Az Udvarhelyszék Kultúrájáért Közösségért díjával január 26-án kitüntetett Székelyföldi Regionális Stúdió munkatársainak dokumentumfilmjeit is bemutatták a múlt héten lezajlott Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozaton.

A városi könyvtárban január 21-én, hétfőn és január 24-én, csütörtökön este megtartott premierek szép számú közönséget vonzottak. Az alagsorban nem csak az ülő, de még az álló helyek is szinte mind elkeltek.

Kádár Melinda: Csonka vár a romokon című filmjéről írtunk már, ezúttal két másik, szintén rólunk, hozzánk szóló, Székelyföldről készült dokumentumfilmet szeretnénk az olvasók figyelmébe ajánlani.

Akik Isten tenyerén élnek

Fábián Kornélia szerkesztő és munkatársai az udvarhelyszéki tanyavilágon forgatták 2012-ben Az Isten háta mögött - élet az udvarhelyszéki tanyákon című filmjüket. Várpataka, Fenyőkút és Zsindelyország, azaz Székelyvarság közelnézetből, hogy a néző valóban ráérezzen annak a mondatnak a lényegére, ami kétszer is elhangzik a filmben: „a tanya hangulat, íz és zamat". Négy évszakban forgatott dokumentumfilm, képek az eldugott - bár a várostól nem is olyan messze fekvő kis településekről, ahol még az emberek együtt élnek a természettel, tisztelettel és alázattal munkálják meg a mindennapi kenyerüket adó földet, gondozzák állataikat. Helyek, ahol élet van, s annak ritmusát a változó évszakok, a természet, a rend és bölcsesség diktálja. Helyek, ahol az összetartozás és az egymás segítése, a közösségi élet nem csak szó, hanem mindennapi gyakorlat.

Fotó: Csedő Attila

A tanyán élők nem a világtól elszigetelten élő vademberek, és nem is magányosak. A gyermekek iskolába járnak, van tanító, tanár és van kultúrház, tánccsoport, előadások. Van az idős embereket naponta meglátogató falugondnokság és az egyik portától „ha esik, ha havaz" gyalogoló Domokos, a postás, a betegeket a kórházba szállító Önkéntes Vöröskeresztes csoport.

A földből alig kilátszó Izolda is olyan, mint bármelyik más gyermek. Csak ő nyáron tehénpásztor édesapjának segít, ismeri a gombafajtákat és nevén szólítja a csorda összes tehenét. Őt látva, hallgatva nem tudunk nem arra gondolni: városban felnövő gyermekünk vajon mennyivel okosabb, gazdagabb, boldogabb, mint ez a kislány? A film nem fest idilli képet a tanyákról, nem mitizál, hanem, műfajához híven, az él(het)ő valóságot mutatja be. A vetítés 49 perce után nem marad hiányérzetünk, de kétségünk sem az felől, hogy ezek a tanyák és az ott élő emberek nem az Isten háta mögött, hanem az Isten tenyerén vannak.

Milyen magasra nő a zergeboglár?

Lírai szépségű képekben elevenedik meg egy másik, szintén kevésbé ismert arca Udvarhelyszéknek Fecső Zoltán és az Agora Fenntartható Munkacsoport (Ambrus László, néhai Péter Pál) tagjainak közös dokumentumfilmjében. Az Udvarhelyszék természetvédelmi területeit 30 percben bemutató filmben egyértelműen a tájé, a természeté, a védett növény-és állatfajtáké a főszerep.

A parajdi Sóhát, a Firtos dombja, a homoródszentpáli halastavak vidéke, a fiatfalvi iszapvulkán, a Hargita-liget, a Vargyas-szoros a 19 féle denevérfajtát rejtő Almási barlanggal - lélegzetállító szépségű, ugyanakkor gazdag flórájú és faunájú védetté nyilvánított területek. Vadregényes vagy éppen kietlennek tűnő, de felbecsülhetetlen értékekkel bíró tájak, amelyeket a film készítői bejártak, megörökítettek. 

Fotó: Ambrus László

Elsősorban a dokumentálás céljával, de azzal a szándékkal is, hogy felhívják a figyelmünket arra, hogy ennek a kis világnak, ahol élünk, mennyi őrizni és védeni, félteni való csodája is van. Ha szépet, értékeset akarunk látni, nem kell egzotikus tájakra vándoroljunk, elég, ha szűk pátriánkat, Udvarhelyszéket nyitott szemmel bebarangoljuk.

A dokumentumfilmet a szerkesztő, Fecső Zoltán még bővíteni, csiszolni kívánja, hiszen még nem teljes. A kész, végleges változatát az iskolákban is be kívánják mutatni.

A filmbemutatót követő beszélgetésen többen is azt javasolták, hogy a dokumentumfilmeket jó lenne még egyszer bemutatni, a készítők és a vetítést szervezők rábólintottak erre.