A fényképészként ismert Balázs Attila néhány hónappal ezelőtt hozta létre a Civilek az Örökségért Mozgalmat, célja az épített örökség megőrzése.

Civilként sajátos eszközökkel mozgósít, illetve hívja fel a figyelmet a város régi házainak, épületeinek a megóvására, szakszerű átalakítására és -építésére.

Attila nincs egyedül, hiszen több fiatal építész és értelmiségi is támogatja a háttérből – mint sok más udvarhelyinek, szívügye, hogy a történelmi városközpont épületei megőrződjenek az utókornak.

A városközpont történelmi övezete a Kossuth Lajos utca végétől a központon át a Bethlen Gábor utca a kórházig, a Szentimre utca tetejétől a Barátok templomáig tart, hellyel-közzel az Orbán Balázs utca is beleszámít. Ebben a térben a házak több mint fele, majdnem kétharmada része az épített örökségnek. Kisváros vagyunk, nem bővelkedünk nagyon értékes épületekben, de amink van, azt kellene megőrizni.

Lerontották a bennük élők

Székelyudvarhely régi házainak egy részébe az ötvenes évektől olyan bérlők költöztek, akiket nem igazán érdekelt az épület sorsa, ezért tönkrementek – Attila szerint vannak nagyon jó példák arra is, hogy ha valaki visszakapja a régi házát, akkor azt szakszerűen újította fel. Példaként a Református Kollégiumot említi, amit a felújításkor fiatal udvarhelyi építészek is folyamatosan felügyeltek, még az állásokra is felmásztak.

„Nagyon rossz példák a nyílászárók és a kirakatok között vannak – mondja Attila, pedig nem igaz, hogy nem lehet szépen megcsinálni, mert jó példának ott vannak a Kossuth utcában is a fakirakatok, a fával burkolt homlokzatok. A szakemberek szerint ott maradtak meg a régi faluképek, régi házak, ahol elszigeteltség, szegénység volt. Mi viszont kényelmesek vagyunk, szeretünk a kényelmünkre tenni, mert könnyebb egy szép fatornácot befalazni, beüvegezni, mintsem felújítani."

Ahány ház, annyi szokás

Attila ismeretei szerint a hagyományos székely házak frontjai a hatvanas évekig általában két ablakosak és zsalugáteresek voltak – akkor indult meg az a „hullám", hogy a két ablakból egy lett. A rendszerváltás után az új szigetelésekkel is sok kárt okoztak, mert az épület patináját, stukkóit leverték, eltakarták – az nem tudatosult, hogy nem tehetnek meg bármit tulajdonosok az épülettel csak azért, mert az övék.

„Ijesztő a kép, gondolok itt például a Szentimre utcára – a kapu, a zsalugáter, a tornác megvan, de belekerül a műanyag termopán, ami nem lenne baj, ha követné a régi méretet, formát. Ezt a kényelem és az olcsóság okozza. Nagyszebenben (Guttmann Szabolcs építésztől tudom) helyi önkormányzati határozattal szabták meg, hogy milyen lehet ilyen esetben a forma és anyag"– közölte Attila, majd hozzátette, hogy ahogy az emberi léleknek a szem a tükre, úgy a házaknak a szemei, díszei az ablakok, mert emelik a házak értékét, és vissza is visznek egy adott korba.

Hány fecske kell egy tavaszhoz?

Balázs Attila újabban olyan fotómontázsokat készít, amik az Ablak a múltra oldalból ihletődtek. A régi kép egy részét ráhelyezi a mostani, ugyanabból a szögből készített fotóra – például az egykori Magyar Királyi Törvényszék, a mostani bíróság épületéről is készült ilyen montázs.

„Azt kellene tudatosítani, hogy a régi ház értékes. Falun is halljuk, hogy lebontják, mert szégyen, hogy régi, ezért a hetvenes-nyolcvanas években sokat lebontottak, most meg sajnálják. Kezdenek ráeszmélni arra, hogy a múltból átmentett értékeket érdemes megőrizni – de ne értsen félre senki, nem arra kell gondolni, hogy este székely harisnyában és lájbiban kéne lejönni kocsmázni" – jegyzi meg viccesen.

