Hallottál már a Spartan Race-ről? Ha igen, ugorj lejjebb egy bekezdéssel, ha nem, egy kicsit képbe hozunk. Ez egy akadályokkal teletűzdelt futóverseny, amely leginkább a katonai kiképzőtáborokra hasonlít. A versenyzők szögesdrót alatt kúsznak, sárban dagonyáznak, falat másznak, tüzet ugranak át, hogy csak egy párat említsünk a verseny akadályai közül. A Spartan Racenak három típusa létezik: a sprint (minimum 5 kilométer és 20 akadály), a super (min. 13 km és 25 akadály) és a beast verseny (min. 20 km és 30 akadály).

Utóbbi kategóriában rendeztek Európa-bajnokságot Andorrában, amelynek elit versenyére Ilyés Lóránd, a Feel Good Sportegyesület elnöke is kvalifikálta magát Kazincbarcikán, ahol a legjobb 10 között tudott végezni. Kovács Zsuzsánna, Balázsy Hajnalka, Nagy Csaba, Bara Hunor és László Szilárd is képviselte Székelyföldet a versenyen, ők viszont nem elit, hanem kompetitív kategóriában indultak. Ilyés úgy tudja, ő volt az egyetlen az országból az elitek között.

Erre nem lehet felkészülni

A Feel Good Sportegyesület elnöke elmondta, főleg terepfutással készültek a versenyre, és teremben funkcionális edzéseket is végeztek, de igazából csak a versenyekről tudnak tapasztalatokat hozni, mert annyira egyediek az akadályok. „Annyira furfangos technikai akadály, amivel eddig nem találkoztunk volna, nem volt, csak olyan mászó feladat, ami eltért az eddigiektől" – mondta Lóri, akinek a legnagyobb gondot a cipelős feladatok okozták a versenyen, főként a körülmények miatt.

„Tudni kell, hogy jóval 2000 méter fölötti magaslaton volt a pálya, havas is volt, nagyon meredek dombokkal, sziklás részekkel tarkítva, emiatt azok a cipelős feladatok, amik lent nem okoznak akkora gondot, most nagy kihívást jelentettek. 20-30 kilókat cipelünk ilyenkor körülbelül" – magyarázta.

Combig merültek

Nemcsak Lóri, mindegyikük azt érezte, hogy technikailag nem volt olyan kemény a verseny, viszont a magasság miatt jóval nehezebben ment a futás, pláne, hogy rendszeresen nem is tudnak ilyen körülmények között gyakorolni. Féltek tőle, hogy a 0 Celsius-fokos hőmérsékletben netán egy tóba vezeti őket a verseny útvonala, de csupán vizes árkok voltak, amelyekben nem nyakig, csak combig kellett elmerülni. A hó megmaradt a verseny napjára, de kitisztult az idő, Lóri elmondása szerint ezzel is nagy szerencséjük volt.

„Végig úgy éreztem, hogy nem úgy megy, ahogy kellene, sokkal nagyobb erőkifejtést kellett tegyek, hogy úgy teljesítsek, ahogy általában. Mindegyikünk a középmezőnyben végzett, de nem is volt célunk egyértelműen, hogy elől legyünk. A versenyt 2 óra 44 perces idővel nyerték, én 3 óra 24 alatt értem be. Tapasztalatot szereztünk, az volt a fő cél, hogy egészségesen befejezzük, elégedettek vagyunk mindannyian" – mesélte portálunknak a Feel Good elnöke.