Fénnyel írt múlt-korunk
MEGOSZTÓ
Tweet
Mit kotyog a magyar nemzet a világba?
Az 1956-os forradalom emlékünnepség-sorozata már...Lencsevégen maga az ember
Fotótárlat nyílik a kultúrházban, egy évtizednyi...Kézműves konferencia és kiállítás
Már csak egy napod maradt, hogy benézz a Bocskai Házba.Fotók: G. Egyesület
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
Már az őslakosok sem emlékeznek arra a vasútra, ami egykoron Sikaszóban volt, és rég megette a rozsda az egykor félelmetes harci járművet is. Nem tudjuk a nevét, történetét a kezét imára kulcsoló apácának, a kissé marcona tekintetű pilótának, de felismerjük az éppen kövezett Kossuth utcát, és több mint egy évszázad múltán is be tudjuk azonosítani az egykor megörökített városrészletet.
Különleges alkalom, különleges hely és képek
A múlt századelőn, az 1900-as évek kezdetétől azok derekáig datálódnak azok, a Kováts fényképészcsalád birtokában levő, igazi kuriózumnak számító fényképek, amelyek Pünkösdig lesznek kiállítva a G. Caféban. Az április 20-án nyílt fotótárlat megnyitóján nem volt nagy a tülekedés, pedig a híres képíró dinasztia által több mint 100 esztendő alatt készített és megőrzött fotográfiákból készült válogatás több figyelmet érdemelt volna.
Fotók: G. Egyesület |
Épp úgy, mint a tárlatot megnyitó Róth András Lajos történész hangulatos, gondolatébresztő eszmefuttatása, amely az időben visszafele haladva, a mindentudó digitális fotógépektől a 19. századi fényképezés tudományáig kalauzolta a hallgatóságot.
Egyszer volt, hol nem volt...
Nem csak a fotózás módijának, technikájának változása érdekes, de mesébe illő a fényképész Kováts család története is. A családi história a 19. század végéig, pontosabban 1893-ig nyúlik vissza, a Kossuth utca 21. szám alatt ma is létező napfényműtermet létrehozó id. Kováts István fényíró tanoncságáig. Az egykor rangot jelentő képírás mestersége a famíliában apáról fiúra szállt, a fényképezést ifjabb Kováts István folytatta, aztán fia, Kovács Árpád vette át a stafétát.
Talán maga az egyedinek számító, matuzsálem korúként is híven szolgáló masinákkal felszerelt napfényműterem sem tudná megmondani, hányan térek be az eltelt időben Kovátsékhoz. Mert anno igazi rituálé volt a fotózkodás – a műterembe a legszebb ruhájában tért be a polgár, és feszesen, kihúzott derékkal nézett farkasszemet a lencsével.
De Kovátsék nem csak a műterembe betérőket örökítették meg: a hagyatékban levő több ezer üvegnegatívon megőrzött felvétel felbecsülhetetlen értékű kordokumentum: lenyomata az egykori városnak és a környéknek. A Kovátsék által készített fotók Róth András Lajos történész szerint lemezbe zárt idődobozok „őrzői, védői az időnek, a folytonosságnak (...) képekbe sűrített geneológiai adatbázis, ritkaság és kuriózum".
Napfényre a műtermet
Az üvegnegatívok digitalizálása, rendszerezése hatalmas munka, de a Kossuth utcai fényírda kincseinek megőrzéséről is gondoskodik a fényképész család. A feldolgozáshoz pénz szükséges, akárcsak a muzeális értékű napfényműterem fenntartásához, sőt, működtetéséhez is. A megnyitón elhangzott: a kiállított fotográfiákat meg lehet vásárolni, a begyűlt összeget arra fordítják, hogy a napfényműtermet megnyissák a nosztalgia-fotózásra vágyók előtt.
Kovátsék elképzelése, hogy a műhely egyik turistacsalogató látványossága is legyen a városnak, de akár a helybéliek is betérhessenek oda egy nosztalgiafotózásra. Amennyiben tervüket sikerül megvalósítani, úgy a korhű hátterek elé dédanyáink öltözékében ülhetünk be egy fotográfiára.
Nyirővel folytatják
A Kováts fotósoknak ez a mostani a harmadik kiállítása, de elárulták: a jövőben több, tematikus tárlattal is jelentkeznek. Az első, Nyirő József emlékének dedikált kiállítással a székely apostol hamvainak újratemetése alkalmával, Pünkösdkor jelentkeznek.
Addig is érdemes betérni a G. Caféba és egy jó kávét szürcsölgetve elmerengeni a rég letűnt, de a Kováts fotókon ma is elevenen élő múlt koron.