Nem túlzok, amikor azt írom, hogy lázban égtünk az első hivatalos bowlingmeccsünk előtt. Egyeseknek – így jómagamnak – annyira új volt ez a sportág, hogy életünkben nem gurítottunk egyetlen alkalommal sem. De mi így is vállaltuk az amatőrök közötti megmérettetést – még az amatőrök között is amatőrök vagyunk.

A Septimia Szabadidőközpont által kiírt bajnokságra tizenkét csapat nevezett. A szervezők három négyes csoportba sorolták őket. Az uh.ro az Elektro-Sokkal, a 4 Strike és a Multi-strike gárdákkal alkotja a C csoportot. De mi tudtuk, hogy nem az ellenfelekkel, hanem elsősorban önmagunkkal kell megküzdjünk.

A várva várt napon még a lépések sem annyira magabiztosak. Félve nyitunk be a szabadidőközpont bowling részlegére. A fiúk kedvesen fogadnak, arra kérnek, hogy még várjunk egy keveset, aztán adnak cipőt, neki lehet vágni a nagy csatának. A megkönnyebbülésre csapatunk néhány tagja sört rendel - a célzóvíz mégiscsak kell a kezdéshez.

A feszültség oldódik, a hangerő emelkedik

A kezdő hármas összeállítása hamar sikerül, ugyanis hatunk közül pont ennyien ismerkedtek már meg a bowlinggal eddig. A szervezők elmondják a verseny fontosabb szabályait, aztán indul is a tízperces bemelegítés. Itt mindenki kedvére guríthat. De azt is be kell vallani, hogy gyakran a pálya szélén levő sáncban landolnak az általunk gurított golyók.

Kezdődik a meccs. Az Elektro-Sokk az ellenfelünk, ők ügyeskednek, csak úgy dőlnek a bábuk a gurításaikat követően. Hamar eldőlt, hogy mi itt nem győzhetünk. De igazából nem is ez motivált bennünket. Mi is elérjük az első strike-ot, azt hogy az első gurításkor ledőljön mind a tíz bábunk. Kitörő az öröm a lelkes csapatunknál, számunkra ez már fél siker.

Összesítik az eredményeket, felkerül a bírói lapra az első játszmában szerzett pontok száma. Amíg az ellenlábasunk minden tagja három számjegyű eredményt ért el, addig nálunk csak egy ilyen van. Aztán jöhet a csere. A szőrös szívű játékvezető csak egy módosítást engedne, de meggyőzzük, hogy mi azért jöttünk, hogy mindenki egyenlően játsszon. Enged.

Segítséget kapunk

Kezdők szerencséje: első gurításom strike. Persze, utána jönnek a rosszabbnál rosszabb gördítések. Karamán Ibolya, a Septimia csapat leigazolt játékosa nézi, miként szerezzük első tapasztalatainkat a sportágban. De el is lát néhány jótanáccsal.

„Gyerekgolyókkal gurítotok. Nem ér semmit, mert nincs súlya. Ki kell cserélni a 8-as, 9-es golyókat legalább 11-es, 12-esre" – mondja. Megfogadom, s rögtön rájövök, hogy mennyire igaza van. Mivel nehezebb a golyó, így egy középre tartó gurításkor szinte az összes bábu eldől, vagyis lényegesebben több, mint egy könnyebbel.

„Ne a bábukat nézd, hanem a vonalakat a pályán. Leteszed középre, aztán a többi a golyó dolga" – ez a másik meglátása. Ha olyan könnyen menne, hogy középre tartson az a fránya golyó...

Segít a lépésekben is, s azt is elmagyarázza, hogy miként kell tartani a kezünket. Gyorstalpaló. Kinek bejön, kinek nem. Egyik csapattagunk mozgása mosolyt fakaszt, de egy sikeresebb gurításnál azonban tapsot is kap.

Kétórásra sikeredett a bemutatkozásunk, messze elmaradtunk ellenfeleink eredményétől, akiknek gratuláltunk a végén. Másnap felkerül a három legjobb egyéni, illetve az összesített eredmény a szerkesztőség táblájára. Azért, hogy tudjuk, hogy mit kell megdöntenünk a második fordulóban.

Nekünk nagyon bejött a verseny. Aki kimaradt, bánhatja.