Huszonhárom év telt el Marosvásárhely fekete márciusa óta, de a két évtizeddel ezelőtti események még ma is indulatokat váltanak ki. A román fél a konfliktust az erdélyi magyar szeparatizmus egyértelmű megnyilvánulása és bizonyítékaként tálalja, a magyarok pogromról beszélnek.

A témában megjelent publicisztikai írások, visszaemlékezések hazabeszélnek, szubjektívek, és kettős látást tükröznek. Hol az igazság és mi történt valójában? Ki mit nyert és veszített azokban a márciusi napokban és utána?

A sokakat izgató kérdésre ad objektív választ a fiatal történész szerzőpáros, László Márton és Novák Csaba Zoltán könyve.

A Pro Print Kiadónál napvilágot látott kötet (A szabadság terhe - Marosvásárhely, 1990. március 16-21.) legnagyobb érdeme, hogy az első, az ok-okozati összefüggéseket és a következtetéseket is részletesen taglalja, és mindenekelőtt az, hogy az első, de további kutatások alapjául is szolgáló szakmunka ebben a témában.

A marosvásárhelyi események krónikája „szakszerűen megírt, megfelelő kontextusba helyezett történet, tényszerű, elfogulatlan bemutatása az események"- méltatta a kötetet az udvarhelyi könyvbemutató vezetője, Pál János, aki az eseményen jelen levő Novák Csaba Zoltánt is alaposan kikérdezte.

Személyes indíttatás, válaszkeresés.

Többek közt arra, hogy mennyire befolyásolták, és vannak ma is hatással az akkori események jelenlegi otthona, a „hisztis város", Marosvásárhely, román és magyar ajkú lakosságára, egyénekre és közösségekre egyaránt, válaszolta a kötet megírását firtató kérdésre Novák, akit személyesen is érintettek a történések.

A nyárádszeredai születésű szerző elmondta: a márciusi eseményeknek köszönheti, hogy középiskolásként nem a vásárhelyi, hanem az udvarhelyi Tanítóképző padjait koptatta.

A kötetben a szerzők nem csak az etnikai konfliktus okait tárgyalják részletesen, hanem terjedelmes részt szánnak a levont következtetéseknek, összegzésnek is. Utóbbit „sok dilemma, vita előzte meg"- vallotta be Novák, aki a kutatómunkával kapcsolatos érdekes részletekkel is szolgált.

A kötetben felhasznált, gazdag írott és képi forrásanyag hiteles, a szerzők nem csak a sajtóban megjelent anyagokat, az eseményekről készült 20/20 című dokumentumfilmet, a konfliktus napjaiban készített amatőr videofelvételeket, az eseményekben szerepet játszó politikusokkal készült interjúkat használták fel, de kutathatták a Román és Magyar Országos Levéltár, a marosvásárhelyi városi RMDSZ szervezetének iratait is.

Maros Megye Tanácsának irattárában pedig rábukkantak a Nemzeti Megmentési Front (FSN) Maros megyei szervezetének az eseménnyel kapcsolatos, eddig még nem titkosított dokumentumaira.

A sokrétű dokumentálódás ellenére a könyvben vannak „nyitott kérdések"- amelyekre a választ azok a 30 évre titkosított dokumentumok tartalmazzák, amelyeket a szerzőpáros a könyv megírása idején nem tanulmányozhatta.

„Sem a román, sem a magyar fél nem tud túllépni a Trianon-szindrómán" - hangzott el a bemutatón, s erre nem csak a '90-en tavaszán történtek, de az is példa, hogy az együttműködést a román kollegák visszautasították.

Mindezek ellenére sikerült egy, szakmai kifejezésekben nem hemzsegő, a történelem iránt érdeklődő laikusok és szakmabeliek számára egyaránt olvasmányos, érdekes, ahogy Novák fogalmazott, „magyar, de szakmai narrativát" megjelentetni.

A szerzők szerint a könyv, amelyben a fekete március letartóztatottjainak, áldozatainak lajstroma is benne foglaltatik, csak kezdete a marosvásárhelyi események részletes tényfeltárásának, egy további kutatás témáját képezheti például a konfliktus kimenetelében döntő szerepet játszó harmadik fél, a cigányság viszonyulása.

„Március 20-a nyertes csata volt a magyaroknak, de az utána érvényesült a Vatra Românească akarata. A visszarendeződés során a román állam megmutatta, hogy ki az úr a házban"- összegezte Novák. Véleménye, hogy Marosvásárhely a történelem folyamán (a könyv a város történetét is bemutatja- szerk. megj.) és különösen a '89-es fordulatot követően egyfajta fokmérője volt a román-magyar viszonyulásnak.

Az a város, ahol a két nemzetiség ma is „párhuzamosan él egymás mellett", de ezt figyelembe véve sem látja esélyét annak, hogy az 1990 márciusában történtek megismétlődjenek. Már csak azért sem, mert a fekete március óta az erdélyi és vásárhelyi magyarok „folyamatos hátrálásban vannak", illetve a jelen adottságai sem azonosak a 23 évvel ezelőttivel.

A szabadság terhe című kötetet, amelynek készül a román fordítása, ajánljuk mindazoknak, akik választ akarnak kapni a kérdésre: mi történt 1990. március 16 és 21. között Marosvásárhelyen?