Története, felállításának ideje eléggé homályos, több következtetés, elmélet is létezik, de egyik sem biztos. Manapság mindig friss virág van a talapzaton, rajta olvasható egy évszám (MDCCLXII, azaz 1762), de a Kőkereszt sztorija meglehetősen zavaros. Kevés a rendelkezésünkre álló adat, id. Péter Attila nyugalmazott gimnáziumi tanár 1993-ban megjelent Keresztek Székelyudvarhelyen című kötete tartalmazza a legtöbb információt.

Pestis vagy a határőrség megtagadása?

A város ezen része (a bíróság, a ma könyvtárként szolgáló egykori Szabó Károly-vendéglő és a Szentimre utca torkolata által közrefogott hely) mindig a Kőkereszt tér elnevezést viselte, csak a kommunizmus alatt nem.

A tér nevét adó kőkeresztet egyik elmélet szerint egy hajdani, 18. századi pestisjárványtól való megszabadulás emlékére emelték, 1709-ben (a Rákóczi-féle szabadságharc után) és 1719-ben volt pestis. 1768-ban egy hatalmas vihar pusztított a városban.

A madéfalvi veszedelmet megelőzően, 1762-ben Udvarhelyszéken is székely határőrséget akart felállítani a Habsburg-birodalom, ám az itteniek is megtagadták ezt – egy másik elmélet szerint ennek emlékére lett az udvarhelyiek Kőkeresztje.

A talapzaton olvasható dátum sem teljesen hiteles, ugyanis a kutatók szerint az utolsó két betű helye kitörött, így az sem bizonyos, hogy pontosan 1762 az állíttatás dátuma, inkább csak az tűnik bizonyosnak, hogy 1760. és 1790. között „született" a Kőkereszt.

Nem ezen a helyen állt a kereszt

Ismert egy olyan történet is, hogy a város katolikusai kérték egy kereszt felállítását a református templom mellé, de ezt elutasították és kissé távolabb ugyan, de mégis felállították a vallási szimbólumot. Írásos dokumentumból tudjuk, hogy az 1630-as években több keresztet felállítottak az udvarhelyi katolikusok, egyet erre a terecskére is, így elképzelhető, hogy a mai előtt még volt egy másik kereszt is. Szóval ember legyen (és történész, nagyon sok világos adattal és nagy tudással!), aki eligazodik a ránk maradt történetek labirintusában. Azon sem lehetne meglepődni, ha további „elméletek" is előkerülnének.

Az 1931-ben készült Kováts István-fotón (ezt Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben, valamint Péter Attila említett munkájában jelent meg) jól látszik, hogy abban az évben a kereszt nem egészen a mai helyén állt, hanem néhány méterrel hátrább, közelebb a mai Mokka Kávéház bejáratához. Ezen még bádogból készült corpus van, a teret macskakő borítja.

Ledöntötték, majd visszaállították

A kommunizmus kegyetlen éveiben (Péter Attila könyve szerint 1958-ban vagy 59-ben) a kőkeresztet ismeretlenek eltávolították a talapzatról – az akkori rendszer nem igazán tisztelte az elődök örökségét, és nem ez a kereszt az egyetlen, amit eltüntettek. A talapzatot viszont a Szent Miklós-hegyi plébániatemplom mellé szállították, ott érte meg a rendszerváltást.

A diktatúra utolsó évtizedeiben egy villanyoszlop, valamint egy, a szocializmust dicsőítő idézetet tartalmazó fémtábla állt a mai Kőkereszt-téren. Utóbbit 1989. december 22-én az utcára vonult udvarhelyiek ledöntötték. Balázs Ferenc fényképész felvétele az ezt követő napokban készült.

Másfél év múlva a keresztet újraállították – a régi talapzatot a katolikus egyház megőrizte, így azt helyezték vissza, erre pedig egy teljesen új kereszt került (ezt Tamás István kőfaragó készítette), majd egy fémből készült corpus is. 1992. május 29-e óta a mai helyén áll a régi-új Kőkereszt, nemcsak a teret, hanem a közeli éjjel-nappali üzletet is róla nevezték el.