Képriport
Még nehezebb az utazás. A nejlonzacskó az ember legjobb barátja. Jó, tudom, hogy már ott tartunk, hogy több a nejlon óceánjainkban, mint a hal, de sajnos halba nem lehet hányni. És ez a Brassó felé vezető Homoród menti út olyan jó hullámos, hogy eszembe jut, miért hoztak engem ide. Mormolom magamban, hogy „Köszönjük a megyei tanácsnak!”, mintha rózsafüzért mondanék, közben engem is kerülget a hányinger. Az előkészítősök apukája, Gabi, aki egészségügyi pályáról jött ide gyerek-kísérni, elmagyarázza, hogyan szabaduljak meg a hányingertől: orron kell belélegezni, szájon ki. Működik. Vizet nem szabad inni, mert az lötyög a gyomorban, s bizgeti a bolyhokat, vagy miket, fokozva ezáltal a hányingert. Enni szabad. Csak nem a buszban. Mert Imola tanító néni elmondta a szabályt a kirándulás legelején: nincs kajálás a buszban!