Fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte a Baczkamadarasi Kis Gergely nevét viselő Református Kollégiumnak otthont adó épület. A jeles alkalomra megszépült a patinás tanoda új szárnya és a múltját idéző kiállítás nyílt a Kossuth utcai Képtárban.

Könyvbe szerkesztett emlékek

A történelem szövete eltakarta az alma mater távoljövőjét, de beigazolódott a Református Kollégium 100 éve álló épületét megálmodó igazgató-tanár Gönczi Lajos szavainak igaza, miszerint az iskola „évszázadokra lett előkészítve".

Ez az idézet adta a címet annak az évfordulóra megjelent emlékkönyvnek is, amelyet Bekő István Márton, a Református Kollégium lelkésze szerkesztett és ajánlott jelképes rózsacsokornak az iskola születésnapjára, illetve lapozgatásra annak a népes közönségnek, amely megtisztelte jelenlétével a szeptember 7-i tárlatnyitót.

A nyomdaszagú kiadvány három fejezetet szentel a históriának. Az elsőben a gróf Bethlen János, Erdély kancellárja, Udvarhelyszék főkapitánya által 1670-ben 1000 arany adományozásával gimnáziumi rangra emelt székelyudvarhelyi triviális (elemi) iskola 1912-ig szóló történelméről olvashatunk.

A másodikban az iskolát 52 évig szolgáló néhai Gönczi Lajos tanár-igazgatóról, a harmadikban pedig az iskola híres növendékeiről szóló írásokat találunk, ugyanakkor a múltat és a jelent fotókon bemutató képes függelék is szolgál érdekességként az olvasónak.

Kenyérosztás, fenyítés, excommunicatio

A három teremben látható, írásos és képes dokumentumok a 20. század eleji kollégiumba kalauzolnak. A Barabás-teremben a gimnázium egykori tanárainak portréi néznek le a falról – valamikor a kollégium tanáriját díszítették, ma a múzeum gyűjteményét gazdagítják.

A középső teremben, a tárolókban pennával, cikornyás betűkkel írt 1876-1940 közötti időszakból származó értesítők, megsárgult iskolai bizonyítványok, a falakon pedig a múzeum közgyűjteményét megalapozó néprajztanár, néhai Haáz Ferenc Rezső rajzai mesélnek arról, hogyan zajlott a kenyérosztás, a fenyítés, az excommunicatio (kiközösítés) és milyen volt a gyertyafényes háló.

Vajon ki volt Kecsetkisfalusi Kiss Zsiga vagy Zsombori Mátyás Béla kollégista, hogy hívták az „Erköltstelen fiút"? A színes illusztrációk nosztalgiázásra hívnak, kérdéseket ébresztenek.

Új épületszárny – régi mentalitás

Az első teremben az új épületszárny építése apropóján 1910-benmeghirdetett pályázatra beérkezett 17 pályamunkából három, jeligés tervrajzot állítottak ki, de itt látható a nyertes építész, Magyari Vilmos építési beszámolója is.

Hogy nézett volna ki a kollégium, milyen lett volna a városkép, ha nem Magyari Vilmos építész terve nyer? A megnyitón az iskola történetét ismertető Róth András Lajos történész, a Tudományos Könyvtár őre félig viccesen mesélte, hogy a terv elfogadásakor meghatározó volt az udvarhelyiekre ma is jellemző „a két kocsmát nem áldozzuk fel" mentalitás, illetve az, hogy a helyszűke, a bivalyos szekérre tervezett utcák akkor sem kedveztek egy impozánsabb arculat kialakításának.

A maga korában igen korszerű, 1913. szeptember 9-én Ravasz László püspök áldásával felavatott, és a százéves évfordulóra felújított egyházi tanintézményben az oktatás szellemisége nem csorbult. A kollégiumban a nevelőket, diákokat ma is az Istenbe vetett hit irányítja – fogalmazott a megnyitón Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója.

A Dávid Kinga csengő hangjával színesített megnyitón Jakab Áron Csaba tolmácsolta a polgármester üdvözlettét. Miklós Zoltán múzeumigazgató az iskola és a múzeum történetének összefonódásáról szólt.

Az eseményen elhangzott, hogy szívesen fogadnak további, az iskola múltjához kötődő dokumentumokat, tárgyakat, aki pedig az Évszázadokra előkészítve című emlékkönyvet szeretné megvásárolni, a tanévnyitó utáni hetekben az iskola titkárságán megteheti.

Elgondolkodtató, tanulságos múltbéli kalandozás a Haáz Rezső Múzeum Képtárában nyílt kamara-kiállítás, amelyet Róth András Lajos történész és Veress Péter muzeológus állított össze. Ajánljuk minden lokálpatriótának.