A magyar és a székely jégkorong múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartottak panelbeszélgetést a 27. Tusványoson. Dr. Zsigmond Barna Pál, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja köszöntötte a meghívottakat: Egri Gergelyt, a Miskolci Jegesmedvék magyar bajnok és Mol Liga-aranyérmes csapatának sportigazgatóját, Karsay Ferencet, Budapest 22. kerületének polgármesterét, volt válogatott jégkorongozót, Ocskay Gábort, a Fehérvári Alba Volán jégkorong szakosztályának igazgatóját, Részegh Tamást, Csehországban légióskodó fiatal hokist, illetve Nagy Attilát a Felcsíki Műjégpálya igazgatóját.

A felső határt súroljuk

Egri elmondta, a magyar jégkorong utóbbi tíz évben történő robbanásszerű fejlődése nagymértékben köszönhető az Alba Volánnak, amiért komoly ligákban versenyeztette mind felnőtt, mind fiatal játékosait. Ennek is betudható, hogy az ország felnőtt és több korosztályos nemzeti csapata is az A divízióban mérhette össze tudását a világ domináns hoki-nemzeteivel. A sportigazgató a kezdetekben kis presztízsű MOL Ligát is dicsőítette, hiszen a pontvadászat olyan szintre jutott, hogy 7-8 játékost is adott a válogatottnak az oroszországi világbajnokságra.

Karsay, aki húsz éve edzőként is befejezte pályafutását egészen a negyvenes évekig ugrott vissza az időben, amikor a magyar bajnokságban 4-5 erdélyi csapat is szerepelt, szerinte újra van lehetőség rá, hogy ez megismétlődjön. Határon belül és határon túl a magyar jégkorongban olyan edzők dolgoztak, akikben megvolt a kellő szakmai alázat. „Ez egy olyan mag, aminek a megfelelő földbe kellett kerülnie, hogy egy igazán szép és életerős növény fejlődjön belőle" – magyarázta Karsay. Úgy látja, már nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy az abszolút elitbe kerüljön a magyar jégkorong, beleértve az erdélyit is.

A főkonzul mielőtt átadta volna a szót Ocskay Gábornak, megköszönte neki, hogy itt tart a magyar hoki, hiszen szerinte ő járult legnagyobb mértékben hozzá a csillagokig vezető úthoz. Ocskay is aláírta azt, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar hokis sem álmodott róla, hogy egy komoly nemzetközileg elismert csapatba szerződjön, senki sem gondolta volna, hogy ennyire felkerülünk a sportág térképére. Ma ott tartunk, hogy Vay Ádám, az legnívósabb ligában, az amerikai NHL-ben mutatkozhat be, a Minnesota Wild színeiben.

Ocskay fontosnak látta, hogy megemlítse a gyergyószentmiklósi Kercsó Árpád nevét, aki Dunaújvárosba kerülése után nagyon sokat tett a magyar hokiért. Kiemelte továbbá az Alba Volán EBEL Ligában való indulását, és a határon túliak hivatalosan is magyar állampolgárrá válását mint fontos tényezőket, hogy ilyen szintre került a sportág. „A magyar hoki az elmúlt húsz évben a teljesítőképességének a felső határát súrolta" – fejezte be mondandóját Ocskay.

A vándor székely

Nagy Attila meghatódva attól, hogy ilyen személyek mellett szólalhat fel, elmondta, tisztán látható, mi történik egy olyan országban, ahol fejlődni akarnak, és mi történik egy olyan országban, ahol az emlékekből élnek. Szerinte a magyar példa minket, székelyeket nagymértékben segít abban, hogy tudjunk új képet felállítani a hokizni vágyó gyerekekben.

Nagy elmondta, kaptak egy olyan lehetőséget, egy akadémia létrehozásának a lehetőségét a magyar államtól a székelyföldi jégkorong fellendítésére, ami egy nagyon fontos kapaszkodó lehet a jövőben. Beszélt arról is, hogy mekkora segítség volt az, hogy a székely csapatok a magyarokkal egy ligában mérethették meg magukat, de a fiatal játékosok elvándorlása miatt és a liga folyamatos fejlődése miatt, nem tudták tartani a ritmust. Bár a Karcfalván felépített jégpálya sokat segített, most nem túl rózsás az itteni helyzet, Nagy reméli, hogy a román és a magyar szövetséggel is megtalálják majd azt az utat, ami fejlődéshez vezethet.

