Muszka Sándor költő és életművész nagyon sok mindent kipróbált, azonban humora, nevetése nem kopik, pedig József Attilát parafrazálva őt is több mint harminc csikorgó télen át növesztette a kín. Múlt héten a G. Caféban járt egy nevettetős, de szomorú könyvbemutatón. Megragadtuk az alkalmat, leültünk egy sör mellé beszélgetni.

Kit és mit olvastál legutóbb, mennyi időd jut olvasásra?

Sokkal kevesebb, mint szeretném, ugyanis van egy két és fél éves kisfiam, most pedig a délutánokat ketten töltjük. Attól függ, hogy mikor fekszik le, hogy délután mennyit aludt. Utoljára Király Lászlónak a Kékfarkasok című könyvét olvastam, jelenleg Szőcs István Üvegfedő könyvét olvasom. Ezeken túl természetesen napi szinten az irodalmi folyóiratokat az interneten átböngészem.

A versírásból ma már nem lehet megélni. A kortárs költészetben vannak-e divatirányzatok vagy divatos témák?

Valószínűleg mindig vannak divatirányzatok. Erdélyről beszélve a Transzközép óta nem látok ilyent, Orbán János Dénesék még a kilencvenes években jelentkeztek.

És prózában?

Prózában sem. Magyarországon időnként vannak témák, amikkel többet foglalkoznak az írók, ilyennek látom az utóbbi időben például a család, az ősök témakört.

Szerinted egy klasszikus, papírra nyomtatott, könyvben kiadott vers tud-e ma polgárpukkasztó vagy nagyon komoly hatással lenni?

Komoly hatással tud lenni, ha értő fülekre talál. Szerintem a polgár ma már nem pukkad, mert a tévé által akkora lett az ingerküszöbe, hogy egészen másképpen lehet csak polgárt pukkasztani. Olyan szintű, eddig számára ismeretlen katarzist kell előidézni, amit eddig még nem élt át. Szerintem ma, 2015-ben nem pukkad már a polgár.

Az elmúlt években nagyot durrant a Sanyi bá kötet, aminek többek között az volt az érdekessége, hogy a megírás mellett elő is adod a történeteket jellegzetes tájszólásban. Ma már keveset "sanyibáskodsz", mi volt abban a legérdekesebb számodra?

Szerettem megírni is azt. Ugyanis verset minden nap nem lehet írni, és nálam okosabb emberek ezt az időt azzal töltik ki, hogy kritikákat, tanulmányokat írnak, sok dolgot csinálnak. Én ezeket a vidám történeteket írtam, mert én ezeket szeretem.

Úgy került sor az előadásokra, hogy olyan sokszor hívtak felolvasni, hogy egy idő után már megtanultam kívülről ezeket a szövegeket. Nekem is könnyebb volt elmondani, mint elolvasni, akkor még meg sem volt jelenve könyvben. Valahogy tudom imitálni is ezeket az embereket, mert Sanyi bá tulajdonképpen egy sűrített figura, ami sok-sok emberből és történetből áll össze.

Érezted-e, hogy bekategorizáltak ebbe a Sanyi bá figurába?

Volt olyan, persze. Sokan a Sanyi bával kapcsolatosan ismertek meg, s amikor felolvastam nekik a verseimet, teljesen meglepődtek. De azt nem hittem volna, hogy ilyen nagy szükség van a humorra! Mert úgy emlegetnek bennünket, hogy a székely egy humoros nép.

Gondoltam, hogy ez egy vicces dolog, megírom, mert más is fog kacagni rajta, én amikor írtam, akkor kacagtam. De álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora a hiány humorból! És azóta is látom, mert mai napig is kérik tőlem ezeket a történeteket.

Tényleg, nincs amin itt kacagni? Nem igazán van, ha kicsit realistában nézzük ezt az egész Székelyföldet... Elgondolkodtató és megdöbbentő, mert nem szomorú népnek ismer bennünket a világ.

Legújabb köteted is talán ezt tükrözi, hiszen nincsenek benne vicces versek. Meg is vannak zenésítve, készült belőlük lemez is Orbán Ferenc és az Evilági együttes feldolgozásában. Mennyire érzed jónak a művészetek „kapcsolását", azt, amikor az írók és zenészek egymás munkájával „játszadoznak"?

A költészet nem egy divatos valami ma, így pedig, hogy zene van mellette, egészen sok emberhez eljut, meg egészen új dolgok is születnek így.

Orbán Ferencet egy tanárkollégája kereste meg azzal, hogy vannak ezek a versek, zenésítse meg őket. A Helikonból voltak kifénymásolva úgy, hogy nem látszott a szerző, aztán kiderült, hogy rólam van szó. Orbán Ferenc kérdezte, hogy jó lesz-e így vagy úgy ez meg az a vers, de nem szóltam bele, teljesen rábíztam, hiszen az az ő munkája. Én is értek a zenéhez, de biztos vagyok benne, hogy ő sokkal jobban.

Mert ma már nagy divat, hogy a portás műti a vakbelet, az orvos tervezi a házat, mindenki ért mindenhez, a futballhoz, a mezőgazdasághoz, és a pityókatermeléshez. Ezért mennek szarul a dolgok ebben az országban. A zenész zenéljen, a színész szórakoztasson, mindenki csinálja a dolgát.

Min fogsz dolgozni a következőkben? Próza, versek, mi lesz az?

Mivel minden nap verset nem tudok írni, elkezdtem folytatni ezeket a vidám történeteket. A tervezett könyv címe az, hogy A lusta dög és Szilveszter Dániel rossz anyagi körülmények között nyomorogva tengődő, flekkenfalvi költő gyötrelmesen borzalmas életéről fog szólni. Attól függ, hogy mennyi szabadidőm lesz, szerintem elég hamar be fogom fejezni.