A vízpart töltése nemzeti sport nálunk. Gyerekkoromból emlékszem, nagyanyáméknál falun a szemetet kiküldték velem talicskával a „martra”, a „töltésbe”. Akkor még nem pofáztam, vittem. Amikor ideköltöztem Keményfalvára, a szomszédok megmagyarázták, miért kell töltenem a folyópartot. A legfőbb ok az, hogy a vízen túli szomszéd is tölti. S ha ő tölti, s én nem, akkor a folyó jön felénk. Amíg én nem laktam itt, és szántóföld volt ez a terület, a szomszédok töltötték, önkéntes alapon. Szeméttel. Minden tavasszal egy zsáknyi szemetet összeszedünk a töltésükből, vagy egy konzervesdoboz, vagy egy régi villa, vagy egy félig rohadt cipő dugja ki az orrát a töltést takaró vékony földrétegből. Na de nagy harc ez a töltés, mindenki harcol azért a pár négyzetméter földecskéért, ami nem az övé, de az övé lehetne. Mindenki tölti a folyópartot, ki mivel bírja, egyik szomszédom a törött cserepeivel, a másik szeméttel, a harmadik összegereblyélt falevéllel, a negyedik döglött nyulakkal vagy tavalyi savanyú káposztával.