A fesztivál nevében (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) rejtőző turisztika valószínűleg kimerült abban, hogy a tömegközlekedéssel Velencére érkezők az árnyék nélküli kerékpárúton átgyalogoltak a főbejáratig, vagy épp ropogósra sültek és naponta kilométereket gyalogoltak a városban található élelmiszerüzletekig a barátibb árak miatt.

Pedig annak idején a szervezők nagy energiát fektettek az aktuális helyszín feltérképezésére, túrázást, tájfutó- és természetjáró akadályversenyt szerveztek. Most már nem a Velencei-tó és környéke turisztikai kincseinek felfedezése miatt fizették ki a napi-, hetijegyet a fesztiválozók: lazítani akartak, inni, táncolni, ismerkedni.

Sikerült is nekik, bár a sukorói Arborétumért vagy a Bence-hegyi kilátóból nyíló panorámáért érdemes lett volna oda felsétálni, nem beszélve arról, hogy a felvezető séta is vadregényes az összeboruló fák alatt.

Kánikulára Woodstockot

Márpedig a hőség elől menekülni kellett! Legtöbben a tóba csobbantak, volt, aki a locsoló autó előtt fetrengett, sokan pedig a kocsmák napernyői alatt hűtötték magukat, poharaikat pedig sűrűn kellett emelgetniük, hisz gyorsan melegedett az isteni nedű is. A szerencsésebbek igazi csutakolást is kaphattak: az Axe-angyalok külső mosást vállaltak.

Mások a kánikula ellenére sportolásra vetemedtek, legalább a díjazáskor olimpikonokkal kezelhettek le, a díjátadók között volt Egervári Sándor labdarúgó szövetségi kapitány, vagy éppen Kropkó Péter ironman is, aki több mint félszáz viadalt tudhat maga mögött és Japánban már szobrot állítottak tiszteletére.

Ugyancsak a SportPONT Programban rendezték meg a fesztivál egyik legérdekesebb eseményét, a Gold Sprintet, ahol rögzített kerékpáron kellett 500 méteres távot letekerni párban, igazi befutó hangulatban.

Kánikula ide vagy oda, a fesztiválnak kezdődnie kellett és a Csík Zenekar meg is tette az első lépéseket, hatalmas sikert aratva. Elsőnek Felméri Péter jelenthetett telt házat, ugyanis fellépésén zsúfolásig telt a sátor! Góbé észjárását rögtön megvillantotta, vastaps volt a jutalma.

Sokáig nem ücsöröghettünk a sátorban, mert a Belga példát mutatott: árnyékos 42 fokban is sapkában pattogtak a Nagyszínpadra tűző napsugarakban. Másnap délután Kiss Ádám hallgatósága létszámban felülmúlta az addigiakat, de a légkondis sajtóteraszon már rebesgették, hogy nem sokáig fogja tartani a rekordot: estére vihar közeledett.

A Hollywood Rose és Paddy and the Rats nem vallott szégyent a kánikulában sem, de Deák Bill Gyula már borús égbolt alatt kezdett, meglepően nagy népszerűségnek örvendett, szemezgetett az István, a királyból is, de lassan a villámlások, dörgések, majd hulló jégdarabok vették át a főszerepet. A kitartóbbakat Woodstockra emlékezhette: eső, sár, blues, dagonya.

A tömeg az Ámokfutók koncertjén talált menedéket, Kozsó így élete és karrierje legnagyobb koncerjét könyvelhette el, elképesztő hangulatot korbácsolt a villámok háttérzajára, a végén pedig hosszú percekig fotóztatta magát a heringmódra összepréselődött tömeg előtt, aminek egyik fele a „vissza-vissza" alatt még mindig a kőbányai blues koronázatlan királyát éltette.

Ezalatt egy másik helyszínen, ugyancsak sátorban, Korda György is hasonló élményben részesült, igaz, közben az áram is elment ott egy időre. A tömeg akkor is felvezetés nélkül énekelte a retródiszkó-slágereket vezénylésével, Balázs Klárika a félmeztelen, elázott fiatalemberekkel táncolt, Gyuri bácsi pedig nem tudott betelni a szintén színpadra tóduló bikinis csajokkal, a végén pedig felcsendült a "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" rigmus is, mint anno a Szigeten.

Az ítéletidő után a szabadtéri színpadokon próbálták helyreállítani a világ rendjét, addig Dr. Alban késztette táncra a nagyérdeműt, folyamatosan azzal éltetve őket, hogy jobbak, mint két nappal korábban a romániai közönsége. A tömeg, főleg a középkorúak, ki is tett magáért, ezúttal izzadtságtól csuromvizesen andalogtak ki a playback-show után.

Vágj magadnak sátorhelyet!

Ha csúszásokkal is, de sikerült a koncerteket megtartani, a Tankcsapda odapörkölt rendesen - megemlítették, hogy 20 éve léptek föl először EFOTT-on Nyíregyházán, ezért most leginkább ős-csapdás számokkal zúztak, de a táborozók jelentős része inkább mentette a menthetőt, teregették a ruháikat, hálózsákjaikat, merték sátrukból a vizet.

Apropó sátorozás: ekkora rohamra nem készültek fel a szervezők, vagy elszámolták magukat, ugyanis már első nap megteltek a sátorozásra kijelölt helyek, harmadik napon a kapunál olyant is hallottam, hogy „adunk egy sarlót és vágjál magadnak helyet a nádasban".

