Dávid Botond fotóművészt jól ismerik az udvarhelyiek, és az sem titok, hogy Magyarországon is jól cseng már neve. A közismert Dávid fotóscsalád tehetséges sarja több alkalommal hozta képbe egyéni tárlatával a határon túli közönséget.

Az itthon is bemutatott, egyéni stílusú, elegáns, frappánsan titokzatos című fotósorozatát, a Láthatatlan férfit tavaly májusban Székelyudvarhely egyik testvérvárosában, Vácott látta (egyébként utoljára) a nagyközönség.

Az egyéni koncepción alapuló, Dávid jellegzetes látásmódját tükröző fotótárlat elnyerte a váciak tetszését: nem csak elismerést hozott számára, de egy újabb meghívást is, amelynek múlt hónapban tett eleget.

A Váci Vigalom elnevezésű városnapokon Dávid újabb, a láthatatlan férfi arcát felfedő, izgalmas és rendhagyó fotótárlattal lepte meg a nagyérdeműt. Itthon a Küküllő Szálloda Portré kávézójában tavaly bemutatott, Berecz Edgárral közös portré-projektet I'm Your Man címmel közel egy héten át, a Váci Értéktárban láthatta a város apraja és nagyja.

„A lehetőséget, hogy a várost is képviselhessem a városnapokon, tulajdonképpen mentoromnak, Czadró József tanár úrnak köszönhetem, de óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy a tárlatomat személyesen a város polgármestere, Fördős Attila nyitotta meg" – újságolta az uh.ro-nak Dávid Boti, akit nemcsak a váci élményekről, a fogadtatásról, de a folytatásról is kérdeztünk.

„Túlzás és dicsekvés nélkül állítom, hogy a váciak tetszését elnyerte a tárlat. Nem csak azért, mert kapcsolódott a már látott előzőhöz, de azért is, mert sikerült valami mást, újat és érdekeset mutatni – olyat, ami elgondolkodtat, és ami nem szült déjà vu érzést bennük.

A Láthatatlan férfi és a Látható férfi egy egyéni és egyedi projekt, aminek én vagyok az ötletgazdája, és amelynek kulcsfigurája a modell, Berecz Edgár barátom" – számolt be az alapötletről.

„A két kiállítás anyaga – a koncepciót tekintve – természetesen összefügg, de már az ötlet megszületésekor nagyon fontos szempont volt, hogy úgy a két anyag, mint az egyes fotók külön-külön is megállják a helyüket. Edgár nagy átváltozó művész, a legideálisabb modell számomra, aki képes arra, hogy általa megmutassam: egy férfinek rengeteg arca van, tulajdonképpen annyi, ahány találkozás van az életben, annyi, ahány nővel összehozza a jó sorsa" – árult el még többet a modellről.

„Erről az egy, de mégis kimeríthetetlenül sokarcúságról, a találkozásokról, változásainkról, egy és mégis ezerarcúságunkról, de ugyanakkor a megváltoztathatatlanságunkról (is) szólnak a kiállítás képei. Nagy elégtétel, hogy erre a szavak nélkül kifejezett alapgondolatra váci közönség, a rendezvény ideje alatt az Értéktárba betérő párezer látogató ráérzett, megértette, értékelte" – értékelte a fogadtatást.

„Vácott tulajdonképpen 11 fotográfiát mutattunk be konkrétan a 100 Edgár-portréból, de azért, hogy a közönség ne töredéket kapjon, a kiállítás ideje alatt mind a 100 fotót folyamatosan kivetítettük a falra. Az pedig, hogy maga az alany, azaz Edgár, személyesen is jelen volt a megnyitón, a közönség beszélgethetett vele, életszerűbbé és egyúttal teljessé is tette a képet" – mesélte Dávid.

A váci kiállítás nem csak pozitív élményeket, de két új meghívást – Felvidékre és Franciaországba – is hozott a művész tarsolyába. A fotográfusnak az igazi nagy dobás viszont nem ez a két kiállítás lesz a következő évben, hanem az a projekt, amivel meghódítani készül az Új Világot.

„Ez a portré-sorozat egy projekt, ami a sajátom: van előzménye, van jelene és lesz folytatása. A tervem, hogy úgy alakítsam, hogy bárhol a világon megállja a helyét. A célom, meghódítani Amerikát. Merészen hangzik, de nem az, mert az esélyeimet reálisan felmértem" – tudatja az ötletet.

„Tavaly kint voltam, feltérképeztem az ottani lehetőségeket. Most azon dolgozom, hogy jövőben bemutatkozzak az óceánon túl és felfigyeljen rám a szakma. Nem becsülöm le, sőt, a laikus közönség elismerését, de a szakmai elismerés – ismerjük el – ennél valamivel rangosabb. Szükségem van a megmérettetésre, dolgozom a projektemen, amit pályázati pénzből finanszírozok. Számomra Székelyudvarhely a világ közepe, de az amerikai álmot nem hagyom elveszni".