Látóként nagyon nehéz elképzelni, hogy miként lehet élni azután, hogy elvesztettük szemünk világát. Senkinek sem kívánjuk, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön, de egy kis tapasztalatszerzésre most van lehetőség.

A Gyulafehérvári Caritas egy rövid időszakos kiállítást nyitott Csíkszeredában a Petőfi Sándor utca 39 szám alatti Ifjúsági Szociális Szolgáltató Központban, ahol néhány lelkes alkotó munkájának köszönhetően néhány percre belebújhatunk nemlátó embertársaink bőrébe.

Kezünk alatt az építészet remekei

A helyszínre érkezve rövid regisztráció után az első terembe vezetnek, ahol a kiállítás legnagyobb és legfontosabb része található. Ide belépve azonnal leoltják a villanyt, és szinte teljes sötétségben kell végigtapogatóznunk a kiállított műremekeken.

Néhány makettről van szó, amelyek egy székely kapu, egy kopjafa és Csíkszereda fontosabb épületeinek kicsinyített másai. Nem csak egyszerű makettek ezek, hanem a legapróbb részletekig kidolgozott másolatok: ezeket végigtapogatva kezünk közé vehetjük a Mikó-vár ablakrácsait, megérinthetjük a Márton Áron és Segítő Mária líceumok lépcsőit, vagy megsimogathatjuk „a rézangyalos templom" szárnyas díszeit.

A kiállítás a vakoknak is szól: számukra egyedi lehetőség, hogy megtapasztalhassák, hogyan is néznek ki a város ikonikus épületei, melyek a jellegzetes vonásaik, mi is teszi őket széppé, egyedivé és emlékezetessé.

A Braille írás ismerőit a makettek talapzatánál elhelyezett kis plakettek is vezetik, ezeket tapogatva lehet tudni melyik kiállítási tárgynál is állunk épp. Persze egyéb segítség is van, hiszen a hangfalakból hallható az egyes tárgyak, épületek története, valamint egy kedves, idős bácsi is mesél néhány emléket, és vigyáz, hogy orra ne essünk az asztalok között.

Mire az utolsó darabhoz érkezünk, szemünk már kezdi megszokni a fényviszonyokat, de erre a villanyt is felkapcsolják, így szemügyre is vehetjük a hihetetlen alapossággal kidolgozott tárgyakat.

Hangos legenda, kötött szemű játék

Ezután egy kis pihenő következik, hiszen a második teremben a Legendárium legendáit hallgathatjuk meg – miután feltöltődtünk az óriások és tündérek történeteivel, mehetünk az utolsó terembe, ahol játszani és okulni is van lehetőség.

Egyrészt megismerhetünk egy gépet, ami a gyengén látókat segíti a szövegolvasásban, ugyanis brutális mértékben képes nagyítani, és mindezt egy kis képernyőre vetíteni. Van néhány használati tárgy is asztalon, amiket bekötött szemmel érdemes megközelíteni, majd tapintás alapján kitalálni, mi is van a kezünkben éppen.

Itt egy vak srác is a segítségünkre lesz, aki szívesen mesél arról, milyen is nem látóként élni, hogyan lehet megtanulni olvasni a Braille írást, illetve mi módon lehet megküzdeni a vakság adta nehézségekkel.

A tárlat végigjárása nem hosszú, legtöbb fél óra alatt bejárható, de nem érdemes sietni. Az élmény nem egy szenzációhajhász, grandiózus kiállításra emlékeztet, hanem egy kisebb, otthonosabb hely, ahol egy másik világot, a sötétség világát ismerhetjük meg. Egyfajta tolerancia-továbbképző is, ami mindenkinek kötelező lecke is lehetne.

A Láthatatlan Csíkszereda kiállítás október 19-én szombaton zár, pénteken 10 és 16 óra között, míg szombaton 10 és 13 óra között tekinthető meg.