A világvégi hangulat után másnap ugyanolyan hőfokon égett a tábori élet: a Soproni reklámterméke pillanatok alatt fogyott, a frissen érkezők rögtön leégtek, a part közeli vízben pedig csak állva fért el az emberfia, a sárba ragadt félpapucsokból pedig világrekordot lehetett volna felállítani.

De a délután nem tarthatott sokáig így, hisz két díva fellépése következett a Nagyszínpadon: a Magashegyi Undergound énekesnője, az elragadó Bocskor Bíborka angyali, légies lényével gyorsan elnyerte a tikkadozó közönségét.

A közben megérkező Péterfy Bori és a Love Band, valamint a Kiscsillag már bulizott a backstageben az Anglia című számukra, Lovasi pedig két üveg bor társaságában inkább az öltözőbe vonult, majd törölközővel a vállán úszni. Bori ugyanabban a dögös cuccban feszített, mint két hete, de sem az, sem pedig a Bűvös vadász nem segített rajta, az addigra napszúrás határán álló közönségét valahogy nem tudta felturbózni, kissé mintha langyosra sikeredett volna a produkciójuk, hiába kérte, hogy "mutassátok meg a többi köcsög fesztiválnak, hogy itt van a legjobb közönség".

A nagy öreg Ganxstának ez jobban sikerült, a rugókat igazán megedző kartelles produkció után üdítően hatott a Kiscsillag melankolikus kezdése, de Lovasiék később feszesen diktálták a tempót, nem hagyták lazsálni a rekord létszámú hallgatóságot. Lehet milliárd fényévnyire vagy csak kiscsillagnyira a mindenség, Velencéről szépnek tűnt.

Dub FX -nek különösen tetszett a hely és a hőség, az ausztrál utcazenész már délután mezítláb és széles vigyorral sétálgatott, majd este ki is tett magáért: a közben eleredő eső sem tántorította el tomboló közönségét a színpad elől.

Már hajnalba nyúlóan igazi kultúrsokk volt a 30Y és a PUF koncert, még a délelőtti ébredéskor is azt dúdoltam, hogy "csak élni akart a drága, majdnem elhibázta".

EFOTT kifulladásig, és azon is túl

Következhetett az utolsó nekifutás: üldögélős-éneklős bemelegítésnek Kafkaz, de aztán szépen sorjában A kutya vacsorája, Kozmix, Ferenczi György és a Rackajam, Firkin, Quimby, Magic Cat rockabilly trió, Roni Size.

Cseppet sem voltak tekintettel az utolsó napra és fáradtságra, Livius ezúttal dzsesszel büntetett, ha lankadt a közönségének lelkesedése és beszólt Távol-Keletre, ahol kutyát vacsoráznak. Később feleségét segítette színpadra, hogy koccintsanak házasságuk ötödik évfordulójára, majd egy leánykérést celebrált, a közönség pedig egyhangúan ismételte a szöveget, hogy a meglepett Eszter bőséges könnycseppek közt mondjon igent.

Marthy Barni koncert előtt szomorúan konstatálta, hogy még pénzzel sem tud sört venni, de azért szokásáról nem mondott le, a Beggarman elején szorgalmasan kalapozta a pénzt, majd felszólítást tett közzé: Hozz egy firkin sört! De már azelőtt összehangoltan megírült az egész banda és közönsége, megállás nélkül nyomták a slágereket, a Kék volt az égboltnál már csak hittünk nekik, mert a csűrdöngölő porfelhőitől már nem lehetett látni az égboltot.

Már javában muzsikált a Quimby, de a kifacsart közönség csak nem tágított, alig akarta leengedni a népszerű bandát a színpadról. De a program, az program, így lovagolhattunk át a Nagyszínpad elé, ahol a magyar alter szcéna legjelesebb képviselője végre újított és nem csak a tavalyi szülinapos koncertre begyakorolt koreográfiával rukkolt elő. Sikerült háttérbe szorítaniuk a slágereket és csak a tömegnyomor unszolására vették elő, Dodi pedig ismét fénypontja volt a fellépésnek a Nice day-jel.

Beck Zoli még mindig gitárján hordja a "Bringázz, Udvarhely!" matricát

A Magic Cat Rockabilly Trió végleg kizsigerelte a fesztiválozókat, csorgott mindenkiről a verejték az őrült rock'n'rolltól, még a főtt kukoricás nénit is volt, aki megpörgesse! Közben a világhírű Roni Size is színre lépett az egyik tánctérnél, közel kétórás fellépésén 3 percenként ismételte szövegét (scream és yeah), de azért becsempészett időnként egy "mékszamnojz"-ot is, miközben az Axe angyalok felváltva riszálták magukat egy ketrecben, a fesztiválozók ezen kontingense pedig folyamatosan integetett és gyalogolt.

Összegzésképpen: az EFOTT-ot ki kell próbálni, élvezni kell a kellőképpen furcsa, de barátságos és segítőkész egyetemisták derűs társaságát, de kötelezően társasággal! A szervezőkre már elegen ráhúzták a vizes lepedőt, én inkább egyetlen negatívumot emelnék ki csak, és az nem rajtuk múlott: mindenkire legalább tíz hangya jutott. Percenként.