Az író, aki szereti az okosan füllentőket
MEGOSZTÓ
Tweet
Betekintés a Hargita lelkébe és a nép színházába
Kettős könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Egy...Lepd meg magad egy ingyen könyvvel
Ideiglenes könyvturkáló nyílt a MÜTF Oktatási...Egész Erdélyt bealtatózták
Milyen nyomokat hagy egy család múltja a...Száv ai Géza:Én egy partiképes fiatalember vagyok. Fotó: Csedő Attila
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
Nagy tömegre, sok gyerekre számítottunk ezért csalódtunk, amikor december 11-én délután betoppantunk a könyvtár alagsorába, a Szávai Géza íróval meghirdetett közönségtalálkozó helyszínére.
Arra számítottunk, hogy talpalatnyi üres hely sem lesz, s kicsit megnyúlt a képünk látva, hogy hely van bőven, akár táncra is perdülhetnénk. Mindössze kétosztálynyi gyerek, a Bethlen Gábor Általános iskola ötödik osztályosai és tanáraik jöttek el az eseményre.
Holott nagy kár volt ezt kihagyni, mert a Szávai Gézával eltöltött röpke egy óra minden szempontból kimerítette azt, amit minden gyermek és felnőtt is remél/elvár egy író-olvasó találkozótól.
Fesztelen volt, vidám, vicces, kacagtatós, elgondolkodtató – éppen olyan, mint maga az író, akinek hatvanon túl is olyan derűsen és huncutul csillog a tekintete, mint az őt figyelmesen hallgató ötödikes kiskamasznak. „Én egy partiképes fiatalember vagyok" – mondta önmagáról, s állítjuk: nem füllentett.
Minden gyerek eszes
Szávai Géza Küsmödön született, de 1988 óta Magyarországon, Budapesten él, harminc év után először tért haza szülőföldjére, Székelyföldre. Nem érkezett üres kézzel. A felnőtteknek és a gyermekeknek írt könyveit – mintegy bizonyítékként arra, hogy valóban élő és eleven íróember – egy hatalmas pöttyös szatyorból pakolta ki az asztalra.
Jól elfért egymás mellett a sok kiadvány, köztük a kalandos gyermekregény, Burgum Bélus, a mesterdetektív és a megdöbbentően hiteles esszéregény az identitásról, a Székely Jeruzsálem.
Eszeseké a füllentők akadémiája
Miután minden könyvről elhangzott a legfontosabb, megtudtuk, hogy miért büszke a legújabb gyermekkönyvére, az Én ne lennék eszes gyerek? címűre, amit minden eszes gyermeknek és felnőttnek, az öt évestől 120 éves aggastyánig figyelmébe ajánl. Mert Szávai Géza igenis jól tudja: mindenkiben ott lakik az eszes gyerek, csak elő kell őt csalogatni.
Most a gyerek megmutatja! – nem hiába volt a könyvcím a találkozóé is, az író úgy döntött: nem vesztegeti a szűk egy órát a felolvasásra, inkább beszélgetett, kérdezgette a gyermektársaságot.
Például arra is kíváncsi volt, tudják-e, ki is volt Háry János? Mert természetesen szóba került az általa alapított vidám füllentők társasága, a legnagyobb magyar hazugról elnevezett akadémia is. Abban mindenki egyet értett, hogy hazudni csak ésszel szabad, az eszes ember úgy hazudik, hogy azzal kárt senkinek nem okoz.
„Ész kell a hazugsághoz, csak az okos ember tud füllenteni, a buta ember nem" – szólt a Szávai-szentencia, amit igencsak helyeselt az egyre vidámabb gyermeksereg.
Azt már kicsit tamáskodva fogadták, miszerint „írónak lenni nem nagy kunszt", de helyeselték, hogy bizony nem szép dolog, amikor egy találkozó annyiból áll, hogy az író néni vagy bácsi sebtében felolvas, aztán „elhúzza a csíkot", s viszi a könyveit is magával.
„Nem az a cél, hogy felolvassak, hanem az, hogy ti olvassatok" – szavait egy nagy szatyornyi saját, a könyvtárnak ajándékozott könyvvel erősítette meg Szávai Géza, mondván, hogy legyen felnőtt vagy gyermek aki éppen Szávai-könyvet akar olvasni, senki ne maradjon hoppon.
Szellemes cserebere
Jutott a könyvekből a gyermekeknek is, ám velük előbb „üzletelt" az író, majd megjutalmazta a véleménye szerint legügyesebbeket.
Az „esztétikai üzlet" abból állt, hogy a gyermekek három perc alatt egy szellemes rajzot kellett, hogy varázsoljanak a fehér papírlapon díszelgő körből. Lehetett "szövegelni", azaz írni is a lapra, a lényeg az volt: vicces legyen a végeredmény. Lett is, nem is.
A rajzokat maga a neves vendég értékelte ki, azaz kiválogatta a neki leginkább tetszőket, az alkotójukat pedig könyvvel jutalmazta. Az olvasnivaló mellé még szóbeli jutalom is járt. Dicséretet kapott többek közt Lukács Barni vicces Mikulása, Lőrincz Barbara Szávai-portréja, Dusinszky Sarolta fenékbe rúgdosott baglya, Ilyés Kincső kincset érő műve és Szávai kedvence lett Hajdú Ildikó nőies mozdulatú alakja.
Aki nem könyvet kapott, annak Burgum Bélusos könyvjelző járt és rá természetesen egy dedikáció. Amíg az író a könyveket dedikálta, addig, kérésének eleget téve, a gyermekek a találkozó plakátjára firkantották nevüket. Kedves emléke lesz ez Szávai Gézának, amit „amikor majd 120 éves leszek, előveszem".
Szávai megígérte, hogy visszatér még Udvarhelyre, de akkor már a felnőtteket fogja szórakoztatni A nagy átmenetelés című könyvének bemutatóján.