Mint Tőkés László bátyja, és olyan valaki, aki hasonló kálvárián már túlesett, felelősséget érzek az „érem másik oldalának” bemutatására.

Kérdem én, hogy érzi magát az a férj, akit (számtalan elfoglaltsága miatt nagyon elfoglalt lévén) zsúfolt napjai után hazatérve évekig nemhogy melegséggel, de még egy kávéval sem várják? Akinek felesége nem képes férjének megértő társa, ne adj'isten segítője lenni, őt mindössze bankárának tekinti? Egy így megromlott házasság előbb utóbb hasonló krízisbe, ebben az esetben a feleség gyűlöletébe torkollik, annyira, hogy például a választásokon saját férje ellen kampányoljon!

Joggal kérdezhetik, az állítólagos 20 év u.n. „rossz házassága” után miért most adja be Edit asszony a válópert? Véleményem szerint azért, mert amíg egy szerény papi fizetés megosztása smafu, addig a mostani EU parlamentié már döfi, annak 30%-ért már érdemes „áldozattá” válni...

Azért a régi idők sem voltak olyan rémesek. Kísérte Ő püspök férjét Argentinába, Ausztráliába Amerikába, persze anélkül, hogy püspöknéhez illően viselkedett volna. Őnagysága Debrecenbe járt fodrászhoz, (a -sajnos későn érvényesített- „szigorú elszámoltatás” mellett...) öltözködni néha, és évekig a kedvenc pszichiáteréhez. A jobb idők alatt nemcsak a házukat írták Edit nevére, de az öcsém nagylelkű volt az egész Joó családhoz is. Ami a „szeretőkkel” kapcsolatos vádakat illeti, Lászlónak fizikailag nem volt, és van ilyesmire ideje, hacsak, a fentiek miatt is, és mint minden híres ember, néha nem tudta elkergetni egy-egy ágyába bújó csinosságot...

Bevallom, én aki sógornőmmel, igaz, kényszeredetten, a leghosszabb ideig tartottam a kapcsolatot, csak azután írtam neki egy válásra felszólító levelet, kijelentve: „te vagy nagyon beteg, vagy pedig nagyon aljas vagy”, amikor egy 2009 júliusi hivatalos levelében a mai gyűlöletének fényében értékelte házasságuk elmúlt éveit, egyben elferdítve a Temesvár-i múltat is. Néha, - megélt családi élmények alapján- elmerengek, nem-e szervezte be a securitate, vagy annak utódja ezt a gyűlölködő, pénzéhes feleséget is? Remélem, hogy nem...

Örvendek azonban, hogy öcsém végre kivásárolhatja magát ebből a számára rémesebb helyzetből, mint amit anno Ceausescu okozott neki.

Tisztelettel
Tőkés István