Tompa Lászlóról utcát és iskolát is nevezetek el Székelyudvarhelyen, 2006 óta áll a szobra a róla elnevezett oktatási intézmény bejáratánál. Egykori házában található emlékszobája három éve látogatható.

Az egykori Árpád-utca viseli ma a „magányos fenyő" nevét, a Tamási Áron utcai volt 1-es számú általános iskola a rendszerváltás után vette fel a nevét – az iskola udvarán áll mellszobra, amit Zawaczki Walter szobrászművész készített.

Ki volt Tompa László?

A költő, szerkesztő Tompa László 1883. december 14-én született a Székelykeresztúr melletti Betfalván, életének nagy részét Udvarhelyen élte le.

Nagyszebenben érettségizett 1902-ben, a kolozsvári egyetem jogi karán doktorált 1907-ben, ezután városunkban az alispáni hivatal joggyakornoka lett. 1912-től szolgabíró, 1918-tól vármegyei főlevéltáros volt, de a román közigazgatás elbocsátotta állásából.

Tompa 1919-től 1944-ig a Székely Közélet nevű hetilapot szerkesztette, közben több erdélyi lap munkatársa volt. Életében nyolc kötete jelent meg, ezek között több válogatott verseskötet.

A magányos fenyő és leszármazottai

A komor, magas, fekete kabátos Laci bácsi a negyvenes-ötvenes évek Udvarhelyének jellegzetes alakja volt: sokat sétált a városban, a parkban. Az a transzilvanista költő, aki mindig az erdélyi magyarság sorsérzését és helyzettudatát írta meg verseiben és cikkeiben, szigorú apa volt, ugyanakkor talpig úriember.

Három fia és egy lánya született feleségétől, Molnár Margittól (Molnár Károly állami főreáliskolai tanár lányát 1909-ben vette feleségül). Lányuk, Margit a híres író és nyelvész Szabédi László felesége lett - gyerekük nem született, Szabédi 1959 áprilisában tragikus körülmények között halt meg: a magyar egyetem felszámolása ellen tiltakozott, ezt rendőri zaklatások követték, Kolozsvár határában vonat elé vetette magát.

Szabédiné idős korára hazaköltözött Udvarhelyre, itt halt meg, itt is van eltemetve. A költő legidősebb fiának, Tompa Miklós színházigazgató-rendezőnek (az ő nevét viseli ma a marosvásárhelyi színház magyar társulata) első házasságából két gyereke született, Miklós és Jutka, majd második házasságából Mende Gabytól született Tompa Gábor, a kolozsvári színház neves rendezője.

A második fiú, Tompa István újságíró volt Budapesten, aki már fiatal korában Magyarországra távozott, ott nősült meg, és élt népes családjával (öt gyereke volt: István, Klára, Jutka, Árpád és Ágnes), 1988-ban hunyt el.

Tompa László legkisebb fia, Sándor az udvarhelyi szállodának volt az igazgatója, felesége, Jolán (2009-ben hunyt el) rendezte az idős költőt utolsó éveiben.

Nekik két gyerekük született - Sándor (1987 óta Ausztriában él) és Klára, a dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola nyugalmazott zongoratanárnője, a költő unokái közül utóbbi az egyetlen, aki a mai napig Székelyudvarhelyen él.

Tomcsát linknek tartotta

Az idős költő életének utolsó éveiben Tamási Áronnal barátkozott legfőképp, a már Budapesten élő író sokszor megfordult az udvarhelyi házban.

Tomcsa Sándorral nem nagyon tartotta a kapcsolatot, a visszaemlékezések szerint „link embernek" tartotta, mivel ivott és kártyázott. De az is hozzátartozik a történethez, hogy a fiatal Tomcsa első írásait ő jelentette meg és mindig biztatta, hogy írjon.

Dr. Bakk Elek és Dr. Imreh Domokos orvosok, a zeneszerző Jodál Gábor, Haáz Rezső jártak sokat Tompához - abban az időben ezek az emberek voltak Székelyudvarhely híresebb polgárai.

Velük barátkozott az öreg Tompa László, aki öregkorában a most is álló házában merengett el az életen és a halálon, innen indult utolsó sétáira hosszú fekete kabátjában, hóna alatt könyvvel, újsággal, kezében bottal, fején kalappal.

A városházán ravatalozták fel

Tompa László halálát hosszú, kétéves betegeskedés előzte meg. Prosztatabántalmai voltak, életének utolsó éveiben sokat volt kórházban - előbb idehaza, később Marosvásárhelyen is.

1964. május 13-án halt meg abban a székelyudvarhelyi házban, ahol ma emléktábla és -szoba jelzi, hogy itt élt és alkotott a Lófürösztés szerzője. Tompát a ház középső nagyszobájában érte a halál: itt helyezték koporsóba, ahonnan a szomszédos iskolába szállították.

Eleinte ott akarták felravatalozni, később viszont úgy döntöttek, hogy a Városháza nagytermében teszik ezt meg - a temetést a Román Írószövetség Maros-Magyar Autonóm Tartományi Fiókja rendezte.

1964. május 16-án innen kísérték utolsó útjára hozzátartozói, ismerősei a református temetőkertbe, ahol felesége mellé temették (Tompa Margit zenetanárnő hat évvel korábban, 1958-ban hunyt el).

A szertartáson több író, színművész is jelen volt, akik búcsúbeszédet is mondtak a sírnál. Ha a Csanády-sírtól merőlegesen indulunk el a ravatalozó irányába, a középső sétány fölött nem messze találjuk a költő végső nyughelyét.

Sírkő helyett egy igen ízléses fémlap van a síron, egy idézettel a költőtől - mellette pihen felesége, odébb egyik fia.

Az emlékszobában Tompa személyes tárgyait, könyveit, kéziratait, tollait, az általa használt bútorokat tekinthetjük meg. A szobát kérésre bárki megnézheti, a háznál kell elkérni a kulcsot ahhoz, hogy belemerüljünk Tompa László világába.

De ha van otthon Tompa-kötetünk, ezt akkor is meg tudjuk csinálni, sőt a fél évszázada elhunyt udvarhelyi költő verseit itt is lehet olvasni.