A csütörtök esti, székelyudvarhelyi nyilvános ökölvívó edzést követően röviden beszélgettünk a Madárfészek Ökölvívó Akadémiát működtető egykori világ- és Európa-bajnok bokszolóval.

A székelyföldi látogatás és az itteni nyilvános edzések célja az ökölvívás itteni népszerűsítése. Madár székelyudvarhelyi edzéséről itt olvashatsz bővebben.

– Nekünk Budapesten van egy jól működő akadémiánk, az államilag is támogatott Madárfészek Ökölvívó Akadémia. Csapatunkkal voltunk már többször is Erdélyben és ismeretségeket kötöttünk, így jött az ötlet, hogy ezt az akadémiai rendszert, ami Magyarországon van, itt is megvalósítsuk.

Akár Madárfészek Akadémia is lehetne, hiszen megpróbálnánk hozzátenni az edzői hátteret: az itteni edzőket felvinni Pestre, illetve mi is járnánk ide. Gyergyószentmiklóson lesz ennek a központja, de más városokban is szeretnénk – fogott tervei mesélésébe Erdei Zsolt.

A tehetségnek együtt kell járnia a szorgalommal – az ökölvívásban melyik a fontosabb?

A szorgalom egy tehetség, én így fogalmaznék. Nem mindenkinek van meg. Aki viszont szorgalmas, annak nem biztos, hogy megvan az a fajta tehetsége, ami a bokszhoz kell. De ha valaki nagyon szorgalmasan csinál valamit, akkor annak előbb-utóbb ki fog rajzolódni a tehetsége.

Az az ember, aki rendszeresen, szorgalommal, alázattal, tisztességgel, becsülettel akar bajnok lenni és nagyon elszánt, annak szerintem hosszú távon kirajzolódik a tehetsége. Erre a tehetségre viszont fel lehet építeni az egészet. A tehetség egy fura fogalom, a szorgalom talán jobban megfogható.

Nagyon sok hátrányos helyzetű gyereknek, fiataloknak a sport lehet a kitörési lehetősége. Ma rengeteg sportág közül választhat egy gyerek – miért választja az ökölvívást?

Nemcsak az ökölvívást választják, más sportokat is választanak, a sport mindenképpen egy kitörési lehetőség a hátrányos helyzetű gyerekek számára is, de akik jobb családi körülmények közül jönnek, azoknak is egy lehetőség emberré válni.

Az ökölvívás ugyanis keménységet, elszántságot, elhívatást ad az embernek, tiszteletre, alázatra nevel. Ezek mind olyan tulajdonságok, amik szükségesek az életben is. Nem kell valakinek feltétlenül világbajnoknak lennie, de maga a bunyó igazi embereket nevel, s ha kikerülnek az életbe ezek a gyerekek, sokkal jobban meg tudják állni ott a helyüket.

Magyarország ma hol áll világ- illetve Európaszinten az ökölvívásban? Elsősorban a sportolókra, illetve edzőkre gondolok.

A magyar ökölvívás szerintem egy átmeneti mélyponton van. Ebből próbáljuk most kizökkenteni. A mostani látogatásunknak az egyik célja, oka is ez: szeretnénk innen bokszolókat „meríteni", az ökölvívás véráramába bevinni ezeket a bunyósokat, akik még rendelkeznek azokkal az ösztönös képességekkel, amivel mások már nem.

Azt gondolom, hogy Erdély egy olyan hely, ahol fellelhetők olyan srácok, illetve gyerekek, akikre szüksége van az ökölvívásnak, mint sportnak. Olyan lehetőségekkel rendelkeznek, amit talán ők maguk sem tudnak, s ezeket ki lehet aknázni.

Mi azért vagyunk itt, hogy minél több bunyóst tudjunk felkarolni, behozni az ökölvívó termekbe. Így ezek a gyerekek nem fognak elkallódni, hanem sportolni fognak, a fölösleges energiájukat nem rossz dolgokra fordítják, hanem ez által fejlődnek. Ha valaki pluszenergiával rendelkezik és akar csinálni valamit vele, akkor menjen le edzeni, menjen le egy ringbe – s akkor az energiáját hasznosítani tudja.