Két székelyudvarhelyi játékos a pókerezésből él. Éjjeli baglyok: amikor más alszik, ők játszanak. Ha becsúsznak egy a hullámvölgybe, fél éves fizetést buknak egy hét alatt.

Liszkovics József és Lukács Bulcsú szinte egyszerre kezdték el megismerni a póker rejtelmeit. Évek kellettek, amíg eljutottak arra a szintre, hogy a kártyajáték már a megélhetésüket is biztosítja. Nem kellett harapófogóval kihúzni belőlük a mondatokat. Ahogy bekapcsoltam a diktafont, eleredt a mondókájuk.

Az elmúlt időszakban hódít a póker. Rá lehet húzni, hogy ez sportág, abból is kiindulva, hogy a sportcsatornákon közvetítik a tornákat?

L. J.: Amerikában már el is fogadták ezt, majd a sakkal tették egyenlővé. Gyakorlatilag egy tudáson alapuló játék, de nyilván van szerepe a szerencsének is. Úgy mondanám, hogy 80 százalék tudás, a többi pedig a szerencse.

L. B.: Amennyiben hosszútávról beszélgetünk, akkor nem szerencsejáték. Sportnak azért nem nevezném, az egy teljesen más fogalom. Ez egy játék.

Mitől van az, hogy egyre többen játsszák? Egyszerű, könnyen tanulható játék?

L. B.: Könnyen tanulható, a szabályokat öt perc alatt lehet elsajátítani. Akár egy 80 éves nagytata is simán megtanulhatja, eljátszhatja a nyugdíját. De ahhoz, hogy átlásd az egész rendszert, elég sokat kell tanulnod. A pókerezők nagy többségének nem az a célja, hogy meggazdagodjon, hanem jól érezze magát.

Ti mikor ismerkedtetek meg a pókerrel?

L. B.: Olyan négy és fél, öt évvel ezelőtt, akkor még hobbiszinten, a tévében láttam, hogy hú, ez milyen vagány, mekkora fényűzés van körülötte. Az ingyen pénzt meg mindenki szereti, így elkezdtem játszani. Eleinte barátokkal, majd az online világban rengeteg promóció volt, ezekkel éltem. Nem is fizettem be egyetlen dollárt sem, hanem a freeroll-versenyeken indultam. Az első napokban a világ összes szerencséjével sikerült egyet megnyernem, kétezer indulóból lettem első, 14 dollár 55 centet hozott a kasszára.

L. J.: Jómagam mintegy négy éve kezdtem pókerezni. Idegesített, hogy miért veszítek az elején, kezdtem kutakodni az interneten, néztem a különböző stratégiákat, így lassan belecsöppentem ebbe a világba. Online valamivel későbben, mint Bulcsú, mert ő három, én mintegy két és fél éve. Nekem nem volt akkora szerencsém, kezdetben töltögettem fel a pénzt, de kétszer le is nulláztam magam. De úgy tartják, az a jó játékos, aki ezt már megtette.

Melyek a tanulás lépcsőfokai?

L. B.: Megismerem a szabályokat, kipróbálom magam. Ez az első lépés. Aztán rájövök, hogy nem igazán megy úgy minden, ahogyan én azt elképzeltem, vagy szeretném. Elkezd az ember utánaolvasni, sok az oktató videó is. Sokat lehet ezekből okulni, aztán cikkek jelentek meg mindenféle nyelven, egyre több magyarul is.

L. J.: A szabályismeret után el kell döntened, hogy milyen játéktípust akarsz játszani, készpénzes vagy versenyjátékot. Utóbbinak van több fajtája, egyasztalos, többasztalos, vagy egészen nagy mezőnyű. Mi ezt az utóbbit játsszuk.

A pókervilágban is vannak amatőr és profi játékosok?

L. B.: Háromfajta játékos van: amatőr, semipro és profi.

L. J.: Az amatőrt azt különbözteti meg a profitól, ahogy utóbbi abból él. A semipro pedig több lábon áll, azaz még van valamilyen munkája, de ebből is szed ki pénzt.

Ezt véve alapul, ki lehet jelenteni, hogy ti már elértétek a profi szintet.

Igen, de nem szeretjük ezt használni. Sokan félreértik, olyan nagyképűen hangzik. Az emberek a nagyágyúkra mondják, hogy profik, akik a világ elitjét képezik.

Mennyit visz el az életetekből a pókerezés?

