A Székelyföldi Filharmónia október 25.-én, vasárnap 18 órakor tartja szimfonikus hangversenyét. A zenekar Hector Berlioz Lear király-nyitányát, Felix Mendelssohn-Bartholdy IV., A-dúr szimfóniáját és Richard Strauss Oboaversenyét játssza majd. A hangversenyen Jankó Zsolt vezényel, a szólista a székelyudvarhelyi Haáz Bence lesz, aki oboán játszik.

Jankó Zsolt a Nagyváradi Állami Filharmónia és a Kolozsvári Magyar Opera állandó karmestere, és a Budapesti Fesztiválzenekar karmesterasszisztense. A kolozsvári Zenelíceumban hegedű szakon végzett, majd a Gheorghe Dima Zeneakadémia karmesteri szakán, Petre Sbârcea osztályában diplomázott 2002-ben. Ugyanitt végezte magiszteri tanulmányait is.

2004-ben mesteri fokozatot szerzett a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen ahol Leopold Hager növendéke volt. 2005-ben a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban tanult Giorgio Proietti osztályában. 1999-2013 között számos mesterkurzuson vett részt: Octav Calleya (1999, 2000, 2001), Emily F. Brown (2002), Acél Ervin (2003), valamint a Szombathelyi Nemzetközi Bartók Szemináriumon, Peskó Zoltán (2005, 2006, 2008) és Tihanyi László (2007) irányításával.

2005-2007 között a Nagyváradi Egyetem Zeneművészeti Karának zenekari kurzusait tartotta és a fakultás zenekarát vezette. A Nagyváradi Filharmónia állandó karmestereként a fiataloknak szóló leckehangversenyeket is vezeti. Számos opera- és balettelőadást vezényelt a Kolozsvári Magyar, valamint a Kolozsvári Román Nemzeti Operákban is.

Haáz Bence Székelyudvarhelyen született 1981-ben. Zenei tanulmányait a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában kezdte, Major László irányításával, majd a marosvásárhelyi Zenelíceumban folytatta, Czirják László oboaosztályában. 2000-2005 között a kolozsvári „Gheorghe Dima" Zeneakadémia, hallgatója volt, dr. Aurel Marc egyetemi tanár osztályában. 2005-2007-ben ugyanitt mesteri tanulmányokat folytatott.

2008 és 2010 között a Freiburgi Konzervatóriumban (Németország) tökéletesítette tudását, Hans Elhorst irányításával. 2013-ban a „Gheorghe Dima" Nemzetközi Versenyen a „Sigismund Toduţă" Alapítvány Különdíjában részesült. Szólistaként fellépett a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával, a Kolozsvári „Transilvania" Állami Filharmóniával, a Székelyföldi Filharmónia zenekarával, és a Csíki Kamarazenekarral.

2008-2010 között a „Philharmonie der Nationen" szólóoboása (Németország). 2005-től a Székelyföldi Filharmónia, 2006-tól a Kolozsvári „Transilvania" Állami Filharmónia, 2011-től a Román Nemzeti Ifjúsági Zenekar szólóoboása.

Hector Berlioz: Lear király-nyitány

Az 1831-ben komponált Lear király nyitány Berlioz korai művei közé tartozik. A szerző mintegy folytatja a Beethoven által megteremtett drámai nyitány műfaját: a nagyszerű hangszerelés és a kifejező zenei anyag bepillantást nyújt Shakespeare tragédiájának világába.

Richard Strauss: Oboaverseny I. Allegro moderato, II. Andante, III. Vivace-Allegro

Az Oboaverseny a kései Strauss-művek semmihez sem hasonlítható világához tartozik. A II. világháború végén a Garmisch városát elfoglaló amerikai osztag egyik katonája – civilben oboista – azzal a kérdéssel kereste fel a városkában élő 81 éves szerzőt, hogy nem írna-e neki oboaversenyt. Strauss válasza lakonikus volt: „Nem." A gondolat azonban befészkelte magát a fejébe, és még azon az őszön megkomponálta a művet. Az Oboaverseny egybekomponált tételeinek világos, klasszikus formálása és finom árnyalatokban gazdag, de takarékos hangszerelése adekvát hordozója az idős mester behízelgő-megható dallamosságának, sajátos harmóniavilágának és szelíd humorának.

Felix Mendelssohn-Bartholdy: IV., A-dúr szimfónia ("Olasz")

I. Allegro vivace II. Andante con moto III. Con moto moderato IV. Saltarello. Presto

Mendelssohn, aki már igen fiatalon sokat utazott, és alkalma volt látni Európa szinte minden országát, utazásai során "gyűjtött" benyomásait hangjegyekbe öntötte, így komponálta meg az Olasz, illetve Skót szimfóniákat. Az Olasz szimfónia nyitótétele energikus, élettől kicsattanó, vidám, napsütéses, harmonikus muzsika. Tökéletes harmóniát és egyensúlyt érzünk, a szerző zsenialitása itt mutatkozik meg igazán. Utoljára talán Mozart és Haydn tudott ilyen kibillenthetetlen egyensúlyt elérni.

A második tételről a szerző maga írta, hogy a nápolyi vallási körmenet ihlette. Hangját csendes szemlélődés jellemzi, és némi nosztalgikus érzést is sugall. A harmadik tételben, amely a scherzo szerepét tölti be, Mendelssohn lélekben mintegy hazatért. Ez a tétel egy németes jellegű menüett, amely a szeretett otthoni tájat jeleníti meg. Akármilyen szép és napsütéses is legyen Itália, a harmadik tételben tehát jól érezhető Mendelssohn honvágya. Végül a negyedik tétel egy jókedvű visszaemlékezés, mely egy gyors, jókedvű olasz táncon, a saltarello-n alapszik.