A gyergyói származású, de egy éve Székelyudvarhelyen élő jogász, Csergő Csongor az olimpia kezdése előtt néhány nappal már Rio de Janeiróban volt. Csongi az idei nyári olimpiai játékok egyik önkéntese a több ezerből, a 25 éves fiatalember idehaza is sportrajongó, amatőr szinten hokizik és floorballozik. Többek között arról beszélgettünk a Brazíliában tartózkodó önkéntessel, hogy milyen világsztárokkal találkozott és hogyan került a riói önkéntesek közé.

Hogyan sikerült önkéntesnek lenned az olimpián, hogy lehet odakerülni? Előzménye volt-e, más sporteseményen vagy rendezvényeken voltál-e már önkéntes? Honnan jött az ötlet, mi motivált?

A 2012-es londoni olimpia megnyitóját néztem es akkor mondta a kommentátor, hogy a játékokat több tízezer önkéntes segíti a világ minden pontjáról. Ez ragadt meg bennem, ugyanis addig abban a tudatban éltem, hogy az önkénteseket a rendező ország adja. Innen az ötlet.

A szocsi téli olimpiáról lekéstem és akkor határoztam el, hogy Rióba jelentkezem – azonnal utána is jártam, de akkor még nem lehetett jelentkezni. 2014 őszén nyitották meg a jelentkezést. Innen volt egy többlépcsős folyamat – interjúk, tesztek, kurzusok, mindez interneten – amire elfogadták a jelentkezésem. Ezelőtt más sporteseményen nem voltam önkéntes, de nem is volt ez kritérium a jelentkezésnél.

Mi jár az önkéntesnek Rióban és mit kell teljesítenie?

Az önkéntesek kapnak egyenruhát, egy ebédet azon a napon, amikor dolgoznak, és tömegközlekedési lehetőséget szintén azokra a napokra, amelyekre be vannak osztva. Ezen felül meglepnek apró ajándékokkal a szervezők és eddig kaptunk kétszer két darab belépőt is a sporteseményekre.

Minden önkéntesnek a beosztásának megfelelően vannak feladatai, amikre előzetesen felkészítik, a legtöbb esetben a helyszínen.

Milyen feladataid vannak? Hogy néz ki egy napod?

Én az IT-s külsős céggel (Atos) dolgoztam, a Tenisz Centerben, az én feladatom az volt, hogy amire ők megkérnek, abban segítsek. Úgy kell elképzelni, hogy volt egy jól és gyorsan működő levelező rendszer, ahol befutottak hozzánk az észlelt problémák, például az, hogy nincs internet, nincs áram és hasonlók, és mi kellett kijavítsuk.

Nem volt állandó munkaprogram, tizenöt munkanap alatt ez többször is megváltozott, de napi 9 órát kellett dolgozni, amiből egy óra volt az ebédszünet. Ehhez, mivel messze laktam az Olimpiai Parktól, napi 3-4 óra utazást meg hozzá kell tenni. Nem is kell mondanom, hogy amelyik napokon dolgoztam, nem nagyon látogattam meg semmit a városban.

Milyen versenyeken voltál eddig? Voltál-e magyar sikeren?

Több versenyre is volt lehetőségem elmenni szerencsére, például szemtanúja voltam Szilágyi Áron címvédésének, ami felejthetetlen pillanat volt. De voltam gyeplabdán, vízilabdán, birkózáson és természetesen teniszen, azt minden munkanapon lehetőségem volt élőben is követni - így ott voltam akkor is, amikor a Tecău-Mergea páros elbukta a döntőt Nadalékkal szemben. Voltam még kajak-kenu futamokon is, itt is több magyar egységet láttam döntőkbe jutni, Kozák Danutát például.

Kiket láttál közelről? Lehet-e fotózkodni önkéntesnek a világsztárokkal?

Mivel a teniszcenterben szinte bárhová bejárásunk volt, így elég sok teniszezővel sikerült találkoznom. Serena Williamst és Muguruzát láttam melegíteni a folyosón, Cilicet lazulni a pihenőben. Vagy Del Potrot, ahogy kimegy köszönteni a szurkolóit.

A román férfi páros elődöntőjén találkoztam és beszélgettem Monica Nicolescuval, ahol Cătălina Ponor is jelen volt. A magyarok közül találkoztam Lovasi Petra asztaliteniszezővel. Munkaidőben és egyenruhában szigorúan tilos volt a fotózkodás a sportolókkal.

Sokat beszélnek a rossz közbiztonságról – te mit tapasztaltál? Félsz-e az utcán? Mennyire vagytok elszigetelve az utcai bűncselekményektől vagy tényleg ott van a szemetek előtt?

Utcai bűncselekményhez hálistennek eddig nem volt „szerencsém". Hallani ezt-azt és a helyi híradókban is napi szinten számolnak be erőszakos bűncselekményekről, de eddig ezek engem elkerültek és remélem, hogy ez így is marad.

Természetesen óvatosabb vagyok, mint otthon. Amikor új helyre megyek, mindig megkérdem a vendéglátómat, hogy biztonságos-e és ha ő rábólint, akkor az azt jelenti, hogy nem veszélyesebb, mint otthon. De favellákba és más, kérdéses helyekre nem jártam be.

Milyen a közlekedés, te mivel jársz?

A tömegközlekedést használom napi szinten és ezt két részre tudnám osztani. Az egyik az olimpia miatt felújított vagy felépített új közlekedés, ami a 4-es metrót és a BRT-t (bus rapid tranzit) jelenti, ezeket csak a jeggyel vagy akkreditációval rendelkező személyek használhatják.

A régi metróvonalak is jól működnek és több mint elfogadhatók. Az egyetlen probléma a városi buszokkal van, de nem a gépállománnyal, hanem azzal, hogy gyakorlatilag nincs menetrend. Ehhez hozzájön, hogy a buszon utazók közül a sofőr siet a legjobban, úgyhogy igencsak élménydús minden egyes utazás.

Milyen a brazil tél?

A brazil télről annyit, hogy itt nem kell fűteni, a minimális hőmérséklet nem megy 15 fok alá, viszont volt már 35 fok felett is.

Tervezel-e hasonló dolgot más sporteseményeken?

Természetesen a tervezés most nagyon megy, hiszen frissek az élmények, szinte mindenki arról beszél, hogy találkozzunk Tokióban is, de ez még a jövő zenéje.