L. J.: Először is, nálunk a hét vasárnap kezdődik, nem pedig hétfőn, mint másnak. Ekkor vannak a legnagyobb díjazású versenyek, ekkor van mindenkinek ideje a játékra. Van, amikor elhúzódik a vége egészen hétfő hajnalig. Úgy szeretem időzíteni, hogy éjjel 2-3-ig azért fejezzem be a versenyt, hogy a bioritmusom annyira ne tolódjon el. Igaz, hogy hat órával így is el van csúszva a normál emberekéhez képest. Nálunk a reggel délben 12-kor kezdődik nagyjából. Floorballozom is, mert a mozgásra szükségem van, mivel sokat ülök. Kell idő az elemzésekre, tanulásra. Pénteken és szombaton pihenek, nem játszom, de ilyenkor is legalább két órát a pókerrel foglalkozom.

L. B.: Hasonló az én életmódom is. Öt nap játszom, nagyjából 10 órát, igaz volt, hogy 17-et is nyomtam.

Nagyrészt online versenyeket játszotok, kipróbáltátok a valódi viadalokat is, amikor nem a gépen, hanem asztalon pókereztek?

L. J.: Tavaly márciusban volt, hogy elmentünk egy aránylag kisebb nevezésű versenyre. Lényegesebben lassabb, sokkal hosszabb távon jön ki a tudásod, mert nem tudsz annyi idő alatt annyi leosztást megjátszani. Online egy hiányos információn alapuló játékot nyomsz, élőben egy kicsivel másabb, mert látod, hogy kivel állsz szemben.

L. B.: Amíg online annyi versenyt nyitsz, amennyit akarsz, addig élőben csak egyet játszhatsz. De azért elég sok különbség van a kettő közt.

Udvarhelyszéken sokan pókereznek?

L. B.: Szerintem sokan, de nem igazán nyernek. Ketten vagyunk, akik fel tudjuk mutatni, hogy folyamatosan pénzt termelünk.

A póker egyik alapeleme, hogy pénzben játsszák. Meg lehet élni belőle?

L. B.: Igen. De itt is tudni kell kezelni a szituációkat. Képes kell lenned arra, hogy kezeld, amikor elbuksz pénzösszegeket, amikor hullámvölgybe kerülsz. Akár egy nap alatt annyit veszíthetsz, amiért mások egy félévet dolgoznak. Ez eleinte elég nehéz, majd legyintesz, mert tudod, hogy ez egy rövid távú dolog.

L. J.: Ezeket úgy kell kezelni, hogy ugyanúgy játszom, mint amikor nyerek. De mivel kártya, így van, amikor az a 20 százalék szerencse máshoz vándorol. Én nem tudom megszokni a vesztést, jelenleg is egy hullámvölgyben vagyok, az lenyomja az önbizalmamat.

Mit ajánlotok azoknak, akik bele szeretnének vágni, ebből szeretnének megélni?

L. J. (nevetve): Ne kezdjék el, a póker rossz, szerencsejáték, nem szabad nekivágni.

L. B.: Ha valaki úgy kezd, hogy pénzt akar keresni, nem élvezetből játszani, akkor tényleg ne tegye.

De mégis...

L. J.: Olvasni, tanulni, majd utána játszani. Rengeteg rutint kell szerezni. Amennyiben újrakezdeném, akkor nem így csinálnám, ahogy tettem. Szereznék egy kis tőkét, aztán abból játszanék, nem pedig apránként tölteném fel.

L. B.: Nagyon egyszerűnek tűnhet ez a játék, ha azt látja, hogy sok pénzt lehet keresni. Nagy a veszély, hamar bele lehet szaladni az adósságba.

Most meghatározó életetekben a pókerezés. Hogy gondoljátok, eljön az a pont, amikor leteszitek a paklit?

L. J.: Remélem, hogy ez nem következik be soha. Nem innen akarok nyugdíjba vonulni. Remélem szerzek egy megfelelő tőkét, aztán eléldegélek pókerezve közben.

L. B.: Hasonlóan vélekedem. Megpróbálom elérni azt az összeget, amiből már be tudok valahova fektetni, tudom rendezni a dolgaimat.

Mi az álmotok?

L. B: A pókeres álma a világbajnoki karkötő. Évente szervezik a vébét, Las Vegasban 56 versenyszám van, ezek nyertesei kapnak ilyet. Ez a legnagyobb presztízsű.

L. J.: Oda még ki kellene jutnunk, idén már terveztük, de reméljük, hogy jövőre már ott is leszünk.