A Stereogám együttesnek eddig egy fellépése volt, a G. Festen zenéltek tavasszal több diákegyüttessel együtt, ám pénteken, július 20-án első önálló, mintegy másfélórás koncertjüket adják a G. Caféban.

A zenekar tagjai eléggé ismert arcok, hiszen énekesük, Tóth Árpád színművész, Máthé László Ferenc (gitár) és Antalfi József (billentyűk) újságírók, Hadnagy László (basszusgitár) zenetanár, Sófalvi Bálint (dob) pedig a Monyo Project zenekarból ismert.

Több mint egy éve rendszeresen próbálnak, és végre megért az idő arra, hogy főként saját dalokat tartalmazó repertoárjukat közönség előtt is előadják. A Stereogámról Tóth Árpit és Antalfi Józsefet kérdeztük.

Tudomásom szerint csak saját szerzeményeket adtok elő - ezeket milyen stílusú, hangulatú daloknak könyvelitek el, a szöveg- és zenedaraboknak kik a szerzői és hogyan állnak össze kompozíciókká?

Antalfi József: Többnyire sajátok, viszont van néhány megzenésített vers is köztük. Egy dalt elörököltünk a Simán Sámán, nevű soha fel nem lépett fantombandától. Hangulatilag változatosnak mondanám őket, emiatt nem is tudnám beskatulyázni a dalok műfaját. Alternatív. Erre mondják, nemde? Dalt és szöveget legtöbbször Laci és barátnője, Barabás Blanka szerez, de egy-egy négysoros szakaszt kaptunk Murányi Tónitól és Álmos Lóritól.

Úgy működik a próba, hogy ő elhozza a vázlatot, mi meg közösen készítünk szerkezetet, hozzáadjuk a saját ötleteinket. Vagyis egyféle brainstormingról van szó. A másik bevett szokás, ahogy minden bandánál előfordul: jammelünk, és ami tetszik, megtartjuk, ami nem, megy a süllyesztőbe. Sok szöveget írt Árpi spontán, amíg mi a hangszerekkel kísérleteztünk. Ilyen a Poroszkáló ördög és a Keresd magad című dalunk is.

Tóth Árpi: Én elég nehezen tudnám meghatározni a zenénk stílusát. Viccesen azt szoktam mondogatni, hogy alternatív zenét játszunk, mert ebbe sok minden belefér. Érdekesen születnek a dalaink. Van, hogy Laci hoz egy zenét és valami szöveget is hozzá, ami sokszor nem több, mint egy sima kis riffecske, és három sor szöveg hozzá, és akkor azt a próbákon kivesézzük és szám születik belőle.

Van, hogy a fiúk jammelnek valamit, és ott helyben megírom rá a szöveget. Van, hogy Blankának egy régi verse kerül elő, és abból születik valami. És olyan is volt, hogy reggel, kávé mellett eszembe jutott egy versike, leírtam, átküldtem Lacinak, ő estére hozott rá néhány akkordot, és szépen lassan lett belőle valami. A szöveg változó eredetű, de a zenét azt többnyire Laci írja. Bár egyet, azt hiszem, Jóska is kitalált. Már nem emlékszem.

Újságíróként, illetve színészként dolgoztok, éltek - mi vett rá és mikor, hogy zenekart alapítsatok és dalokat szerezzetek? Mennyire szoktatok össze? A név mit jelent, és ki adta?

A. J.: Tavaly tavasszal jött Laci az ötlettel, hogy vegyek már egy digitális hangszert, és „pöcköljünk" valamit. Meg is vettem hamarosan, és nekiláttunk a próbálgatásnak. Korábban csak otthon játszottam a pianínómon zongoradarabokat és dalátiratokat. Ezeket most is csinálom, de azok szörnyen szólnak digitális hangszeren. Azt sem tudtuk, mit akarunk, zenei amatőrként megtartottuk az első udvarhelyi castingot. Jöttek a csajok, énekeltek több-kevesebb sikerrel.

Aki jó énekesnek bizonyult, elment a városból. Végül Tóth Árpi érdeklődött a banda iránt, mivel szívesen kipróbált volna ilyesmit is. Azóta is csesztetjük, hogy ő a legjobb énekesnőnk. Lelkesen folytattuk a próbákat, szép lassan megszületett néhány saját dal, talán leghamarabb a stúdióban rögzített Ön jól áll nekem című szerzemény. Többnyire elégedettek voltunk vele, mindannyian éreztük: ez a miénk, és nem kell feldolgozást játszani. Azt mondják, mindenkinek a saját gyereke a legkedvesebb.

Több mint fél éve „zakotálunk" a teremben, én úgy érzem, mindenki tudja már, hogy ezeken a dalokon belül mi a helyes és helytelen. Persze, sokat kell még fejlődnünk. A banda nevét Árpi adta, egy sörözés közben pottyantotta el. Senki sem bólintott rá, hagytuk lógni a levegőben.

Korábban kitaláltunk kb. 150 nevet a ska-szótag variánsaival, de hát mi nem skát tolunk. Elhívtak az UIET-G. vasárnapra fellépni: mivel a Stereogám volt az egyetlen elfogadott alternatíva, kénytelenek voltunk megtartani. Ugye plakáton bénán néztünk volna ki név nélkül.

