Egy Másik halálról a G. Caféban
MEGOSZTÓ
Tweet
Betekintés a Hargita lelkébe és a nép színházába
Kettős könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Egy...Lepd meg magad egy ingyen könyvvel
Ideiglenes könyvturkáló nyílt a MÜTF Oktatási...Egész Erdélyt bealtatózták
Milyen nyomokat hagy egy család múltja a...Ki az a Másik?
ÍRTA: UH.RO
Múzeumi teremőr. Profi író. Dilettáns zenész. Utóbbit sajátmagáról állítja Barnás Ferenc, aki 2013-ban Másik halál című, a Kalligram kiadásában megjelent művével nyerte el az egyik legrangosabb szakmai elismerést, az Aegon Művészeti Díjat. Izgalmas személyiség, egy kiállító teremben éli mindennapjait, műalkotásokkal összezárva. Lehet, hogy ő maga is műalkotás.
A Márai Sándor- és a Déry Tibor-díj átvétele után A kilencedik című munkáját (2009) az Egyesült Államokban a legjobb külföldi regény díjára (Three Percent, USA), Írországban pedig a Nemzetközi IMPAC Dublin Irodalmi Díjra jelölik.
Negyedik, Másik halál című kötetében egy negyvenéves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki álmatlanságban szenved, öngyilkosságot követ el.
Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának őrangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez.
A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei. Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely – mint egy jó krimiben – a befejezésben éri el csúcspontját. A Másik halál című Barnás mű nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.
Névjegy
Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte. 1978 és 1982 között fizikai munkás. 1982–1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult.
1983–2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom illetve esztétika szakán. 1990-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációjának címe Hermann Hesse világképe. 1988–1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990–1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneesztétikát. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 óta múzeumi dolgozó.