Meg szeretném mutatni, hogy vannak Udvarhelyen tehetséges emberek, és hogy lehet nemzetközi szintű videoklipet forgatni, hiába mondják sokan, hogy nem – vallja Kiss Jocó, aki amellett, hogy betegszállító a városi kórház sürgősségi osztályán, Max Vanfleet művésznéven publikál dalokat és zenél immár 2006, vagyis hatodikos kora óta. Jocó egyébként sportosztályba járt, a zenében autodidakta módon fejlesztgette magát.

Annak apropóján beszélgettünk vele, hogy szeptember 14-én, pénteken debütál Find You című videoklipje, ami sorsfordító lesz számára. De erről picit később.

A fiatal udvarhelyi betegszállítónak eléggé zsúfolt lett az élete mostanában. Amellett, hogy egész napokat és hétvégéket tölt el a kórháznál, megkérte barátnője kezét, a házánál tesz-vesz, és körülbelül egy éve a zenélést is elkezdte komolyan venni. Felvetődött benne a kérdés, „mi van, ha ebből meg lehetne élni?".

Max Vanfleetet

főleg zenéiről ismerhetjük, szeret ugyan bulikat is csinálni, az idei Tusványoson például a Bánffy Miklós-sátorban is elkaphattátok, de soha nem lenne rezidens DJ, elmondása szerint nem szereti, ha egy két lábon járó Winampnak nézik, és folyamatosan zenéket kérnek tőle. Bulizni sem bulizik, azt mondja, már nem igényli, és a sürgősségi osztályon „rengeteget kap emberekből", nem hiányzik a tömeg. A zenekészítésben éppen azt szereti, hogy teljesen szabadon dolgozhat, el is meséli nekünk, hogyan zajlik ennek a folyamata.

„Mikor szabadnapos vagyok, akkor zenélek, inkább délelőttönként. Leülök, nekikezdek valaminek, ami általában teljesen más lesz, mint az első elgondolás, szerintem ezzel nagyon sok producer így van. Mindig a zene közepét csinálom meg, a droppot, az adja meg a sava-borsát. Onnan építgetem a kiállásokat. Van, hogy hirtelen eltelik zenekészítés közben 5-6 óra, és 120 alkalommal lejátszottad ugyanazt, semmi mást nem csinálsz, viszont

a Find You

például négy nap alatt lett kész, azért, mert tudtam, mit akarok és nem tágítottam tőle. Tudtam, hogy future house-t akarok, tudtam, hogy classic house-os cineket szeretnék bele rakni. Próbálok kicsit innen is, kicsit onnan is összegyúrni, mert sajnos ma nincs már olyan, hogy eredeti ötlet. 1980-ban már mindent feltaláltak zeneileg, amit lehet. Minden egy feldolgozás már. Lehet, hogy tudsz új dolgokat mutatni azzal, hogy továbbfejleszted a már meglévő dolgokat. Ezért nehéz is most már kitűnni mint producer".

Ha már témánál vagyunk, új videoklipjéről is faggatom, ami szinte teljes mértékben udvarhelyi, az amerikai dalszövegírót leszámítva, csak udvarhelyiek dolgoztak rajta. Nathan egy Tennesseeben élő kétgyerekes családapa és tornatanár. „Soundcloud-on hallottam, hogy nagyon jól énekel, megkerestem, megkérdeztem, hogy énekelne-e az egyik zenémre, így kezdődött a kapcsolatunk. A Magneoton alkiadójánál megjelent a We are Dreamers című zenénk Magyarországon. Nagyon tetszenek a szövegei, bízom a helyesírásában is, amerikai, nem kell félnem attól, hogy nyelvtanilag nem helyes a szöveg" – mesél kapcsolatukról.

A többi közreműködő

mind-mind udvarhelyi. Zsombori Bíborka, a Friday Rehab énekesnője énekel a dalban, Tornai István készítette el a videoklipet és Szász M. Attila volt a hangmérnök. Utóbbi kettőt mostanában ismerte meg Jocó, Bíborkát már régebb, sőt közös számuk már készült korábban is Under the Same Sky néven. Szerinte nem csak jó hangja van Bíborkának, de nagyon rugalmas és „profi", nagyon szeret vele együtt dolgozni.

Megtudjuk, első körben a szövegíró Nathan énekelt egy koncepciót a dalra, az nem tetszett igazán egyikünknek sem, így Bíborka írt hozzá egy másikat. A szövegből hol ki kellett venni, hol hozzátenni. A Bíborka elképzelése az, ami végül a vokálban megvalósult.

A videoklip

„Amikor tizedikben megkaptam a kutyámat, Dodit, már akkor álmom volt, hogy készüljön vele egy történet. Szerettem volna egy dalt, ami leírja, hogy egy kedvenc mit tud adni. A dal arról szól, amit éreznék, ha elvesznének a kutyáim, míg a videoklip az ő bolyongásukat, eltűnésüket és megtalálásukat mutatja be. Kell tudni, hogy Bíborka nagyon fél a kutyáktól, először, amikor találkoztak Dodival, szájkosarat kellett tennem rá, hogy picit barátkozzanak" – mesél a folyamatról Jocó.

Ezután arról beszél, hogy sok alkalommal volt már nagy dilemmában, hogy zenéljen-e tovább vagy ne, és most megszületett az elhatározása, elkészíti a dalt és a videót, ebbe mindent belead, amit tud, ha ez sem fog nagyot szólni, akkor csak hobbiszinten folytatja a zenélést. A videóval azt is szerette volna megmutatni, hogy vannak Udvarhelyen tehetséges emberek, és hogy lehet nemzetközi szintű videoklipet forgatni, hiába mondják sokan, hogy nem.

„Hogy mi lenne a következő, pontosan nem tudom. Van egy csomó demo, de egyikre sem tudom azt mondani, hogy váó, na, igen, ezt akarom megcsinálni. Ez azért is van, mert nagyon lefoglalt ez a projekt" – magyarázza búcsúzásunkkor. Hogy mi lesz ezután, még nem tudja. Ha sikerül elérnie a célját a Find You-nak, akkor természetesen szeretne további saját dalokat készíteni.