T. Á: A fiúk már zenélgetnek egy ideje, talán egy éve, nem tudom pontosan, és énekesnőket kerestek a zenekarba, tartottak is meghallgatásokat, aztán egyszer csak én lettem az „énekesnőjük". Tavaly novemberben. Talán. Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is zenekarban fogok énekelni, főleg, hogy nem is nagyon tudok. De örülök, hogy a sors összehozta nekem ezt a helyzetet, jó a fiúkkal együtt zenélgetni, marháskodni, szépen lassan kovácsolódni.

A névadásra már nem emlékszem pontosan, de egy kocsmázás alkalmával, miután már egymillió nevet felemlegettünk, s egyik sem tetszett, megkérdeztem, hogy a monogámnak az ellentéte ugye a stereogám? Erre lett egy nagy röhögés, és Zsuzsi (Árpi menyasszonya - szerk. megj.) mondta, hogy akkor legyen ez a nevünk. Így lettünk Stereogám.

Eddig egyetlen fellépésetek volt, a G. Festen (UIET-vasárnap), akkor négy számotokat játszottátok el - mostanra mekkora a műsorotok, mennyit próbáltok?

A. J.: Hetente két alkalommal, hétfőn és csütörtökön próbálunk, általában két-három órát. Most tizenkét dalt játszunk, megközelítőleg másfélórás lesz a koncert. Vázlat még van bőven, de ugye a ráérősség az erősségeink közé tartozik... hisz nem ebből élünk. Egyelőre (nevet).

T. Á.: Pontosabban három és felet játszottunk az UIET-en, most pedig eljátsszuk az összes tizenkét dalunkat. Ennyi van kész, vagyis nincs kész, mert még sokat kell rajtuk dolgozni. Nagyon munkás saját számokat írni, minden egyes elemét ki kell találni, nem könnyű, főleg, hogy Hadnagy Lacit kivéve nem is vagyunk igazából zenészek. Kottát is csak ő tud írni.

De mostanra azt gondoljuk, hogy fontos lenne megmutatni az embereknek, hogy hol tartunk, és fontos egyfajta visszajelzés, hogy az irány amerre megyünk érdemes-e, jó-e, kell-e. Úgyhogy lesz egy durván másfélórás első koncertünk. Remélem, jó lesz.

Van bennetek egyfajta „vizsgadrukk" vagy lámpaláz, ami ilyenkor, a bemutatkozó koncert előtt szokott lenni? Igaz, nem vagytok már tinédzserek, hanem jobbára harmincasok...

A. J.: Az mindig van, még a vérprofik közt is. Kell a rutin, de az is útban van.

T. Á.: Ha láttad az UIET-es fellépésünket, láthattad, hogy szétizgultuk magunkat. Főleg én, alig jött ki valami az amúgy is kevés hangomból a torkomon. Ez is érdekes, mert a színházból már lehetne színpadtapasztalatom, van is, de ez teljesen más, ez új, még instabil, bennem legalábbis.

Én nem vagyok egy énekesmadár, nincs is hozzá hangom, vagyis nem sok. Szóval meglátjuk. Remélem minden rendben lesz, és a dalok megszólalnak legalább olyan jól, mint a próbateremben. Az lenne a jó, ha jobban.

Ha sikeres lesz a pénteki koncertetek, akkor ez mekkora lökést tud adni a folytatáshoz? Ha nem jön be a közönségnek, az mennyire törhet le?

A. J.: A visszajelzések legalább annyit segítenek, mint a megfelelő felkészülés. Minden eljátszott dalunkat szeretjük: annyi zenét hallgattunk már életünkben, hogy igényesség szempontjából azért rendesen meghúzzuk a határt. Ami nem elég jó, nem jön ki a próbateremből.

Úgy gondoljuk, hogy magunkhoz, hobbizenészekhez képest egész jó dalok születtek. Ugye Hadnagy Lacin, a basszusgitárosunkon kívül senki sem szakképzett zenész (neki is a klasszikus zene a fő területe).

Azt mondják, hogy a lelkes amatőrökkel sokkal könnyebb dolgozni, mint az akadémikus profikkal. Péntek este mindannyiunk érezni és látni fogja, hogy mennyire tetszik a közönségnek. Aki idáig hallotta a dalokat próbán, pozitívan nyilatkozott. Ha nem tetszik nekik, úgysem lankadunk. Túl sok energiánk van már benne. Fel is akarjuk venni majd lemezre, az is sokat nyom a latban. No, meg senki sem lett próféta a saját hazájában....

T. Á.: Ha szeretni fogják a zenénket, és azt latjuk a közönségen, hogy biztatnak bennünket, az önbizalmat fog adni sokunknak, és az önbizalom erősít. Nekem például nagy szükségem van erre, de nem csak nekem.

A zenénk saját, a szövegek a mieink, számunkra mondanak el dolgokat, közölnek gondolatokat, nekünk jelentenek valamit, vagy valamiket, és ha ezek az érzések másokban is megszólaltatnak valamit, vagy megérintenek, akkor fogjuk azt érezni, hogy érdemes, van kinek és van miért...

Ha nem fogunk tetszeni a közönségnek... Remélem nem dobálnak meg, és remélem nem hajtanak el, és akkor a koncert után majd lesz buli is. Ha elkergetnek véletlenül, akkor otthagyom a laptopomat, és kérlek, csinálj rajta te egy jó bulit! Köszönöm!