Első évadját kezdi Orendi István az Udvarhely Néptáncműhelynél, amelynek májustól az igazgatója. A közeg korántsem idegen számára, hiszen a Kaszaj Egyesület és zenekar vezetőjeként otthonosan mozog a táncházban és a népzeneoktatásból is kiveszi a részét.

Vele beszélgettünk a tervekről, újdonságokról, hogy mivel venné rá az udvarhelyieket, merjenek a színpadon is nagyot dobbantani.

Az Udvarhely Néptáncműhely és a Kaszaj Egyesület, illetve zenekar összefonódott, összefonódik. Mit jelent ez Orendi István szemszögéből?

Talán úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy a személyem által a két történet, a néptánc és a népzene találkozik.

Udvarhelyen én jövevény vagyok, nem itt születtem, de a nagyszüleim itt éltek, én ide költöztem. Látva azt, hogy milyen tevékenység folyik itt, hogyan megy a néptáncos élet, amiben már 20 éve benne vagyok, úgy gondoltam, hogy belefogok.

Amikor 1972-ben elkezdődött a táncház-mozgalom, akkor nem úgy volt, hogy volt két-három együttes és unalmukban csináltak egy táncházat. Hanem pontosan fordítva.

Ezért én is azt mondtam, kezdjük a táncházzal. Rá egy évre kezdtem el a népzeneoktatást és gyakorlatilag ebben az évben – lehet, hogy arra vagyok predesztinálva, évente kell csinálnom valamit – a Néptáncműhelyt.

Az egész mozgalomnak az a kifejezési, megnyilvánulási formája, hogy amit táncolunk, zenélünk táncházban, folk kocsmában, azt vigyük színpadra, közönség elé. Ezért látom, hogy ezek szervesen összekapcsolódnak.

Most úgy adódott, hogy az én személyem az, aki megpróbálja ezt az egészet Udvarhelyen koordinálni. Nem azt jelenti, hogy mindent, ami táncház, népzene azt Udvarhelyen én koordinálok, mert hál' Istennek vannak már húsz éve működő amatőr néptáncegyüttesek, mint a Gereben, Kékiringó, Boróka.

Az igazgatói versenyvizsgán felmerült a kérdés, hogy látom a három együttes viszonyát, hogy lehet ezt a feszültséget feloldani. Nem tértem ki arra, hogy honnan jönnek a feszültségek, de az, hogy vannak, az tény. Ha azt mondanám, hogy nincsenek, akkor az olvasók kiröhögnének...

Az is tény, hogy ezen a téren lépni fogok, már léptem is: augusztus 20-án közös műsorral léptünk fel a Patkóban. Ami jól esett, hogy több szülő nem azért gratulált, hogy hogyan csináltam, hanem azért, mert összehoztam a három együttest egy koreográfiában.

Egy újabb lépése lehet az összefogásnak a kezdődő néptánc-szezon, évad?

Pontosan. Csütörtökön (szeptember 25-én) lesz egy újabb előadás, amin közösen lépünk fel. Azért mondom, hogy lépünk, mert én is muzsikálni fogok, illetve fognak a népzenészképzés oktatói és tanítványai is. Ezt követi a táncház. Héttől lesz az előadás a Művelődési Házban, utána pedig a táncház.

Újdonságok lesznek a táncháznál?

A zenekarok, oktatók maradnak, mert annyira jól működnek, hogy nem lenne értelme váltani. Tavaly mezőségit tanítottunk, idén udvarhelyszékit, néptáncot és népdalokat fogunk tanítani, ez az egyik újdonság.

A másik, szeretném valamilyen rendszerességgel bevezetni, hogy a nyolckor induló táncház előtt egy órával történjen valami. Most csütörtökön lesz az előadás, két hét múlva pedig tervezünk egy könyvbemutatót. Lőrincz József A székelypetki népballadák kötetével lehet megismerkedni.

Tervezek olyan előadásokat is, amelyek nem arról szólnak, hogy megtanulunk egy táncot, hanem arról például, hogyan táncolták egykor azt a táncot, és mindenképpen olyan dolgokat fogunk bemutatni, ami a néptánchoz kapcsolódik. Nem igaz, hogy nincs bennem kísérletező hajlam, de egyelőre ezen, a néptáncvonalon indulok el, majd lehet, hogy más is lesz.

Vannak érdekes dolgok, amit nem sokan tudnak Udvarhelyen, pedig igenis büszkék lehetünk rá. Nemrég Budapesten a magyar táncszövetség egyik gyűlésén voltam, amikor a Háromszék igazgatójánál egy könyvet találtam. Ebben egy mondat erejéig utalás volt arra, hogy az első táncház találkozót Udvarhelyen szervezték meg. Hazajöttem és utánajártam, elkezdtem adatokat gyűjteni. 1978. szeptember 23-24-én volt megszervezve Székelyudvarhelyen az első táncház találkozó. A plakátját is a kezemben tartottam. Erről is lesz majd előadás a táncház előtt. Ilyenekben gondolkodok.

