Szűzmária, ezek tényleg befutottak Csíksomlyóra!
MEGOSZTÓ
Tweet
Szécsi a világ tetején (videó)
Volt francia válogatott labdarúgók méltatták a...Mi adjuk az egész román válogatottat
Ráadásul címvédőként utazunk a franciaországi...Ha október eleje, akkor irány az Ivóvölgye!
XI. kiadásához érkezett az Ivóvölgye...Beáta és Levi, fotó: személyes arhívumuk
ÍRTA: GÁL ELŐD
Csütörtökön írtunk róla, hogy péntek hajnalban két fiatal: Zsombori Beáta Natália és Albert Levente futólépésben vág neki a csíksomlyói zarándokútnak. Most az úton átélt tapasztalataikról faggattuk a két futót. Levi Székelyszentmihályról, Beáta Székelyudvarhelyről indult neki a túrának, így előbbinek 70, utóbbinak 52 kilométert kellett megtennie.
Fél ötre volt betervezve az indulás, Levi többnyire tartotta magát ehhez, Beáta fél hatkor indult útnak, mivel még megállt a templomnál, hogy álljon szóba a forgalomirányítóval. „Tulajdonképpen azért beszélgettem vele, hogyha megtámadnak a kutyák, vagy eltévedek, akkor legyünk elbúcsúzva" – meséli nevetve. Büszke arra, hogy fel tudott kelni, bár állítása szerint nem tudott aludni éjjel, annyira stresszelt, hogy nehogy elaludjon.
Harc az elemekkel
Ahogy már csütörtöki cikkünkben is említettük, Levi magasra rakta a lécet, két székelyzászlóval indult útnak. Ő nem először fut ekkora távot, de így is volt néhány holtpontja az út folyamán, amit inkább a két zászló és a csomagja okozott, amely 1 kilogramm banánnal, 2,5 liter vízzel, vitaminokkal, kenőccsel, kötszerrel volt megtömve.
„A saját testsúlyom olyan 85 kilogramm körül van, amikor felálltam mindenestől a mérlegre, akkor 93,5 kilót mutatott" – magyarázza. Kétszer is elgondolkozott azon, hogy ledobja a zászlókat, amiket Szentegyháza közepétől a Hármaskeresztig a hatalmas szél valósággal csavart ki a kezéből.
Egy nappal az indulás előtt azt jósolták, hogy Levi hamar utoléri majd Beátát, aki nem fogja bírni a fiú tempóját, ezért le is szakadt tőle, csakhogy a jóslat nem vált valóra. Az udvarhelyi lány, aki késéssel indult, már a Cekend tetején volt, amikor Levi megérkezett Udvarhelyre. A két fiatal folyamatosan tartotta a kapcsolatot telefonon, egy alkalommal meg is ijedt Beáta, hiszen nem érte el Levit, és kicsivel később egy mentő haladt el mellette.
Végül egyszerre szaladtak be Somlyóra, Beáta körülbelül 5 óra alatt ért ki a Hármaskeresztig, és lehet, hogy beért volna már egyedül, amire Levi biztatta is, de a Lina-kanyarnál végül bevárta őt. „Le a kalappal Bea előtt, nagyon nehéz volt, megmondom őszintén, még káromkodtam is" – fogalmaz Levente, aki nem győzi dicsérni eleget Beátát. A pihenőket is beleszámolva hét és fél óra alatt sikerült lefutniuk a távot.
„Jött egy kamion, amit előztek, ezért nagyon közel jött, le kellett lépnem az útról, beleléptem egy gödörbe és a bokám kiment. Sétáltam egy kicsit, így azt összekötöttem egy hasznos kajálással" – mesél Levi az egyik kényszerpihenőről. Nem csak a bokája, hanem a sok Somlyóra igyekvő magyarországi is feltartotta útközben.
Állattal nem, turistákkal igen
„Amikor Homoródra értem be, egy nő ki volt állva, cigizett, megfutamodott felém, néztem, hogy mi a baja" – emlékszik vissza Levi, akit ezután körülbelül egy fél órán keresztül tartott fel egy busznyi turista, mert közös képet akartak vele csinálni. Minden utolsó után volt még egy utolsó fényképezkedni kívánó, de így legalább fel is tankolt vízből a Lobogónál.
Még egyszer akadt gondja vízhiány miatt, akkor véletlenül találkozott egyik szponzorával, a City Sport Centrum tulajdonosával, aki fordult egyet az autóval, s hozott neki vizet, ez Levi szerint életmentőnek bizonyult.
Mindkettejüknek folyamatosan dudálgattak és integettek, főleg a magyarországi turisták, „úgy képzeld el, hogy az egyik zászló egyfolytában járt a kezemben, ahogy integettem" – mondja Levi, Beáta szerint a magyarországi jelzésű autók kilencven százaléka dudált nekik az úton.
„Nem találkoztam állatokkal, az öt udvarhelyi kutyát kivéve, és azt hiszem, láttam egy medvenyomot" – áradozik Beáta, aki a vadállatoktól tartott a leginkább.
A melegítést, az Udvarhelyről kivezető utat, illetve néhány emelkedős, kanyargós szakaszt leszámítva végigszaladta az egészet. Elmondása szerint holtpontja sem volt, saját maga számára is meglepően jól bírta. „Azt hittem, hogy most az életemet végiggondolom az úton, de csak hallgattam a zenét és arra gondoltam, hogy milyen vagány, hogy futok, s még mindig bírom" – meséli.
Alig múlt el az izomláz, már futnak szaladni
Kápolnáson megijedt a felhőktől ugyan, de mire elért Szentegyháza végére, már annyira sütött a nap, hogy le is égette magát rendesen. Éppen ezért azt tanácsolná azoknak, akik szintén leszaladnák a távot, hogy ne vegyenek ujjatlan felsőt, tegyenek valamit a fejükre, és kenjék be magukat naptejjel.
Beátának csak egy napig tartott az izomláza, a közeljövőben meg szeretne próbálni még egy maratont úgy, hogy nincs rajta ekkora nyomás.
Levi fejben sokkal jobban elfáradt, mint fizikailag. A futás utáni két nap azért küszködött izomlázzal, de harmadik nap már elment egyet szaladni. Levi most szponzorokat szeretne keresni magának, hogy indulni tudjon egy magyarországi ultraversenyen. Az állóképességével meg van elégedve, a gyorsaságát szeretné fejleszteni.