Mind Závada Pál, mind pedig Parti Nagy Lajos új kötettel jelentkeztek idén – a G. Caféban a Murányi Sándor Olivér által vezetett csütörtök esti beszélgetésen főképp az új munkákról esett szó, illetve a két író munkamódszereiről és Erdélyhez való kötődésükről is beszéltek.

Závada Pál újabb történelmi regényt írt.

A Természetes fény című kötet a harmincas évek végétől a negyvenes évek végéig kíséri szereplőinek életét.

Az író fényképek és dokumentumok alapján hat évig írta a könyvet, amiben fikció és valóság vegyül. „Van, aki tényirodalomként olvassa" – jegyezte meg Závada, hozzátéve, hogy írás közben rengeteget javít, átír, kitöröl részeket.

Mint mondta, nagyon lassan dolgozik, eddigi regényei – Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Idegen testünk – is évek alatt készültek el.

A társadalom szatírja

Parti Nagy Lajos Fülkeufória és vidéke című kötete az Élet és Irodalomban heti rendszerességgel megjelenő írásaiból állt össze: ezek tulajodnképpen kis, szatirikus történetek, glosszák, „mesék", amelyek társadalmi-politikai jelenségeket boncolgatnak.

Parti Nagy elmondta, hogy ő az irodalmi műnemek között érzi jól magát.

„Az irodalom mindenekelőtt nyelv és sűrítés. (...) Ötször annyi tervem meg ötletem van, mint amilyen hosszú lesz, vagy lehetne az életem" – mondta az író, hozzátéve, hogy az utóbbi időben jobban izgatják ezek a kis, „tenyérnyi" prózák, mint a versek.

„A költészet nem azt jelenti, hogy valaki zavaros tekintettel, lobogó fehér ingben, éjjel-nappal szárnyas mondatok és szavak után kajtat, kocsmákban ül, és istenáldotta tehetség. Ahhoz, hogy ebből költészet, nyelvművészet legyen, töméntelen sok munka kell" – jelentette ki Parti Nagy Lajos.

Mindketten rendszeresen dolgoznak színházban is, írnak-átírnak színházi drámákat is, Závada például Móricz Zsigmond-regényekből írt színdarabokat.

Ide járnak pezsgőzni

Murányi az Erdélyhez való kötödésükről is kérdezte a két írót. „Lehet, hogy most itt jobb élni" – jegyezte meg Závada, visszaemlékezve arra az udvarhelyi estére, amikor Kányádi Sándorral és Lázár Ervinnel tartottak író-olvasó találkozót kétszázötven érdeklődő előtt a városházán.

Parti Nagy szerint az utóbbi években Erdélyben a kulturális élet pezsgőbb és izgalmasabb népességhez és a sajátosságokhoz arányítva, mint a magyarországi, és az ittenieknek szerinte teljesen elege van az anyaországi álságos, buta gyámkodásból. „Elegük van abból, hogy mindenféle pártközpontokban mondják meg azt, hogy miként és hova kell igazodni szavazni. És ez a kultúrára is nagyon igaz" – jelentette ki az író.

A zsidó tehén esete a sovány cigánnyal

A két író az est folyamán fel is olvasott saját írásaiból. Závada előbb a Természetes fény egy nagyon szomorú történetét olvasta fel, mely egyszerű emberek lemészárlásáról szól. A felolvasás után döbbent csend ülte meg a G. Café nagytermét. Majd egy viccesebb sztorival is kényeztette a közönséget: hogyan szerez a háborús hadtáp egy sovány tehenet egy zsidó kereskedőtől a háborúban.

Parti Nagy két ismert versét, a Petőfi Barguzinbant és a Szívlapátot, illetve A cigányozás hátulütői című tárcáját adta elő.

Mégis megmondják

A dedikálások és a magánbeszélgetések után egy láthatóan illuminált állapotban levő magyarországi férfi obszcén szavakkal illette Parti Nagy Lajost, illetve a kávézó néhány vendégét.

Závada Pállal készült interjúnkat jövő héten olvashatják.