A tervek szerint a táncházat szeptember 25-én kezdjük és június 5-én zárjuk. Kimaradás ünnepek, hivatalos munkaszüneti napokon lesznek, illetve a böjtöt, azt valószínűleg kihagyjuk.

Hogy képzeljük el a táncház előtti előadást? Közös produkció, vagy sem?

Nagyon sok oka van annak, hogy ne egy közös koreográfiával lépjünk fel, többek között az, hogy jövő héten az egyik együttes a Néptánc Antológián fog fellépni, és kérték, hogy színpadon bemutathassák ezt a produkciót, gyakorolhassák.

Mindenki készül egy hét-nyolcperces koreográfiával. A Kaszaj és a Kedves zenekar fog muzsikálni, illetve lesz zenekari száma a tanítványainknak, ők egy mezőségi palatkai renddel fognak fellépni önállóan.

Ez lesz a táncház megnyitó eseménye. Mikor lesz az Udvarhely Néptáncműhely évadnyitója?

Csütörtökön nem lesz összekapcsolva az Udvarhely Néptáncműhely a táncház-nyitóval. Októberben lesz az első előadás. Ugyanis a Néptáncműhely jelenleg, de évekkel ezelőtt is ez volt a probléma, táncos-hiánnyal küzd. Nem történt meg az a tudatos utánpótlásképzés, ami más városokban, ahol hivatásos néptáncegyüttesek vannak, igen. Éppen ezért ezt most kellene pótolni.

Amikor ezt akarod pótolni, rájössz, hogy nincsenek táncosok. Bocsánat, vannak táncosok, mert rengeteg gyerek táncol, de onnan még egy hatalmas lépés, hogy hivatásos együttesben táncolj. Nálunk nincs meg az, ami például Magyarországon: a néptáncos képzés.

Két hete a Magyar Táncszövetség egy gyűlésén egy nemzeti táncprogram összeállításán dolgoztunk. Ebben jelen van nem csak a néptánc, de a kortárs, balett is, minden, ami a hivatásos együtteseknél jelentkezik. A győri, a szegedi balett, de ugyanúgy a Néptáncműhely, a Hargita, és a Háromszék is tagja ennek a fórumnak. Olyan emberekkel közösen vállalunk ebben szerepet, mint Novák Ferenc Tata, vagy a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora, Szakály György. A nemzeti táncprogramot kellene kidolgozni, aminek egy fejezete lesz a határon túli oktatás.

Mit jelent ez a gyakorlatban a Néptáncműhelyre nézve? Jobb lesz ettől a programtól a Néptáncműhely utánpótlás-nevelése?

Nem, ebben egyik intézménynek sincs része. A kidolgozásban van része. Rövidtávon ezt senki sem fogja megérezni. Továbbra is azt tartom fontosnak, hogy az építkezés történjen meg. Próbáljunk meg táncosokat nevelni, minél nagyobb réteggel megismertetni, megszerettetni a néptáncot.

Akárcsak a sportban, a néptáncot is rengeteg gyereknek kell elkezdenie, hogy egy-két kiváló tehetséget felfedezzünk. Ha Erdélyben is valamilyen szinten sikerül elindítani az intézményes táncoktatást, akkor mi is bekapcsolódhatunk, és itt elsősorban néptáncra gondolok.

Magyarországon, a táncművészeti főiskolán nem csak néptáncot oktatnak, de azt láttam, és ezen a gyűlésen is azzal találkoztam, hogy nagyon sokan néptánccal kezdték.

Gyakorlatban hogy néz ki az utánpótlás-nevelés az Udvarhely Néptáncműhelynél?

Most már Udvarhelyen is több jó szakember van, aki iskolákban tanít, rengeteg gyerekkel foglalkozik. Mondok példát: Boros Béla és Oláh Hilda is rengeteg gyereket tanít, ők régen a Táncműhely táncosai voltak, vagy ott van Antal József „Szereda", és még sorolhatnám.

Itt jövök én, aki az amatőr táncegyütteseket próbálom rendezvényekre behozni. Ebben benne van az öncélúság is részemről, az intézmény részéről: behozom a gyerekeket a színpadra.

Azt szeretném, ha én is, mint intézményvezető, de a táncosok is, hús-vér emberek lennénk: együtt zenéljünk, táncoljunk a gyermekekkel, az emberekkel. Véletlenül se legyen az valakiben, hogy húú, Néptáncműhely, az egy elérhetetlen valami. Mindaz, ami műhely, ami a táncosok, a színpad az legyen közel a gyerekekhez.

