A lexikonok és az irodalomtörténészek szerint Székelyudvarhelyen is járt iskolába a 19. század második felének egyik legismertebb erdélyi író-újságírója, Petelei István. A Tamási Áron Gimnázium jeles diákjai között tartja számon, de biztosan csak azt tudjuk róla, hogy 1870-ben a gimnáziumban fejezte be tanulmányait.

Udvarhelyről Pestre ment tanulni

Az író Marosvásárhelyen született 1852. szeptember 13-án. Félig székely, félig örmény kereskedőcsalád sarja volt, jelentős vagyont örökölt. A család Kolozsváron élt, a lexikonok szerint a fiú a kolozsvári piaristáknál kezdte az iskolát, de mégis a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait 1970-ben.

Akkoriban még nem volt meg az az épület sem, ami ma bentlakásként szolgálja a diákokat: a Deák Ferenc (ma Márton Áron) téri iskola csak 1892-ben épült (a mai iskola 1910-12-ben épült fel), a diákok a katolikus templomhoz sokkal közelebb eső, falépcsős épületben tanultak. A leírások szerint az épület emeletes volt, nyolc tantermet és a pedellusi lakást foglalta magába.

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, egyszer a műegyetemet kezdte el, de átment a bölcsészetre, filozófiát hallgatott. Pestről hazajött és Marosvásárhelyen telepedett le, ahol újságíróként, szerkesztőként, íróként, kutatóként élt.

„Mindennap jegyezgetjük a bajokat"

1880-ban költözött Kolozsvárra, ahol újságíróként a Kelet, majd a Kolozsvári Közlöny című lapoknál dolgozott, a tárca műfajának egyik kiváló művelője volt. Újságírók számára akár ars poeticaként is kezelhető a következő mondata: „Mindennap jegyezgetjük a bajokat, mi, vidéki újságírók. Hiány van itt bizony sok, szegénység, üresség, harc, ingerültség". Kolozsváron cikkeiben követeli a korszerűbb városrendezést, a Szent Mihály-templom körüli lacikonyhák lebontását, a Mátyás-szobor felállítását, a nyomornegyedek eltüntetését.

Már ekkor jelentkeztek a betegségei, 1881-től néhány évre visszavonult Marosvásárhelyre, majd újra Kolozsvárra vezet az útja, közben szovátai nyaralójában is sokat dolgozott.

1891-ben idegbetegsége súlyosbodott, ezért az írással többé-kevésbé felhagyott, visszavonult Marosvásárhelyre, itt kertészkedett, fúrt-faragott. De olyan kezdeményezései voltak, mint a Kemény Zsigmond Társaság újjászervezése, melynek elnökeként 1897-ben pályázatot hirdetett a székely népmesék és mondák összegyűjtésére. Novelláskötetei ekkor is folyamatosan jelentek meg.

A korabeli Marosvásárhely, az 1800-as évek végén

Sajnos, alig 58 évet élt, betegsége elhatalmasodott rajta, és a kolozsvári elmegyógyintézetben halt meg pontosan százöt évvel ezelőtt, 1910. január 5-én. Marosvásárhelyen temették el, sírkövét még maga tervezte meg, ezen a név és a két évszám mellett ez olvasható: „Lelje fel ott túl mindazt a szépet és jót, amiről itt életében álmodott."

Petelei a 19. század végének legismertebb novellistája volt, az irodalomtörténészek főleg Mikszáth Kálmánhoz hasonlítják. Kisvárosi kisemberekről írt általában, és egyáltalán nem tartozik a „szórakoztató" írók közé – Petelei mesterien bánik írásaiban a jellemrajzokkal, az emberábrázolással. Nemcsak elbeszélései, hanem regénye is jelent meg (A fülemüle, 1886-ban), de igazából a novella volt az ő műfaja, a nagy orosz írók (pl. Turgenyev) hatása érezhető rövidprózáin.

Jutalom volt A jutalom

Kisiskolás koromban az egyik év végén a kapott jutalomkönyv („kiváló tanulmányi előmeneteléért és példás magaviseletéért") címe A jutalom volt – ez egy Petelei István-novellagyűjtemény volt, 1986-ban adták ki a Kolozsvári Dacia kiadónál. Azonban alig tíz évesen, Jules Verne- és Karl May-történetekhez szokott eszem nem igazán fogadta be a klasszikus, 19. századi magyar novellákat, így a borítóra ceruzával – mintegy minősítésféleképpen – rábiggyesztettem a „Hitvány" feliratot.

A könyv azonban ma is megvan, azóta bele is olvastam, s bizony jó szívvel ajánlom annak, aki kicsit ki szeretne lépni a mindennapokból, és más életérzésekkel több mint száz évvel ezelőtti történetekben akar barangolni. Kortársaknál, illetve agyonsztárolt divatíróknál sokkal szebben bánik az akkori magyar nyelvvel – hideg, téli délutánokra javaslom azoknak, akik tudnak gyönyörködni 19. századi erdélyi magyar novellákban. Ha szeretsz e-könyveket böngészni, itt beleolvashatsz Petelei novelláiba, a világhálón több műve is fellelhető, akárcsak a könyvtárakban.

(Írásunkhoz felhasználtuk a Tamási Áron Gimnázium 2006-os falinaptárát – a Petelei Istvánról szóló szöveget Bíró Sára írta -, valamint irodalmi lexikonokat, illetve A jutalom című novellagyűjtemény előszavát, amit Kozma Dezső írt.)