Mocskos politika, mocskos emberek, mocskos Magyarország – bűzlik ott minden, a hal a fejétől a farkáig. Ha el akarsz keseredni azért, hogy milyen világban élsz, olvasd el a Zuschlag-könyvet.

Elolvastam még a választások előtt, de csak azért írok róla most, mert egyszerűen nem jött, hogy írjak a témáról. Túl átlátszó volt, hogy a kampány előtt jelent meg.

Nagyravágyóként kezdte

Az ember sokszor a fikcióba, szépirodalomba, filmekbe megy (szándékosan nem írtam azt, hogy menekül), mert az szebb, mint a valóság. Egészen biztosan nem véletlenül a magyarországi választások előtt néhány héttel jelent meg Zuschlag János könyve – már a megjelenés előtt tudni lehetett a kiszivárgott részek miatt, hogy a börtönviselt politikus botránykönyve is megkavarja a már nem állóvizet.

Fotó: Heti Válasz

Gyurcsány részegen ordibál, Juhász Ferenc az ígéri, hogy elintézi a főügyésznél, a vidéki színésznő leszopja Jánosunkat, aki a börtönben ötödmagával szem és fültanúja egy pedofil férfi megerőszakolásának – a képek, a történetek borzasztóak, még akkor is, ha utólag kicsit ki is voltak színezve.

A volt parlamenti képviselő gyerekkorától kezdi a történetet – akaratos, kezelhetetlen gyerek volt, különc, aki mindig tudta, hogy belőle egyszer nagy ember lesz – az is lett, de meg is bánta. Azt bánta meg a legjobban, hogy nagyravágyó lett. És azt bánja most, hogy a hat év börtön után a fia nem tudja apjaként kezelni.

„Ez a mi emberünk"

Számomra Zuschlag talán akkor mondja ki a legszomorúbbat, amikor a vidéki emberről, a vidéki szavazóról „értekezik" – ez az az emberféle, akivel meg kell enni a pörköltet a falunapokon, meg kell inni a pálinkát (nem is egyet...), s akkor kijelenti a politikusról, hogy „igen, ez a mi emberünk, velünk van". Ismerős ez a helyzet, székelyföldi politikus-aspiránsok?

Zuschlag tavaly szabadult. Fotó: MTI

Fidesz-párti ismerősöm meséli pár hete, hogy amit Zuschlag csinált (72 millió forint elsikkasztásáért ítélték letöltendő börtönbüntetésre), az Magyarországon nemcsak az MSZP-n belül működik így, hanem valószínűleg minden nagyobb politikai formáció berkein belül.

Pályáztatási rendszer, lobbi, csalás, fiktív számlák, rendezvények és tevékenységek – nagy valószínűséggel ez Romániában, és minden bizonnyal az Európai Unió legtöbb országában is így van. Csupán néha valakit le kell kapcsolni vagy kell hagyni, hogy vigye el a balhét, miközben társai ha vígan nem is, de jól élnek és nem kerülnek börtönbe.

Ez is egy szempont

Zuschlag egy áldozat – legalábbis a könyvből több mint kétszáz oldalon erről ír. Ő volt az áldozat, akit Gyurcsányék egyszerűen cserben hagytak, kizártak maguk közül, hagyták, hogy börtönbe kerüljön. Nem állt ki érte senki.

Könyve nem bosszúirat, de az azért ki van mondva: soha senkinek ne legyen olyan illúziója, hogy egy politikus a választói érdekében dolgozik és tevékenykedik – ez egész egyszerűen nem igaz.

Azt, hogy kinek van igaza, Zuschlagnak, neked, Gyurcsánynak, nekem, Szanyi Tibornak, a bírónak vagy a vidéki szavazónak, a könyv után sem tudjuk eldönteni. De kapunk egy szempontot, mégpedig a bukott politikusét. Nem árt, ha ezt is megismerjük, ha el akarunk igazodni ebben a pénz-, pálinka- és pörköltszagú Kárpát-medencében.

Mert a magyar nyelvben az igazán fontos szavak mind p-vel kezdődnek. Politika, pénz, párt, pálinka, pályázat, pörkölt, és így tovább.

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

Írta: Szalai Vivien

232 oldal

Napi Gazdaság Kiadó, 2014