A szalma elszállítása egy olyan gond, amit szívesen kihagynék életemből. Próbálok szervezni egy fuvart, felhívom egyik fuvarozó barátomat, azt mondja, kár ezért nagy autót fizetni, ad inkább egy nagyobb dubát, rakjam én belé az üzemanyagot, s vigyem el vele. Nem akarok belemenni, de meggyőz. Három körben sikerül is hazahordani az anyagot. Robi barátom, aki segít bepakolni, hatalmas felfedezést tesz, kábé mint Archimédesz, mikor fejébe pottyant az alma, vagy Newton, mikor beült a fürdőkádba. Robi heuréka-pillanata úgy zajlik, hogy egyszer csak felkiált: ni, milyen tökéletesen szigetelt az autó! A szállításos sztori egy nem túl kellemes történettel ér véget. Miután egész úton görcsösen vigyázok, nehogy bántódása essék az autónak, sőt, a végén ki is porszívózzuk, hogy tisztán vigyem vissza, elmegyek megtankolni, s a benzinkútnál meghúzatom. Pont mikor állnék ki a kúttól, beparkol a bejárathoz egy bákói fekete divatterepjáró, s addig kerülgetem, hogy azzal a benzinkútvédő vassal megnyomatom az autó alját. Hiába erősködöm, hogy kifizetem a kárt, a haver leráz. Az autót azóta sem javították meg, azt mondják, hogy azért, mert nem érdemes, de szerintem csak azért, hogy érezzem magam reformátusnak, ne tudjam sem meggyónni, sem jóvá tenni bűneimet, bűnösként haljak meg. A szállítás költségei: 80 lej üzemanyagra, plusz egy megfizethetetlen megbocsátatlan bűn, ami miatt lehet, hogy a purgatóriumban fogok ragadni mindörökre.