Kicsik is jönnek, az egyik elfárad, előbb a szülők cipelik egy darabon, felváltva, aztán a nagyobb fiúk veszik át a stafétát. Hogy ne kelljen a szülőknek naponta több órát eltölteniük az úton, évszázados szokás szerint úgy engedik el a gyerekeket otthonról, hogy többen mennek, a nagyobbak vigyáznak a kicsikre. Modernista világunkban ez nem feltétlenül elfogadott, lehet, hogy Norvégiában börtön is járna érte, de én úgy érzem, van rá esély, hogy emberebb ember váljon abból a gyerekből, aki már fiatalon megtanul odafigyelni másokra. A buszoztatás amiatt is aggasztja a szülőket, hogy ha a nagyok korábban elmennek, akkor kivel küldik majd a kicsiket. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy naponta több órán keresztül kísérgesse a gyerekét.