Itthon egy kicsivel azért jobb
MEGOSZTÓ
Tweet
Betekintés a Hargita lelkébe és a nép színházába
Kettős könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Egy...Lepd meg magad egy ingyen könyvvel
Ideiglenes könyvturkáló nyílt a MÜTF Oktatási...Egész Erdélyt bealtatózták
Milyen nyomokat hagy egy család múltja a...Farkas Wellmann Éva felolvas
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Három költővel találkozhattak a városi könyvtárban az érdeklődő irodalomkedvelők hétfőn este, a beszélgetést a Békéscsabán élő Elek Tibor irodalomtörténész-kritikus vezette. Párján, a székelyudvarhelyi Farkas Wellmann Éván kívül egy másik udvarhelyi költő, Bálint Tamás, valamint a nagykárolyi származású, de évekig Dublinban, illetve Budapesten élő Ármos Lóránd.
A hőségből jó érzés volt beülni a hűvös audio-vizuális terembe, ahol mintegy huszonöt érdeklődő foglalt helyet. A beszélgetés bevezetőjében Elek elmondta, hogy mindhárom költő szűkszavúbb, visszafogottabb, klasszikusabb a mai divatos irányzatokban alkotóknál, mindhármuk számára fontosak a formák, amelyekben alkotnak.
A két fiatalember nem az irodalomból él, hiszen Bálint közgazdász, Ármos pedig jogász, ám Farkas Wellmann Éva a Bárka Online irodalmi folyóirat szerkesztője Békéscsabán. Az irodalmi esten először 3-3, már megjelent versüket olvasták fel, majd arról beszélgettek, hogy kinek milyen viszonya van a különböző versformákhoz, illetve arról, hogy ki hol érzi odahaza magát.
Bálint Tamás szerint a verseiben egyáltalán nem érződik, hogy hol él, amikor az irodalommal foglalkozik, nem jön elő ez a kérdés. „Itthon egy kicsivel azért jobb" – mosolyodott el Tamás. Évát a békéscsabai közeg hamar befogadta, ő azt vallja, hogy ha az ember lélekben rendben van, akkor bárhol otthon tud lenni. Ármos Lóránd sokáig Dublinban élt, és ott kezdett ismét verseket írni és publikálni egy színházi előadás előtti felolvasás hatására.
Az est végén a három költő egy-egy nagyon friss verset olvasott fel – az volt a feladat ugyanis, hogy a másik két költőtől egy-egy kezdő és zárósort kellett beleépíteniük a költeménybe, illetve szerepelnie kellett az útközben szónak is. Ezt követően a szerzők dedikálták a megvásárolt köteteiket.