Az Alsó Gében kezdünk. Egy kis pinceszobában tíz-tizenöt ember táncikál, nem nagyon ölik meg magukat. A hangulat eléggé pöttyös, fényileg. A zene nagyon tumci-tumci, de táncolható. Nem gondoltam volna, hogy még ma is divat, ami gyerekkoromban volt, gyengébb bulikban, hogy két különféle ritmusú és hangulatú zeneszámot hagynak egymáson menni fél percig, amolyan fade-ként, hogy azt sem tudod, melyikre táncolj. Vagy 5 számot végigtáncolunk, aztán bevadul picit a tumci-tumci, olyan szintre, ami nekünk már határérték, és egyébként is kíváncsiak vagyunk a többi helyre, továbbállunk. Akkor még nem is sejtjük, hogy ez volt az est legjobb udvarhelyi bulija, egészen pontosan az egyetlen bulija.