Lackfi János költő, író, műfordító – hétfőn este a G. Café közönségének olvasott fel, írásaiból valóságos stand up comedy-t adott elő. Irodalomról, versekről, zenéről és a magyarokról beszélgettünk.

Van-e olyan műfaj az irodalomban, amit nem próbáltál még ki?

Van olyan, amit nem nagyon szeretek, például a haiku műfajától egy kicsit borzongok – de írtam, mert a diákokkal mindent írunk együtt, kreatív íráson írni tanítjuk a gyerekeket az egyetemen. Amúgy nem a műfajjal van a bajom, hanem azzal, hogy van egy ilyen magyar haiku-ragály, hogy boldog-boldogtalan írja a haikukat.

A haiku csak akkor jó, ha sűrítmény. Három típusú észleletnek kell lennie benne: természeti látvány, valami emberi érzelem és valami bölcselem – elvben három sor a recept szerint. Nagyon sok ötletből kellene összesűríteni, az az igazi haiku, ami robbanékony. Bertók Lászlónak, Kányádi Sándornak vannak jó haikui, csak én állandóan összeborzongok, ha haikuról hallok, ez egy picit a fóbiám.

Te voltál az első költő Sátán. Mennyire jó rájönni az ilyen nyelvi érdekességekre? Ezeket feljegyzed, majd felhasználod?

Azért voltam az első magyar költő Sátán, mert Sáta egy kis helység a Mátrában, ahol előttem még nem járt költő. Általában megáll a levegő, amikor mondom. Ezek azt mutatják, hogy a nyelvnek az erezetében, mintázatában, algoritmusában benne van a játék. Elképesztően játékos, ruganyos dolog a nyelv. Bemondják ugyanígy a hírekben, hogy „Péntekre virradóra öngyilkos lett egy férfi Ajkán. „Ki lett öngyilkos?" Ha egy férfi ajkán lett öngyilkos, akkor ez egy szokatlan formája az öngyilkosságnak. A nagybetű nem hallatszik.

Bekapcsoltam a rádiót, múltkor azt mondták benne: „Tornázási munkálatok miatt az útvonalakat lezárták." Én már elképzeltem Rubint Rékát tornázni, de csatornázási munkálatokról volt szó.

Azt hiszem, Antonio Dudamellnek hívnak egy dél-amerikai karmestert – rengeteg ilyen nyelvi érdekesség van és én ezekben nagy élvezettel lubickolok. Pedagógusként is gyűjtök, de 90-100 fellépésem van évente, arra is gyűjtöm a muníciót, törekednem kell arra, hogy mindig ne ugyanazt mondjam.

2007-ben egy olyan lemez jelent meg a Hangzó Helikon sorozatban, amin a verseidet énekli Lovasi András Heidl György megzenésítésében. Mennyire tudatos az, hogy énekelhetővé írod a verseket?

Sok dalszöveget is írtam, például Szalóki Áginak franciául, de a Napra együttesnek is, legutóbb Ferenczi Györgynek,Tompos Kátyának, Hrutka Robinak. A verseimből kibújtatta a zenét Heidl Gyuri, de olyan is volt, hogy átküldött zenét, és én arra írtam szöveget – talán az lett az egyik legkedvesebb szám a lemezen, a Ködkép. Valamikor nem is választották el ezt, a középkorban Walther von der Vogelweide nem tudott írni, de rock and roll sztár volt, ott volt a gitárja, a mai napig tanuljuk az iskolában.

Vagy Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén...

Tinódi egy intézmény volt: ő volt az újságírás, a történelemkönyv, a hifi-lejátszó, a szórakoztatás, a lakodalmas rock and roll. Addig zenélt, amíg belefért, kultúrfolyamat volt, több mint muzsikálás. A költészetben mindig benne bujkál ez a fajta zene és egyre többen muzsikálják ki napjainkban is és ez nagyon nagy öröm.

A Milyenek a magyarok? című kötetedben vannak ilyen mondatok: „mázsa alatt nem ember az ember". Hol és hogyan gyűjtötted ezeket a mondásokat, városi legendákat, anekdotákat?

Sok mindenre ráismerünk, anekdotákra, nagy mondásokra, mert ezek szájról szájra járnak. Megpróbáltam a tipikusakat összegyűjteni és még egy szempontot akartam bevinni: milyennek látnak bennünket a külföldiek. Az ugyanis döbbenetes tud lenni.

Egy nagyszerű román műfordítóval ismerkedtem meg egy belgiumi műfordító-táborban, és egyszer azt mondta, hogy János, egy dologért irigyellek benneteket, magyarokat. Azért, mert a magyar olyan, hogy ahol két magyar van, azonnal összefognak, segítik egymást, testvérek, barátok. De ha két román van, már három pártot alakítanak, kivájják egymás szemét, egy kanál vízben megfojtanák egyik a másikat, keresztbe tesznek egymásnak. Mondom neki, tudod, milyen jól esik hallanom ezt, mert mi pontosan fordítva látjuk!

Ezek szerint, kívülről minden olyan szépnek tűnik és inkább belülről érzékelhető a feszültség. A könyvbe ezeket igyekeztem belerakni, hogy lássuk magunkat úgy, ahogy szeretjük magunkat látni.

No, de máskor pedig az van, hogy magunk közt elmondjuk, hogy Krisztus meg Buddha is magyarok voltak, sőt Barack Obama is...

Rímfaragás percek alatt

Közismert, hogy Lackfi János képes percek alatt megadott szavakból verset „faragni" – a hétfő esti közönségtalálkozó után megkértük, hogy rögtönözzön. Tipikusan székelyföldi szavakat írtunk le neki – a feladattal kb. húsz perc alatt birkózott meg, mosolyogva hozta asztalunkhoz a „produktumot".

 

A szavak: gazsó, házi szőttes, pityóka, fuszulyka, ejsze, hallám (ezek közül csak az első kettőt nem ismerte).

 

Székely álnépdal

 

Gyümölcsfán nő mifelénk a pityóka,

A macskánk meg rákapott a gazsóra!

Ejsze ennék egy bödönnel fuszulykát,

A budit meg kell utánam pucujják.

Hallám, jössz-e feleségül énhozzám,

Házi szőttest kelengyének én hoznám.

Jó pálinkát főz az apád, szerelmem,

Hogy megszépülj, jó lesz öt kört vedelnem.