5+1 világhódító gagyidal
MEGOSZTÓ
Tweet
Van programod hétvégére?
Október utolsó hetében két hangversenyt is szervez a...Zenész gyerekek versenyeznek Udvarhelyen
Október 19-ig lehet jelentkezni az iskolás gyerekeknek...Ha koncert és gitár, akkor csütörtököt mondunk
Pély Barna érkezik, egy szál gitárral mutatja meg, hogy...A legújabb gagyi-őrület Dél-Koreából jött
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
A pop-rockzene történetében találunk néhány olyan slágert, amelyek egy bizonyos korhangulatot meglovagolva óriási ismertségre tesznek szert. Mega- vagy gigaslágereknek hívjuk az ilyeneket, ezek ömlenek a rádióból, a rendezvények hangszóróiból.
Közös tulajdonságuk, hogy egyetlen nyár vagy év alatt lecsengenek, a kutya se emlékszik rájuk, kimennek divatból. Magukra valamit adó rádiók vagy DJ-k már nem játsszák – sajnos a Kárpát-medence ez alól kivétel, itt még mindig lehet rádióban Ace of Base-t vagy 2Unlimited-et hallani, ami – pestiesen szólva – vérciki. De szeretik az emberek, mert megszerettették velük. Illetve ezt szerettették meg, mást nem, ezekkel mérgezték az emberiséget.
Dalcsokrunkba ma csak a nemzetközi mezőny korcsitúráit válogattuk be - habár a magyar és a román könnyűzenében is voltak hasonlóan vérlázító történetek. Ilyen téren nagyon súlyos dolgok a Kárpát-medencében is születtek, de – ígérjük – ezekből készítünk egy külön összeállítást, hiszen ezt meg ezt nem lehet kihagyni.
5. Kaoma: Lambada
1990 első hónapjai, a rendszerváltás utáni Kelet-Európába betör a lambada-őrület. Színes bermuda-nadrágok, piaci török strandpapucsok, műanyag-kvarcórák ideje ez, amihez tökéletesen passzol a Brazíliából importált fülbemászó muzsika, a csípőrázogató szexi tánc – annyira, hogy a nyári lakodalmakra már a székelyföldi lakodalmi dalnokok is betanulják.
Azt mondják, akkor nemesedik egy dal klasszikussá, amikor már a lakodalmas zenész is megtanulja. Ez a történet ennyi év után visszanézve inkább vicces, mint szomorú – ha belegondolunk, valahol ez vezette fel a latin-amerikai szappanoperák későbbi sikerét, illetve az ún. latino zene térhódítását a falusi diszkókban és a lakodalmakban.
4. MC Hammer: Can't Touch This
A kilencvenes évek elején a "jesz", a "no" és a "faking" alapszavak után a "kentácstisz" volt az első összefüggő több szó, amit az angol nyelvterületen kívüli földlakó megtanult. MC Hammer szegénysorból kiemelkedett srác volt, a hip-hop világ neki köszönheti például a bő nadrágot. És ezt a számot, amivel őrületbe lehetett kergetni minden olyan embert, aki hangszereken előállított zenét szeretett volna hallgatni a kilencvenes években.
3. Dr. Alban: It's My Life
Jött az igazi vészkorszak, a kilencvenes évek közepe. Ami ekkor lefutott az MTV-n, illetve a rádiókban, talán a mai napig hatással van a pop-rockzenére és negatív értelemben. Nyugaton hamar lefutottak a DJ Bobo, 2Unlimited, Haddaway és hasonlók, de ezekben az volt az érdekes, hogy például a magyar nyelvterületen, illetve egy olyan összevisszaországban, mint a kultúrálatlan Románia, tökéletes táptalajra találtak.
A nigériai énekesfiú 1992-ben dobbantott egyet, gigaslágerét ma is lehet hallani rádiókban. Nyilvánvaló, hogy egyeseknek az idegességtől kezd mozogni a szája – a kilencvenes évek elején-közepén az ilyen előadók (Ace of Base, Spice Girls, az a nagyon idióta Rednex és hasonlók) miatt érkeztek meg késve vidékünkre a popkultúrában tényleg forradalmat produkáló Nirvana, Red Hot Chili Peppers vagy a R.E.M. később pedig a britpop-vonal (Oasis, Blur).
2. Los del Rio: Macarena
Vissza Dél-Amerikába – mint közismert, ezen a helyen nagyon sok tánc maradt fenn az idők mélyéről, s ezekből az egyik volt a kilencvenes évek közepén a világon végsöprő Macarena-láz. Egy spanyol flamenco-duó, egy venezuela-i táncos, illetve egy DJ kellett hozzá – a két spanyol úriember megcsinálta a szerencséjét, tökéletes egynyári slágert állítva elő.
A világ nagy részén már elfelejtették, hiszen 1996-ban szólt nagyot a történet – elmaradottabb részeken még mindig tartja magát a „mákáréná". Talán rá egy évre jött a „mámbónámberfájv" – ezeknek az az érdekességük, hogy évtizedekkel korábban megalkotott műfajok alá némi elektronikát puttyogtattak, s ezzel kész is volt a nagy sláger, amit lehetett lenyomni az emberek torkán. Azok meg ették is, mint a disznók a moslékot.
1. Mr. President: Coco Jumbo
Gondolkodtunk, hogy a La Bouche-t vagy ezt tegyük-e az első helyre: a „kokkódzsámbót" Németországból szabadították rá a világra. Ezt az emberiség elleni bűntettet a kilencvenes évek végén kellett elviselni – a piaci kazettaárustól a buszmegállókig, a falusi bodegától az üzletember-találkozók afterpartijáig és karaoke-partikig mindenütt ez szólt.
Végülis azt, hogy „Jáájjájjé, Kokkódzsámbó, jáájjájjé!", gyakorlatilag minden funkcionális analfabéta kipirosodott képpel, boldogan csillogó szemekkel, nyálát elcsorgatva tudta üvölteni mindig és mindenhol.
+ 1 PSY: Gangnam Style
Ugorjunk napjaink legújabb zenei „forradalmához", Píesszáj és a Gángnámsztájl. Kommentár ide talán fölösleges – az üzenet az, hogy ennyi idő után sem halnak ki az idióta, gagyi gigaslágerek. Érdemes utánanézni a dolgok hátterének is, ez már egy teljesen más dimenzió, mint a kilencvenes évek lélekpusztító „vádiszlav-jai" vagy „no-no-nonnonono-jai".
Akkor nem volt széleskörű internet, az MTV és a rádiók tömték az agyadba a „zsuzsuzenét". S hogy a dolgok összeérnek, összefonódnak, álljon itt egy olyan felvétel, amin MC Hammer vendégeskedik PSY-nál. Érdemes megfigyelni a közönségből az extázisba eső, korosodó arcokat. No comment.
A lista természetesen szubjektív, de alább kiegészítheted kommentben. Szerinted melyek voltak az utóbbi negyedszázad leggagyibb megaslágerei?
Hozzászólások | Szabályzat |
|
|