A megnyitó inkább családias, mint ünnepélyes, ami ünnepélyesség van benne, az is inkább családiasan ünnepélyes, mint egy családdal eltöltött meghitt hangulatú húsvét. Szász Gábor tanár előbb a gyerekeket köszönti, majd a szülőket és a tanár kollégákat. Nem kell sem püspököt, sem megyei tanácselnököt, sem polgármestert köszöntenie. Csak maguk vannak, egymás között, az a néhány maréknyi ember, akinek fontos ez az iskola. Nem is kell sokat mondania, mindenki érzi, amit éreznie kell. Egy kemény év áll mögöttük. Az élet iskolája keményebb, mint a tananyag, sokat tanultak ebből diákok, szülők, tanárok egyaránt. Idegenben fejlődik leginkább az identitástudat, ott jön rá az ember, hogy ki is ő igazán. A tanár Mikes Kelement idézi: „Úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” Majd hozzáteszi, ők is úgy szerették egy évig a központi iskolát, hogy el nem felejthették a nagykútit.