Tibi bácsihoz jártam edzésre. Állítólag még jól is ment.

De aztán elkapott az a hullám, ami akkor meghatározó volt – az osztályból többen is fociztak a sportiskolánál. Kaptak tréninget, ez pedig annyira megtetszett, hogy átmentem, igaz, hogy nekem már nem jutott, de ottmaradtam. Ekkor már hatodikos voltam, tehát elég későn kezdtem hozzá.

Gondolom megjártad a lépcsőket, ahogy az akkor szokás volt.

Nyertük a megyei bajnokságokat sorjában, de akkor ez Udvarhelyre jellemző volt. Majd következett a C-osztály. Középiskolás koromban, tizenhét éves voltam, amikor felkerültem a felnőtt csapatba. Játszottam is rendre, egészen addig, amíg a teremlabdarúgás el nem kezdődött a városban.

A két sportág között elég sok a különbség. A kettő közül melyik áll közelebb a szívedhez?

Erre egyértelmű választ nem tudok adni. A nagypályás focit nagyon szerettem, abban néha durva is voltam, sokat használtam a testemet. Ezt a futsalnál le kellett vetkőznöm, de itt országos bajnok lettem. Szóval nem tudok különbséget tenni.

A teremlabdarúgásnál érthető, hogy a legszebb pillanat az országos bajnoki cím megszerzése volt. A labdarúgásnál mire gondolsz vissza szívesen?

Amit mindig nagy lelkesedéssel elevenítek fel, az a Budvár FC-vel elért osztályozóbeli győzelem. Akkor alakultunk meg, megyei bajnokként Câmpulungon egy Iaşi megyei gárdával játszottunk, hogy feljussunk a harmadosztályba. Nagy volt rajtunk a nyomás, a csapat első két gólját én szereztem. Végül nyertünk is.

A futsalnál azért meg kell említeni, hogy az aranyérmek megszerzése mellett kétszer játszottam az UEFA Kupában a székelyudvarhelyi színeket képviselve, egyszer Liverpoolban, egyszer pedig Rigában. Ha valaki erről tud beszélni, nem pedig arról, hogy hányszoros városi minifoci-bajnok, akkor az már valamit letett az asztalra.

Elég fiatalon megtetted a következő lépést: edző lettél.

A tréneri pályám egy sérülés kapcsán indult el. Az SK-nál azt ajánlották, hogy amíg felépülök, addig próbálkozzam meg ezzel a pályával is. Következett az edzőiskola, lassan pedig rájöttem, hogy szeretek a gyerekekkel foglalkozni, érdemes is. Így maradtam.

A sors pedig úgy hozta, hogy két fronton kell helytállnod: nagypályás edző vagy a gyerekeknél, futsalnál pedig az SK útját egyengeted.

A gyerekeknek az alapokat tanítom, hiszen 14 év alatti korosztályaim vannak. Egyelőre a labda megszerettetése, a mozgáskoordinációk kifejlesztése a feladat, ilyenekkel foglalkozunk. Az, hogy jött az SK-tól a felkérés, érdekesnek találtam, de az más tál tészta.

Az eredményekre is büszke lehetsz.

Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen társaság gyűlt össze az FC Székelyudvarhelynél. Nem csak a gyerekállományt tekintve, hanem erős szülői csoport is van. Ebben az idényben beneveztünk a Maros megyei bajnokságba, szeptembertől egészen december közepéig minden hétvégén meccsünk volt. Nem kell mondanom, hogy ehhez egy család milyen áldozatot kell hozzon.

Jelenleg nagyrészt a körzeti labdarúgó-bajnokságnak termelitek a játékosokat, esetleg pár tehetséges sportoló továbblép nagyobb csapathoz.

Udvarhelyen az egyik legfájóbb pont, hogy nincs megfelelő sportbázis, nincs egy megfelelő öltöző. 200-300 gyerek van az utánpótlás-nevelésnél, akik télen a hidegben a pálya szélén vetkőznek le az edzések előtt. Nehéz így motiválni őket. Azt, hogy kinek termeljük, még nem tudom.

Számomra ez az első korosztály, a 2000-ben születettek, akikkel foglalkozom. Azt tartom fontosnak, hogy ezek a srácok a szabadidejüket egészségesen töltik el, egy közösséghez tartoznak, nem pedig a számítógép előtt roskadoznak. Hogy mi lesz velük, az egyelőre a jövő titka. Pillanatnyilag elég kilátástalan a helyzet.

Mennyire felkapott jelenleg a labdarúgás a fiatalok körében?

Érződik, hogy most sokkal több a lehetőség. De az is, hogy a számítógép elvonja a sporttól őket. Nekem nem fáj, hogy nem jön focizni, hanem más sportágat választ. De amikor már annyit ül a szobában, hogy a napra sem megy ki, az már igen. Azok a gyerekek rájönnek egy pár év múlva, hogy nem tudnak játszani a többiekkel: nem tudnak kergetőzni, bújócskázni.

Szakmailag mennyire kihívás számodra az SK?

Szakmailag nem tudom kihívásnak tekinteni, mivel nincs meg az a háttér, ami megengedné, hogy mindent úgy betartsunk, ahogy kellene. Azért mondtam igent a felkérésre, mert még nem voltam felnőtt együttesnél edző, ráadásul a futsal-élvonalban. Sokkal több komolyságot vártam mind a vezetőség, mind pedig a játékosállomány részéről. Igaz, ők is ugyanezt elmondhatják rólam is. Jelenleg így tevődik össze az SK.

Mit jelent a több komolyság? A vezetőségnél érthető, mivel anyagi gondokkal küszködik a csapat. De a futsalosoknál?

Ha már beálltunk a sorba, tudjuk azt, hogy ha nem is most, de egy hónap múlva megkapjuk a fizetést, akkor nem az a megoldás, hogy nem úgy csináljuk az edzéseket, ahogy kellene. Csak azért, mert tartoznak. Ez a meccsen érződni fog. Nem gondolkodnak következetesen, hogy mindenki saját magáért csinálja végig az edzést.

Képes lesz a csapat elérni a dobogót?

Igen. Ha megnézzük, egy pontra vagyunk most is a harmadik helytől. A kötelező meccseket hoznunk kell, akkor ott lehetünk az élbolyban.

A mindennapjaid eléggé zsúfoltak.

Nagyon azok. Van egy lányom. Mellette testnevelőtanár vagyok Szentegyházán, ez a délelőttjeimet le is köti. Az említett 2000-es korosztályon kívül van még egy csoportom, a 2006-ban születetteké. Aztán a Sport Klub. Nagyon sok szabadidőm nincsen.

A jövődet miként képzeled el?

A helyszínt tudom, hogy csakis Székelyudvarhely lehetséges. Lokálpatrióta vagyok. A gyereknevelésben látom az őszinteséget, velük érdemes foglalkozni. Az SK-ról most nem beszélnék, eddig annyi probléma volt.