Erre nincs receptem, se tapasztalatom, de azt hiszem, hogy ennek köszönhetően néhány majd ebből a több száz gyerekből leérettségizik, és azt mondja, hogy a hivatásos táncos pályát szeretné választani.

Alaposan lecsökkent a táncosok száma a Táncműhely hanyatlásával, az igazgatóhiány idején, ahogy erről már korábban is beszéltünk. A néptáncelőadásokhoz azonban sok táncos kell. Hogyan, honnan lesznek táncosok, szakemberek?

A költségvetésben meghatározott pénz és létszámkeret van, lévén közintézmény a Néptáncműhely, ez ma nem enged meg egy olyan jellegű hivatásos együttest, mint például a Háromszék. Ők 26-30-as létszámmal dolgoznak, nekünk 15 lehet a maximum. Gyakorlatilag fele. Evidens, hogy nem tudok én egy akkora létszámú együttesben gondolkodni, ellenben egy kamaraegyüttest, egy 5-6 páros együttest már meg lehet valósítani stabilan. Ezt a kamaraegyüttest adott esetben bedolgozókkal, miért ne, ügyes amatőr táncosokkal ki lehet egészíteni, be lehet őket vonni a produkciókba.

Hogy honnan lehet hivatásos néptáncosokat toborozni? Nos, ez az, amivel más együttesek is küszködnek, nem lévén intézményesített oktatás.

Másik probléma, hogy egy táncosnak – lehet bármennyire tehetséges, és szeretne hivatásos lenni –szembe kell néznie a fizetéssel.

Erre mi a Néptáncműhely megoldása? Át lehet hidalni, meg lehet oldani ezeket a problémákat?

Azt látom más intézményvezetőknél, hogy megpróbálják valamilyen szinten támogatni a táncost. Lehetőséget adnak, hogy még itt-ott tanítson. Ez lehet a táncosnak egy elsőszámú jövedelem-kiegészítése.

Nálunk is így van. Tízkor kezdődik a program, mert vannak táncosok, akik előtte órát tartanak. Sajnos ezt nekik be kell vállalni, de ez csak megélés, nem jólélés.

Sajnos ennyi fizetést enged meg a törvény.

Ha jól tudom, akkor felnőttképzés is indul idéntől?

A legtöbb gyereknek lehetősége van táncolni, de mi van azokkal, akik túl vannak az iskolán, főiskolán, egyetemen. Vannak, akik szeretnék folytatni a valamikor elkezdett tánc tanulást, és vannak, akik soha nem táncoltak, de akarnak.

Rájuk gondolva szeretnénk elindítani egy heti két alkalommal megszervezett felnőttoktatást. Hetente másfél, vagy két óra szólna udvarhelyszéki táncokról.

Pontosan mikor lesznek a táncórák?

Egy-két hét és kiderül a program, most folynak az egyeztetések. Mindenképpen esti órákban lesznek, nem túl későn, nyolctól, fél kilenctől. Biztosan nem csütörtökön lesznek, mert, akkor táncház van. Talán kedden és egy másik nap, de nem abból a célból, hogy kétszer kelljen jönni, persze lehet azt is, hanem, hogy lehessen a két nap közül választani.

Eljöhet bárki, semmilyen kikötés nincs. Senkiben ne legyen olyan, hogy nem megyek, mert egyedül vagyok. Jöjjön el, mert nem csak párra, de akár élettársra is találhat. Nem megyek, mert botlábú vagyok – ilyen sincs. Van, hogy valaki lassabban, vagy gyorsabban tanul, de olyan nincs, hogy valaki nem tud megtanulni táncolni.

Ki kell próbálni, mert ha megtetszik, akkor biztosan maradni fognak.

Maradjunk az oktatásnál. Egy éve zajlik a népzenészképzés. Milyenek a tapasztalatok?

Régóta ért bennem a gondolat, hogy el kell kezdeni a népzenészképzést, mert Udvarhelyen nincsenek népzenei együttesek. Minden városban, ahol hivatásos együttesek működnek, vannak népzenészek, Udvarhelyen nincsenek.

Elindultunk, de egyik évről a másikra nem lesz három-négy zenekar. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 44-en kezdtük el, és közülük már kikerült hat-hét olyan ember, akik egész nyáron együtt muzsikáltak. Sőt, már felléptek itt-ott. Igaz, hárman egyetemre mennek, de egyikőjük azt tervezi, hogy népzenét tanul felsőoktatási intézményben Magyarországon, mert nálunk ilyen nincs.

A zenészoktatásból most indul a második évad, az újdonság az, hogy még többen lettünk, hatvanan vagyunk. Új tanárt fogadtam, aki Szeredából fog átjárni. Jövő héten pedig Keresztúron indítunk egy új helyszínt, ahová majd egy vonós tanár lejár, és hetente ott fog tanítani.