Részegh Tamás nem az elmúlt húsz évről beszélt, hiszen még jómaga sem töltötte be huszadik életévét. Ő is azt emelte ki fejlődési lehetőségként, hogy a csíkszeredai csapatok részt vehettek a magyar bajnokságban. Szerinte 4-5 éve ugyanazon a szinten stagnál a román jégkorong, ami főleg annak tudható be, hogy a sportág fejlődése helyett önös érdekek kerültek előtérbe, ezért volt generációja kénytelen elvándorolni a fejlődés érdekében. Részegh elmondta, nagy álma, hogy egyszer felvehesse a magyar címeres mezt.

Ocskay Gábor arról fejtette ki véleményét, hogy milyen irányt kellene követnie a magyar hokinak, hogy tovább fejlődhessen. Szerinte a mostani helyzet más lehetőségeket szül, ugyanis olyan fiatalok nőnek fel, akik magasabb színvonalon is megállnák a helyüket.

Ocskay magánvéleménye, hogy ezt a fiataloknak meg is kell próbálniuk a töretlen fejlődés érdekében, és kell 20-30 játékos, aki hétről hétre a legkomolyabb ligákban játszik. A MOL Liga fellendítéséhez szerinte elengedhetetlen, hogy mérkőzésenként 1000-1500 néző üljön a lelátókon, különben nem piacképes a sportág és a pénz nagyon fontos tényezője a fejlődésnek. A csapatok kiegyensúlyozott játékerejét is nélkülözhetetlennek tartja.

Karsay az elvándorlásra reflektálva hozzátette, 16 éves koráig a szülő mellett a helye a gyereknek, addig meg kell érnie a fiatalnak arra, hogy elhagyja a családi fészket, erre az akadémia a legjobb megoldás. Nagy Attila szerint bárminek is nevezik azt a magyar bajnokságot, a székelyföldi csapatoknak részt kell ebben venniük, ugyanis a román bajnokságban nem látja azt a fejlődést, ami továbblépést jelenthetne a székely hokicsapatoknak. Szeretné, ha a magyar csapatok is úgy tekintenének az itteni jégkorong csapatokra, mint azokra a testvérekre, akik segítik a magyar hokit.

Nem megélhetési edzők kellenek

A főkonzul arra volt kíváncsi Részegh Tamástól, aki immár a szlovák és a cseh ligában is megfordult, hogy mit csinálnak ott másképpen. A fiatal csíkszeredai tehetség szerint nem feltétlenül olyan emberek válnak Székelyföldön edzővé, akik valóban alkalmasak rá. Nagy Attila egyet értett abban, hogy nem megélhetési edzőkre, hanem fanatikusokra van szükség, akik azon túl, hogy megtartják a napi két edzésüket, fejlesztik magukat.

Ezt követően az akadémiáról beszélt bővebben, ami létrejövőben van. Elmondta, nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy jelen pillanatban erős a székelyföldi jégkorong utánpótlás. Három fontos pillért említett, amik fontosak, hogy fejlődjön a sportág. Az egyik az infrastrukturális fejlődés. Tervben van, hogy megduplázzák a jégpályák számát Erdélyben.

A másik ilyen pillér, amiről több szó esett korábban is, az edzők továbbképzése. Példaként megemlítette, hogy jelen pillanatban nagyon kevés az az edző itthon, aki beszél angolul. A harmadik pillér a gyerektoborzás. „Székelyföldön a jégkorong, az nemzeti sport" – mondta Nagy. Úgy látja, kellő segítséggel mindhárom tényezőt megerősíthetik. Ocskay is áldomását adta az alakuló akadémiára, és ígéretet tett, ezután is bármiben is segíthetik a székely jégkorongot, rendelkezésre állnak.