Az egyik Bethlen Gábor utcai házbontásra utalva, Attila szerint meg lehet úgy oldani az ilyen helyzetet, mint európai nagyvárosokban, hogy lebontanak úgy régi bérházat, hogy a frontja megmarad, belülről nekitervezik az új épületet.

„Kellenek modern épületek, de ha van egy egybefüggő régi utcarészünk, akkor azt meg kell őrizni, ne összevissza építsünk, mert nem tesz jót a városnak. Vagy az a példa is jó erre, hogy van maga az ablaktok – a külső részét megtartják, a belsőt kicserélik korszerű, jól szigetelő, termo-ablakra."

Sírunk, hogy nem jönnek a turisták, de...

Ami az eredményeket illeti, Attila szerint a tavaszi akciójukkal iskerült civilizáltan elérniük, hogy a Patkóban legyen ásatás: „Nem valakit szidtunk, hanem javaslatokat ajánlottunk, pozitív példát hoztunk. Ugyanezt szeretnénk a lámpatestekkel és a címerekkel is, mert ugyan lehet, hogy problémát okoz a mindenkori hatalom számára visszatenni az öt címert a Patkóba, de ha visszatesznek négyet és tiltakozásképpen üresen marad az ötödiknek a helye, törvényes és egyben tiltakozás is".

„Nem akarom a régi sebeket kapargatni, mert a mindenkori városvezetéssel csak partnerségben lehet bármit megcsinálni. De Szebenben meg lehetett csinálni, hogy a főtéren kizárólag rézből és fából lehetnek a reklámtáblák és pont! Ehhez alkalmazkodnak a multinacionális cégek és a bankok is, nem rakhatják ki a piros vagy narancssárga logóikat, reklámjaikat. Szebenben bebizonyosodott, hogy a dolog működik és nincsen kevesebb profitjuk!

Külföldön is vannak ilyen helyek, a McDonalds sem mindig úgy brandeli az épületét, ahogy akarja, hanem úgy, ahogy a hatóságok azt megengedik, mert mellette van egy 18. századi épület, s ahhoz kell, hogy alkalmazkodjon" – példálózik Románia egyik legszebben felújított városával az örökségvédő.

Attila tudomása szerint a Bethlen Gábor utcában tavasszal két régi házat is szeretnének lebontani, ugyanakkor meg van győződve, hogy mindkettőnél a frontot meg lehet, és meg kell tartani. Egy Szűcs udvari házról és a református temető bejárata melletti épületről van szó, utóbbin rajta van egy több mint száz éves lámpatartó.

„Sírunk, hogy nem jönnek turisták, pedig falun is elmondják, hogy a turisták szívesebben mennek egy autentikus, hagyományos parasztházba, mint egy inox-korlátos, lilára festett, fekete cseréppel fedett panzióba. El is mondják a turisztikai szakemberek is, hogy egy autentikus környezetben sokkal nagyobb a siker, mint egy tucatpanzióban. A városban is ugyanez van, a jó példákat kell követnünk. Magyarországon majdnem minden településen vannak városvédő egyesületek, ott már évtizedek óta ment Ráday Mihály műsora, az Unokáink sem fogják látni. Forgatott Udvarhelyen is néhány éve, s az mondta, hogy Székelyudvarhely az a város, ahol a járdaburkolat felmászott az épület falára – csak azt nem tette hozzá, hogy azt kőlakkal le is lakkozzák...

Attila tudja, miről beszél, mert a 130 éves falusi családi házat ő vette át a családban, miután a nagymamája utolsó kívánsága az volt, hogy vagy falumúzeum legyen belőle, vagy maradhat a családban, amennyiben valaki szakszerűen felújítja. „Tudom, hogy mit jelent a székelykaput 3-4 napon át kezelni, kitapasztani a házat, felújítani a zsalugátert – nem sok idő, és sokkal szebb az eredmény, van egy hangulata. Ugyanis a régi házaknak lelkük van" – tartja az udvarhelyi épített örökség egyik védelmezője.