A szervezők – a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Cimbora Gyermekek Klubja – bizakodtak a sikerben, de maguk sem hitték, hogy a 150 évvel ezelőtt született Gárdonyi Géza életműve előtt tisztelgő, ötödik felolvasó-maratonnak ekkora sikere lesz.

Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Belgium, Svédország – hat országban, több mint 135 településen, több mint huszonkétezren vették a kezükbe Gárdonyi könyveit és olvastak fel.

Tették ezt egyedül, az otthonukban, iskolában, napköziben, könyvtárban, egyedül vagy közösen, a maguk és mások örömére is, mintegy megcáfolva azt az elcsépelt kijelentést, miszerint „ma már senki nem olvas könyvet".

A lelkesedés, az olvasás öröme a legfontosabb, mondják, és ismétlik a szervezők, akik azért a számokban mért olvasókedvre is büszkék. Van is amiért, hiszen a tavalyi 16 ezres résztvevőszámot ez alkalommal hatezernél többel sikerült felülmúlni. A február 19-i maraton statisztikája még nem végleges, az adatok összesítése cikkünk megjelenésekor is tartott.

De ez nem változtat semmi azon, hogy az alig ötesztendős akció immár egyfajta mozgalommá nőtte ki magát. Jó ötletnek és nem utolsó sorban reklámnak is bizonyult, s kedvre hangoló is volt az, hogy ebben az évben a felolvasó-maratont a Facebookon is lehetett követni. Határon innen és túlról szinte percről percre érkeztek a hírek, bejegyzések arról, hogy ki, hol, melyik településen olvasott fel és éppen melyik műre esett a választás.

Így tudtuk meg, hogy a kisgalambfalvi óvodások „egy hete Gárdonyi meséket olvasnak, mindenki lerajzolta, amit hallott, és ezeket a rajzokat füzetté kötve elhozták nekünk". Vagy azt, hogy „17 órától Moldvából is csatlakozunk hozzátok a frumószai Magyar Házból az V. osztályosokkal".

A frumószai gyerekek el is játszották azt, amit olvastak, és az erről készült fotókat is megosztották. De olvastak a kolozsváriak, csíkiak, sepsiszetngyörgyiek, hajdúszoboszlóiak, de még a messzi Svédországban is.

A részvételt tekintve a házigazda udvarhelyiek vitték a prímet: a Városi Könyvtárba összesen 2501-en tértek be, óvodások, kisiskolások, diákok, felnőttek és gyermekek egyaránt.

A Forrásközpont munkatársa, László Judit, a felolvasó-maraton lelke, aki a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban fogadta az udvarhelyi felolvasókat és osztogatta munkatársaival az emlékbe készült könyvjelzőket így fogalmazott: „Ez a mai nap az én egyik égig érő fám! Éppen egy levélkéjén ülünk, de nagyon sok levele van a fának. Nem látjuk egymást, de tudjuk, hogy mindannyian ugyanazon a fán haladunk felfelé, és olvasunk együtt az úton".

Talán ezért is érte hideg zuhanyként az eseménnyel kapcsolatos egyetlen rosszmájú bejegyzés, amelyet egy közismert székelyudvarhelyi polgártól kaptak.

Az illető nem csak azt sérelmezte, hogy akarata ellenére bekerült egy csoportba, ahová nem jelentkezett, de azt is kifejtette, hogy az akció értelmetlen, hiszen nem fizeti ki a számlát és nem teremti elő a betevő falatot.

László Judit örömmel újságolta, hogy „a Kovászna és Maros megyei cserkészek felvették a fonalat", s megsúgta: arra számítanak, hogy segítségükkel jövőben még több határon túli településre eljut a felolvasó-maraton híre, s még magasabbra nő az a bizonyos égig érő fa.

Aki az idén kimaradt a közös olvasás élményéből, ne csüggedjen. Jövőben következik a hatodik kiadás, amelyiken Móricz Zsigmond művei kerülnek le a könyvespolcról.