Az Új Forrás című tatabányai irodalmi folyóirat első erdélyi bemutatóját tartották hétfőn a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. Murányi Sándor Olivér a lap főszerkesztőjével, Jász Attilával és Ughy Szabina, illetve Oravecz Péter költőkkel beszélgetett.

Uff, Csendes Toll szól

Elsőként az irodalmi folyóiratokról kérdezte a házigazda Jász Attilát, aki nem akarta a saját kedvét elrontani, így inkább arról beszélt, hogy mi volt régen, hiszen 150 éve már létezett Magyarországon kultúrája az irodalmi folyóiratoknak. Erről tanúskodik, hogy anno olyan magyar írók, mint Krúdy vagy Kosztolányi lapokban közölték le műveiket, azok részleteit, még ha ez megélhetési indíttatásból is történt.

Ennek ellenére mindig megvoltak a saját gondjaik a folyóiratoknak, Jász elmesélte, hogy a Nyugatot annak idején sütőpor reklámból kellett fenntartani. Ezután a főszerkesztő-költő az Új Forrás múltjáról mesélt a jelenlévőknek és arról, hogyan került a lap élére. „Nem volt más" – mondta viccesen Jász, aki mellett az előző főszerkesztő döntött, még mielőtt az akkori politikai hatalom jelölt volna ki valakit.

Ő nem vágyott rá, hogy ebbe a funkcióba kerüljön, hiszen szerinte a főszerkesztő úgysem tudja nyomon követni, hogy mi történik a lapjában, és mindenre rábólint, mégis ő vállalja a felelősséget. Látta, hogy ez egy új feladat, segítségül hívta Csendes Tollat (Jász Attila alteregója), így most ketten látják el a főszerkesztői feladatokat.

Elmondta, abban hisz, hogy valami mást kell csinálni, így első ízben egy krimi számot álmodott meg, ami bevált, hiszen akkor kezdtek újra jó krimik születni. Így vált az Új Forrás tematikus lappá. Később indiános szám és Hamvas Béla szám is született.

A nyilvánosság ereje

Azt is megtudtuk, hogyan született az Új Forrás név. '69-ben egy antológiát hoztak létre Forrás néven Tatabányán, de hamar kiderült, hogy Kecskeméten már létezik egy Forrás, és végül ők engedtek, így jött létre az Új Forrás.

Elmesélte, sokszor onnan tudták, hogy egy jó példány született, hogy az olvasók lopták a könyvtárból a lapot. Ezek általában azok a számok voltak, amiben valami problémás mű volt, ugyanis az akkor állami pénzekből működő lapnál a hatalom folyamatosan ellenőrizte, hogy milyen tartalom kerül egy-egy számba. Éppen ezért állandóan lefaragott kicsit a politikum a lap kasszájából, egészen addig, míg nulla forint maradt az Új Forrás egyenlege, pontosan, amikor Jász került a lap élére.

Szintén törzsfőnökké válásakor felkérték, hogy mondjon egy beszédet a Magyar Kultúra Napján. Ő Csendes Tollként, „tomahawkját lengetve" állt ki és arról beszélt, hogy először a kultúrát, a szellemet kellene támogatni, csak az után gondolkodni például azon, hogy nincs elég pénz a gazdaságban. A beszéd után a vezetők rögtön kárpótolni akarták a lapot. „A nyilvánosságnak van egy olyan ereje, amitől ők megijedtek" – mondta Jász.

Az este folyamán Murányitól megtudtuk, Ughy Szabina jelenleg prózán dolgozik. A költőnő Szentmártoni Jánostól idézett, hogy magyarázza a jelenséget: „ő azt mondta, hogy a vers az otthona, de végre van egy nyaralója, ami a prózaírás". Ughy Szabinánál mindig a téma adja meg a mű formáját, vannak bizonyos élményei, tapasztalatai, amelyeket csak vers formájában tud megírni és vannak, amelyeket prózában.

Yusuf, az életveszélyes tevebika

Végül Oravecz Péter költő és flamenco gitáros mesélt arról, hogyan lyukadt ki az állatkertben. Középiskolában a biológiát és a kémiát gyúrta, majd az egyetemre való felvételijén egy ponttal maradt le a bejutásról. „Felmerült egy gondolat, hogy ez valószínűleg nem véletlenül történt és abban a pillanatban felmerült egy másik gondolat, hogyha én úgy gondolkodok erről, hogy ez nem véletlenül történt, akkor nem természettudományokra vagyok való" – magyarázta a költő.

Ezután a bölcsészkart is megpróbálta, de mivel ott sem találta meg a benne felmerülő kérdésekre a válaszokat, illetve éppen akkor ment keresztül egy szerelmi csalódáson, egy félévre az alkoholizmusba menekült. Hogy újra gatyába rázza magát, választotta az állatkertet.

Elmesélte, kérdezték tőle, hogy milyen állathoz szeretne kerülni, ő meg elkeseredettségében azt válaszolta, hogy a legveszélyesebbhez. Kiderült, hogy a párzási időszakban ezek éppen a tevék, közülük is a bika, Yusuf, aki valóban elég életveszélyes volt ahhoz, hogy Oravecz Péter megébredjen.

Az este záróakkordjaként a meghívottak verseket olvastak fel és Oravecz Péter gitárszóval búcsúzott az irodalomkedvelőktől.