Térjünk át az Udvarhely Néptáncműhely évadára. Mikor kezdődik?

A próbákat már elkezdtük. Az első fellépés nem egy új produkció lesz, hanem a Tomcsa Sándor Színházzal közösen készített Oidipusz, utána elmegyünk az erdélyi hivatásos táncegyüttesek találkozójára, amit Csíkszeredában szerveznek meg. Ott fogunk fellépni egy előadással október 18-19-én. A találkozó egyébként jövőben Udvarhelyen lesz.

Novemberre tervezzük az első nagyobb előadást, ami az Össztánc Ősszel Fesztiválon lenne. Ez lesz a hatodik kiadása a fesztiválnak, november 16-23. között.

Lehet tudni részleteket az előadásról, a fesztiválról?

Körvonalazódik az előadás, de nem bocsátkoznék részletekbe. A fesztiválról hasonlóképpen. Valószínű, hogy egy hetet fog tartani, és arra törekednék, hogy minél többet mutassunk meg a néptáncból, népzenéből, és arról, hogy a mai világunkban milyen formában van jelen mindez. Gondolok itt a gyerek táncházra, gyerekelőadásra, folk kocsmára, felnőtt táncházra, néptánc-előadásra. Olyan néptánc-előadásra, amiben már több is van. Hívunk például adatközlőket is.

A Táncműhely ismét a Néptáncműhely nevet viseli. Mi lesz a nem kimondottan népi jellegű mozgásszínházi produkciókkal? Lesznek még vagy sem?

Az, hogy a közeljövőben nem lesz, az valószínű. Egyrészt egy néptáncalapot szeretnénk lefektetni, másrészt azzal is tisztában vagyok, hogy ma már egy hivatásos együttes nem léphet a színpadra azzal, hogy bemutatunk egy néptáncblokkot, öt-tízperc kalotaszegit, öt-tízperc sóvidékit, öt-tízperc gyímesi koreográfiát. Ha megnézünk egy másik erdélyi hivatásos táncegyüttest, vagy egy magyarországit, már több van benne.

Az tény, hogy én a néptáncot, a népzenét szeretném képviselni, ez lesz az alap. Ha majd el tudjuk mondani, hogy van egy stabil csapatunk, és van néhány jó produkciónk, akkor utána igenis lesznek kísérletezések.

Hol látja a Néptáncműhelyt a következő években? Mik a tervek?

Ha minden jól megy, akkor az a terv, hogy legyen egy minél magasabb színvonalú hivatásos kamaraegyüttes, akikkel el lehet menni külföldre is turnézni. Legyen egy jó alapcsapat.

Biztos vagyok benne, ha ez megvalósul, akkor példakép is lehet annak a több száz gyereknek, akiket közösen oktatunk, nevelünk. Példa, és példakép kell. Csíkszeredában nőttem fel, és ott mindenki ütötte a korongot, mert volt egy Sportklub Csíkszereda. Országos bajnokok voltak, és ha nem lehettek, mert a nyolcvanas években nem engedte meg a politika, akkor az egy plusz vonzóerő volt. Büszkeségből, de úgyis nekik szurkoltunk, úgyis hokiztunk.

Amikor Udvarhelyen megjelennek a szentgyörgyi Heveder vagy a csíkszeredai Kedves zenekarhoz hasonló zenekarok, és a gyerekek látják, hogyan muzsikálnak, akkor biztosan többen lesznek, akik követni akarják a példájukat. Ezt szeretném táncban is.

Azt szeretném, hogy az udvarhelyi táncház mintájára, amely mára Erdély legsikeresebb heti rendszerességű táncházává nőtte ki magát, a zenészképzés és a Néptáncműhely is induljon be.

Tudom, hogy nem ebből áll a kulturális élet Székelyudvarhelyen, de ez is egy szelet a tortából, és ha ez a szelet erős lesz, akkor talán egy másik területen is azt mondják majd, hogy hohó, várjál, nálam is legyenek annyian, mint a táncházban, és ezért teszek valamit. Rám is serkentőleg hat egy olyan rendezvény, ahová sokan mennek el, arra sarkal, hogy én is többet tegyek le az asztalra.

Remélem a kultúrában tevékenykedők is így gondolják. A színházzal vagyok napi kapcsolatban, de nagyon jó a viszonyunk, mind a személyekkel, mind pedig az intézmény vezetőjével.

Arra készítettek fel, hogy sok a feszültség az épületen belül is. Pletyka szinten viszályról is beszéltek. Nem mondom, hogy nincs nézeteltérés, de ez annyira elenyésző, hogy észre sem veszem. Úgy érzem, hogy mi igenis egymást segíteni fogjuk. Remélem, nem fogok ebben csalódni.